A tavalyihoz hasonlóan a 2014-es év is rosszul indult csapatunk számára, hiszen 21 pontos vereséget szenvedtünk a Detroit Lions otthonában. Ellenfelünk már az első negyedben 14 pontos előnyt szerzett, amit később csak kozmetikázni sikerült, amikor pedig felcsillant egy halvány remény, akkor jött egy-egy bosszantó hiba, amelyeknek következtében nem volt esély a győzelemre.
Sajnos rémálmunk bekövetkezett, a támadófal nem bírta a rá nehezedő nyomást, másodpercek alatt Eli nyakában voltak az ellenfél játékosai és ezúttal a futójáték sem funkcionált kellőképpen jól. A védelmet nem érheti különösebb kritika, Calvin Johnson ellen szinte képtelenség védekezni, a nagy játékok, a labdaszerzések és a 3rd down stopok viszont hiányoztak. Az egy évvel ezelőtti szezonkezdést idézte a mérkőzés, mikor rendre az eredmény után kellett futni.
Az offense és az egész csapat leggyengébb része a támadófal, akik ellehetetlenítették a passz- és a futójátékot is. Ugyan komoly próbálkozások voltak a csapatrész megerősítésére, de eddig ennek nem sok eredményét láttuk. Geoff Schwartz az idény felét mindenképp kihagyja, John Jerry nem egy elit guard, Weston Richburg újonc, Charles Brown mindössze csere szintet képvisel, Adam Snydernek pedig még el kell töltenie a csapatunknál néhány napot ahhoz, hogy pályára kerülhessen. Abban is biztosak lehetünk, hogy J.D. Walton sem lesz büszke a tegnapi teljesítményére. Ez összesen hat új játékos, a koncepció pedig egyértelmű, nem újoncokkal, hanem már számottevő tapasztalattal bíró játékosokkal próbálták megerősíteni az offensive line-t. Eddig nem jött be.
Azt is hozzá kell tenni, hogy elkapóink is mélyen tudásuk alatt teljesítettek. Victor Cruz játékában benne van egy-egy elejtett labda, ebből most láthattunk többet is. Nem ez az első alkalom, hogy így kezdi a szezont, nagyobb figyelmet kellene fordítania erre. Ugyanakkor őt nem húzom le, a következő hetekben oda fogja tenni magát. Rueben Randle továbbra is roppant inkonzisztens, képes meccsekre eltűnni. Most ugyanezt láthattuk tőle, képtelen volt elszakadni cornerbackjétől. Ha így folytatja első számú elkapó biztosan nem lesz belőle, nem volt véletlen Odell Beckham Jr. draftolása. Az elkapókat nézve Jerrel Jernigan volt a legjobb, akitől én nem várok 1000 yard feletti évet. Ha minden mérkőzésen be tud mutatni 2-4 elkapást és szerez belőlük 20-50 yardot, akkor elégedettek lehetünk majd vele. Harmadik vagy negyedik számú WR-nek elfogadható lehet idén. A legveszélyesebb célpont a TE Larry Donnell volt, aki élete első touchdownját szerezte az NFL-ben és több szép elkapást is bemutatott. Persze nála sem volt minden kerek, Eli első interceptionje fiatal játékosunk lelkén szárad. Ugyan irányítónk magára vállalta a felelősséget, de tisztán látszott, hogy az átadás Donnell mögé szállt, aki ha visszafordul abszolválhatta volna az elkapást (több ilyen játékot is láthattunk az előszezonban). A második pick viszont Manningé volt, túlvállalta magát, labdája pedig nagyon lassan szállt Cruz felé. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem szabad ilyen helyzetekbe hozni irányítónkat, ha menekülőre kell fognia, akkor rendszeresen rossz megoldások születnek tőle. Mivel a mérkőzés második felében jártunk, ezért minden egyes lehetőséget meg kell próbálni kihasználni, így Eli döntése is érthető volt, hogy megpróbálta elkapójához juttatni a játékszert. Mintha továbbra is 2013-t írnánk. Ennek ellenére nem a QB-ban látom a hibát, mindössze az egészségéért aggódom, nem biztos, hogy 33 évesen is úgy bírja az ütközéseket, mint anno 25 évesen. Ha nem sikerül nagyobb védelmet nyújtani Manningnek, akkor ez giants-es pályafutásába is kerülhet akár.
