A Texans-Jaguars mérkőzés után megtudtuk, hogy Doug Marrone legszebb álmaiban a felesége és nem a csapata nagyarányú győzelme szerepel, a Giants szimpatizánsok rémálma azonban nagy valószínűség szerint a gyenge támadóegység. Nehéz ezt leírni, hiszen egy teljes offseason volt az egység feltámasztására, de a korábbi hibák továbbra is jelen vannak és hétfő hajnalban könyörtelenül előjöttek a gyengeségek. A csapat neve mellett azonban továbbra is csak egy vereség áll és egy hét után nem lehet eltemetni a szezont. Következzen Giants szemszögből néhány olyan elem, amelyekkel legalább a tavalyi színvonalat hozni tudják Manningék.

A fejétől bűzlik a hal és jelen esetben is fentről logikus kezdeni. Ben McAdoo a 2014-es érkezésekor új alapokra helyezte az offense-t, fel tudta frissíteni Eli játékát, aki statisztikailag a legjobb éveit idézte. Nem volt tehát meglepetés, hogy Tom Coughlin menesztésekor McAdoo ülhetett a főnöki székbe. Ekkor azonban valami megváltozott, hiába ő lett a head coach, a játékhívásokat továbbra is magánál tartotta, talán csak a Cinncinnati Bengals ellen kapott néhány drive-ot az offensive coordinator Mike Sullivan. Nem meglepő ez a felállás, a vezetőedzőnk egy évtizedet töltött el Green Bay-ben, ahol Mike McCarthy hasonló módon kormányoz. A 2016-os szoros győzelmek egyértelműen a HC munkáját dicsérik, hiszen közel sem egyszerű rendre jól kijönni a mérkőzés végi szituációkból, de ez a kettős szerepkör kicsit sok McAdoo-nak. Rosszul felkészített, szinte terv nélküli egységet láttak a nézők Dallas-ban, amely túl gyáván vágott neki bízva abban, hogy a védelem majd megoldja. Ehhez azonban használható futójátékra lenne szükség, ez pedig Jacobs és Bradshaw távozása óta hiánycikk. A passzjáték során is csupa rövid yardos útvonalak voltak "felrajzolva" a pályára, az embernek olyan érzése volt mintha Alex Smith és Eli Manning csapatot cserélt volna erre a hétre. Brandon Marshallnak a negyedik negyed utolsó két percén belül volt csak elkapása. Vajon mi az edzői stáb célja vele? Minél rövidebb időn belül változtatásra van szükség, hiszen ez a felállás újabb gyenge produkciókat fog eredményezni.

A támadófal edzőjének, Mike Solarinak a nevét is meg kell említeni, akinél nem tudott egyről a kettőre lépni a kezdő ötös. Ereck Flowers és Bobby Hart az utolsó lehetőségük előtt állnak, de nemcsak az egyéni teljesítményekkel akadt probléma, mint egység sincs meg az összhang a játékosok között. Pedig 2015 óta alig változott a kezdő, egyedül Marshall Newhouse helyére került be Hart. Mind az edzői munkát mind a tanítványokat hibásnak érzem. Ennél sokkal rövidebb idő alatt összhangba kell hozni a játékosokat még akkor is, ha néhányuk képessége limitált. Az előszezonban láthattunk fellángolást, a New York Jets ellen különösen Hart volt kitűnő, de amíg egy egyszerű keresztezés megoldhatatlan gondot jelent neki és John Jerry-nek, addig kár miről beszélni. Nemcsak Rod Marinelli, hanem Jim Schwartz is kiváló defensive coordinator az NFC Eastben, szóval a kreativitásból nem lesz hiány. Azért is fura nézni, hogy ez a támadófal nem tud mit kezdeni egy-egy bonyolultabb védőjátékkal, hiszen a Giants-nek is olyan védőedzője van Steve Spagnulo személyében aki a blitzelés egyik mestere, így elméletben le tudják modellezni az edzéseken az ellenfél játékát.

Végül a főszereplőkről, magukról a játékosokról is szólni kell. Már az eleje komikusan indult, rögtön a támadófal bemutatásakor jött az első sack. Alaposan szenvedett az OL jobb oldala, az egyik játéknál Bobby Hart a földön végezte, a harmadik negyedben pedig csak Manning klasszisán múlott az újabb mínusz yardos játék meghiúsítása. Ereck Flowers is kivette a maga részét a betliből, ő Charles Tapper élete első sackjénél játszott kulcsszerepet, ami mint később kiderült drive ölő momentum volt, hiszen a várt touchdown helyett csak mezőnygól következett. Vajon van értelme felforgatni a falat? Védhető a vezetőség részéről, hogy nem igazoltak nagy nevű offensive tackle-t, mivel alaposan túlfizették ezeket a játékosokat a szabadügynök piacon és a következő években több fontos klasszissal is szerződést kell hosszabbítani Jerry Reese-nek. Az viszont már több mint kínos, hogy Flowers helyettese az egész előszezonban szenvedő Chad Wheeler lehet, vagy Pugh-t lehet alkalmazni a fal szélén is, de róla tudjuk, hogy guardként jobb játékra képes. Hart helyére D.J. Flukert lehetne beküldeni, aki eddig nem győzte meg az edzői stábot, Dallas-ban az inaktívok között találta magát. Azt azonban ne gondoljuk, hogy két klasszis offensive tackle egy csapásra megoldaná a gondokat, a probléma ennél sokkal mélyebb eredetű és közel sem csak itt van a kutya elásva.

