A tegnapi meccs után nehéz megszólalni. Lassan talán, de múlik a sokk, így mégis megteszem.

Legyünk őszinték, voltak előjelek. Az offense néhány meccstől eltekintve szenvedett, (harmat) gyenge futójáték, támadófal, egyebek. Apropó, támadadófal. Többször nekikezdtem egy hosszú, elemző cikknek a támadófalról. Ez nem készült el, mert képtelen lettem volna elfogulatlanul, szakmai szemmel írni. Ez a támadófal igen is erősítére szorul, nem nem tudom, ki lenne szívesen QB mögöttük. Jó, talán nem a legrosszabb a ligában...

A védelem sem volt a toppon tegnap, sajnos. DRC sérülése, illetve JPP hiánya, igen, nem segített.

OBJ-nek, illetve a receivereknek sem volt jó napja. Kétségtelen, meg kell tanulnia kezelni és a javára fordítani a játék iránti szenvedélyét, óriási győzni akarását.

És ami nekem nagyon pozitív volt: playoff Eli még létezik. Ő megnyomta a turbó (playoff) gombot.

Nyilván a felelősség közös, de nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy McAdoo szerintem nincs a helyzet magaslatán. Egy zsenit (OBJ) tudni kell kezelni és el be kellene látni, hogy egy fenékkel nem lehet - legalábbis nem kifizetődő - több lovat megülni.

A vereségből sokat lehet és kell is tanulni, bízok abban, hogy mi képesek leszünk erre. Összességében szerettem az idei szezont, a hibákkal együtt is. Külön köszönöm azt a másfél hónapot, amikor csak nyertünk, nyertünk. Hiányozni fognak a meccsek, de persze az élet nem áll meg a szezon végén. Sőt, most kezdődik az igazi háttérmunka. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Végül egy Damon Harrison tweet:

"A világért sem cserélném el ezeket a srácokat! Büszke vagyok arra, hogy milyen messziről jöttünk. Kisebb akadály a nagyobb visszatérésért."