Futóinkat sajnos szintén kikapcsolta a Lions védelem, pedig az éjszaka is látszott, hogy Rashad Jennings és Andre Williams is jó játékosnak számít a posztján. Előbbi ráadásul Donnell mellett a legproduktívabb volt az elkapások terén. Mindkét running backünk 230 font feletti tömeggel rendelkezik és ami a legfontosabb gyorsak is, Newton második törvényét pedig már az általános iskolában megtanultuk.
Áttérve a védelemre, egy fokkal jobb játékot láthattunk. Ami hátrány, hogy előjött a pass rush gyengesége. Jason Pierre-Paul továbbra sem játszott úgy, mint 2011-ben, de a futások megállításából alaposan kivette a részét, nyaksérülése után pedig remek szívósságot mutatva vissza tudott térni. Mathias Kiwanuka sajnos olyan volt, mint tavaly, a Denverből érkező Robert Ayers pedig mintha őt akarta volna utánozni. Igaz utóbbi legalább szerzett egy sacket, ami viszont elsősorban a jó játékhívásnak volt köszönhető. Damontre Moore is leteríthette volna egyszer Staffordot, de a korábbi 1/1-es irányító alaposan beültette őt a hintába, a játék végeredménye pedig touchdown lett. Ezt követően fiatal játékosunk már nem is nagyon kapott lehetőséget. A passzjáték egyébként is nagyon működött a Detroitnak, Calvin Johnsont képtelenség volt tartani. Dominique Rodgers-Cromartie-t nem is hibáztatom emiatt, mindent megpróbált, volt amikor bravúrosan semlegesíteni tudta a liga top elkapóját. A secondary MVP-je Antrel Rolle volt, aki az NFL egyik legjobban szerelő safety-je. Egy fumble-t is sikerült kiharcolnia, amit azonban nem sikerült megkaparintani.
Az egyetlen pozitívum a futás elleni védekezés volt. Reggie Bush és Joique Bell összesen 2,75 yardos átlaggal tudott futni, a sok rossz teljesítmény és a súlyos vereség ellenére ez egy igen nagy plusz pontnak számít. Ha továbbra is ilyen jól teljesít a run defense, akkor a gyengébben passzoló csapatok ellen komoly sikerekre számíthatunk és egy-egy labdaeladásba is bele lehet majd hajszolni őket. Védőfalunk is inkább a földi támadásokra specializálódott, Johnathan Hankins-nek 5 szerelése is volt.
Összességében kijelenthető, hogy borzalmas játékot láthattunk csapatunktól, de valamelyest számíthattunk is erre. Matchup szempontjából egyértelműen a Detroitnak állt a zászló és a lehető legrosszabbkor is találkozott egymással a két csapat. Egy nemrég szétesett és tavasszal összefoldozott támadófal egy kiváló védőfallal állt szembe. Megatron csúcsformában játszott, játékára nem volt ellenszer. Tom Coughlinéknak komoly problémákkal kell megbirkózniuk, de egyelőre csak egy mérkőzés telt el. Az edzői stáb és legtöbb játékosunk is tudja a feladatát, pánikmódba kapcsolni egyelőre nem kell. Kikapott a Cowboys és a Redskins is, az Eagles-nek pedig volt néhány meleg pillanata az egyelőre nem túl veretes Jaguars ellen. A realitás jelenleg az, hogy nagyot kell fejlődnie franchise-unknak (elsősorban a támadófalnak) ahhoz, hogy valódi esélyünk legyen a rájátszásra, de a következő fordulókban az átlagnál valamivel gyengébb sorsolásunk van, ami a mérlegen kívül játékosaink önbizalmának is jót tehet.