A futójáték továbbra sem működött és kicsit olyan érzése volt az embernek mintha az edzéseken nem is kerülnének elő ezek a játékok. A running backek maximum 2-3 yardot tudtak haladni a labdával, ami irtó kevés. Paul Perkins nem Brandon Jacobs egyenes ági leszármazottja, ő nem fog lehajtott fejjel belerohanni a linebacker sorba és yardokig cipelni a rajta csüngő ellenfeleket. Több lehetőséget érdemelne Orleans Darkwa és a power formációk hatékony alkalmazására is sokkal nagyobb szükség lenne, hiszen Shane Smith személyében van egy fullback a keretben, Rhett Ellison legnagyobb erőssége pedig a blokkolásban rejlik. Legalább Shane Vereen hasznosan játszott az elkapásoknál és pont ebből kiindulva más szituációknál is a pályán lehet őt hagyni. A jelenléte esetén passzt vár az ellenfél, és pont emiatt shotgunból futással képes lehet meglepetést okozni a védelmeknek.

Előkerült Brandon Marshall neve is, aki azért cserélt öltözőt, hogy Odell Beckham Jr. hiányában is legyen egy veszélyes célpontja Manningnek, neki pedig esélye legyen a Super Bowl gyűrűre. Remek alkalom lett volna a nyitány a bizonyításra, de ez alaposan meghiúsult. Mindössze három átadás repült a magas elkapó felé és ebből csak egyet kapott el, a többi két játék reménytelenül nézett ki. Maga Marshall is hibás, hiszen egy idő után totálisan motiválatlannak tűnt és ez megengedhetetlen egy ilyen tapasztalt játékostól. Egyértelmű, hogy Beckham hiányát bármelyik offense megérezné, Marshallon kívül azonban ott volt a fürge Sterling Shepard és az újonc Evan Engram is, akinek már újoncként megvan az a képessége, hogy a sebességével megverje a linebackereket, felépítésével pedig a safety-ket. Kérdezzünk meg egy Bears szurkolót, hogy mit szólna ehhez a névsorhoz.

Eli Manningnél az öregedés jelei jöhettek elő. Túlságosan is féltette magát, már a snap átvételekor látszott rajta, hogy a túlélés a célja, ezzel a stílussal pedig nem lehetett csatát nyerni. Az utolsó Super Bowl menetelésekor az NFC döntőn a 49ers védői végig a nyakában voltak, de ő nem adta fel, száz százalékig összpontosított és meglett a szenvedés gyümölcse. Ha visszanézzük a tavalyi szezont és az idei nyitányt akkor láthatjuk, hogy ez az Eli nem az az Eli akit korábban megismertek a szurkolók. A buta hibái mellett a legnehezebb átadásokat is képes még abszolválni, de neki is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Ha ezt nem tudja végrehajtani, akkor akár korábban is a végéhez érhet a giants-es karrierje mint azt várnánk, de ne írjuk még le Manninget, többször is visszajött már vert helyzetből.

Trade? Eléggé unorthodox manőver lenne Reese-től, legfeljebb a harmadik napos választási jogait szokta ilyenkor elcserélni és a 2018-as 7. körös pick Pittsburgh-ben köthet ki Ross Cockrellért cserébe. Korábban bedobta a média Jeremy Hill nevét, de ő sem tudna új impulzusokat adni ennek a támadósornak, neki sem tudnának kellően jól blokkolni a társai. Az offensive tackle-k pedig nem véletlenül kaptak ilyen zsíros kontraktusokat idén, a mai NFL-ben felértékelődött a szerepük, aki pedig kinevel egy remek OT-t nem fog megválni tőle.

Teljesen jogos Ben McAdoo megállapítása, miszerint semmi sem működött az egységében. Ennyi hibát nem lehet 1-2 hét alatt kijavítani, így azokat az elemeket kell kiválasztani, amelyek azonnali javulást eredményezhetnek. A játékosokat nem lehet elzavarni és másokat hozni a helyükre, valamint az sem lenne giants-es húzás, ha az edzői stábban történne ilyenkor változás. A szerepeket azonban újra lehetne gondolni, ha rajtam múlna adnék néhány hetet Mike Sullivannek, hogy ő állítsa össze a taktikát és hívja a játékokat.

A játékosok közül főleg a két tackle-től kell a javulás, ha csak egy átlagos szinten hozni tudna Hart és Flowers, akkor Manning is jobban érezné magát a zsebben. Az ő fejével nem hiszem, hogy beszélni kell, tudja mit kell tennie ahhoz, hogy győzelemre vezesse a csapatát. A két falemberre azonban nyomást kell gyakorolnia valahogy az edzői stábnak, mert az már nem megengedhető, hogy több évig ilyen gyenge teljesítménnyel hagyjanak valakit a pályán. A hírek szerint Odell Beckham Jr. is közel van a visszatéréshez, neki pedig a puszta jelenléte is félelmet kelt az ellenfélben, ez pedig talán elősegítheti végre Marshall bevonását is a játékba.

Ugyan McAdoo megmutatta tavaly, hogy vezetőedzőként is jó munkára képes, de ezzel egy időben az offense vakvágányra került és jelen pillanatban a tavalyi hullámzó játékot is örömmel néznénk. Az elit védelem mellett egy közepes támadójáték is elégséges lenne és a játékosállomány alapján van is erre esély. Arra viszont csak a következő hetek tudnak csak válaszolni, hogy a tavalyi rájátszásba jutás, vagy az azt megelőző negatív mérleg lesz-e a realitás 2017-ben.