Újabb elhibázott végjátékkal, összességében jobb, de számos esetben inkonzisztens játékkal ismét vereséget szenvedtünk, ezúttal a Tampa Bay Buccaneers otthonában. Az ismételt kudarcból ezúttal is mindhárom csapatrész kivette a részét.
Szakadó esőben kezdődött a mérkőzés, amelynek komoly hatása lett a játék képére, hiszen ezáltal rendkívül mély talajjal kellett megküzdenie a játékosoknak. Sikerült az öltözőben maradni, először Eli Apple asszisztált Mike Evans touchdownjához, majd O.J. Howardról feledkezett meg a defense. A küszöbön volt az újabb összezuhanás, de a második negyedben sikerült javítani. Először Aldrick Rosas értékesített egy mezőnygólt, majd Eli Manning FUTOTT egy 14 yardos TD-t. A félidei 6 pontos előnyt Nick Folk biztosította a Bucs-nak. A harmadik negyedet sikerült megnyerni, végre előkerült Wayne Gallman a padról, aki egy remek futás után egy elkapás után ért az end zone-ba. A találkozót a kihagyott rúgások is színesítették, Folknak két mezőnygólnál és egy extra pontnál, Rosas-nak egy mezőnygólnál sikerült hibáznia. A negyedik negyedre sem csillapodtak az izgalmak, először Cameron Brate szerzett touchdownt, majd sikerült visszavenni a vezetést Rhett Ellison 6 pontot érő elkapásával. Érdekes volt a két pontos kísérletünk. Két szabálytalanságot vétettünk, egy holdingot, illetve Beckham az end zone torkában kilépett az alapvonalon kívülre. Ez szabálytalan lenne, ezt azonban nem feltétlenül önszántából tette meg, mivel segített benne a Tampa Bay védője is. Dirk Koetter először a holding büntetést fogadta el, majd mégis a másikat, mivel az a kísérlet elvesztésével járt. Ezt követően egy nyugodt 4 perces drive-ot vezethetett Jameis Winston, amelynél sikerült a red zone-ba jutnia, lepörgetni az órát, Folk pedig ezúttal nem hibázott, ami egy újabb utolsó másodperces vereséghez vezetett.
A támadóink nagyon gyengén kezdtek, ami komoly szerepet játszott a 13-0-ás hátrány létrehozásában. Kezdetben nem működött a futás és Manning célpontjai sem jelentettek állandó segítséget. A múlt héten a szabálytalanságok, most a dropok nyirbálták meg a hatékonyságot, ráadásul ezek a figyelmetlenségek OBJ-től és Marshalltól jöttek. Ugyan mindketten bemutattak egy-egy nagy játékot is, de többet várna az ember, ezeknek a klasszisoknak nem szabad ilyen hibákat véteniük. Beckham 42 yardos elkapása élményszámba ment, de rajta kívül ezúttal sem Shepard sem Engram nem tudott hasonló bravúrt bemutatni. Ahogyan már olvashattátok végre Gallman is előkerült az öltözőből és élt is a lehetőséggel. Futóként, elkapóként és blokkolóként is helytállt. Gyors játékos, aki jobban találta meg a lyukakat Perkins-nél, az pedig külön öröm volt, hogy a gólvonalnál mert felé passzolni Eli. Ellison touchdownjánál jól vette fel a felé érkező embert, ez pedig probléma szokott lenni az újonc futóknál. A támadófal alaposan felforgatva ment ki a pályára, hiszen Brett Jones helyére John Jerry állt fel, akinek az eredeti pozíciójába D.J. Fluker került be. Sajnos ez az ötös nem tudta befejezni a mérkőzést, hiszen Weston Richburg agyrázkódás gyanújával kiszállt és nem is tért már vissza. Nincs túl jó pass rush-a a Buccaneers-nek és a falemberek hozták is a kötelezőt. Ugyan Gerald McCoy megmutatta a klasszisát és biztosan láthatunk még számos csúnya jelenetet ettől a faltól, de a mai játékuk rendben volt. A játékhívások is javultak, főleg az utolsó TD tetszett, mikor Kerry Wynn állt fel a fullback helyére és jött a play action passz. Láttunk egy olyan felállást is mikor a backfieldről indult Marshall, az ehhez hasonló formációkhoz is hozzá lehetne nyúlni. Mivel nem voltak olyan minőségű passzsiettetők mint a múlt héten, ezért egy-egy hosszabb átadást is láthattunk, amelyek ugyan felemásan sikerültek, de mindenképp meg kellett próbálni őket. Ami miatt mérges vagyok azok a buta hibák, amelyeket nem szabad elkövetni. Emlékezzünk például a Marshall dropra ami után first down jött volna. Végül egy elhibázott kísérlet után Brad Wing puntolhatott, a labdája pedig kereken 15 yardot tett meg a levegőben. Jött is a válasz a Brate touchdownnal...
Sérülések ide sérülések oda, ez a védelem nem úgy pörgött eddig mint a tavalyi egység és ez hatványozottan igaz lett erre a mérkőzésre is. Régen hibáztunk ekkorát, mint Howard elkapásánál, már csak a vörös szőnyeg hiányzott neki. Öt darab 30 yard feletti játékot engedélyeztek, ez pedig megengedhetetlen, pláne egy olyan egységtől akik úgy voltak beharangozva, hogy a liga legjobbjai között vannak. A pass rush nem létező fogalommá vált, sajnos nemcsak Olivier Vernon kiállása miatt. Jason Pierre-Paul mintha nem lenne ott fejben, nincs meg benne az a lendület amivel a balesete után játszott. Pedig tőle várná az ember, hogy a védelem egyik vezére legyen. A linebacker soba visszatért B.J. Goodson, aki remekelt a futás ellen, jól használta ki a fizikalitását, bár a klasszis tight endek őrzésével lesz még problémája, de összességében ő lehet az az LB akire régóta vártunk. A secondary-vel elégedettek lehetünk. Amennyire lehetett Janoris Jenkins limitálta Mike Evans-t, bár azt óriási hibának tartom, hogy az elején Eli Apple őrizte a magas elkapót. A tavalyi első körös pickünk gyengén kezdett, de a mérkőzés előrehaladtával több szép játékot is bemutatott, nem ez volt DeSean Jackson legjobb négy negyede. Landon Collins továbbra is a védelem legjobb játékosa, hiába rajta ment el az utolsó játék, így is szinte mindig a megfelelő helyen tartózkodott. Két nagy problémám van ezzel a védelemmel és a kettő szorosan összefügg. Az egyik a már említett pass rush hiánya. Már nemcsak a sackek, hanem az irányítóra elhelyezett nyomás is hiányzott. Részben ennek köszönhetően nem tudunk labdát szerezni, a 16 negyed sem volt elég arra, hogy bármelyik védőnk bemutasson egy interceptiont. Újra azt tudom csak leírni, hogy egy elitnek várt védelemtől ez elfogadhatatlan. Persze nem ennyire rossz a helyzet, csak azt szomorú látni, hogy többen is a tudásuk alatt teljesítenek és ez összességében csak egy közepes teljesítményre elég. A blitzek szerencsére ültek, többször is sikerült megölni velük az adott játékot.
Korábban már említettem Brad Winget és az újabb remek puntját. Itt az ideje az edzői stábnak elbeszélgetni vele, sorozatban másodszor hibázott nagyot. Tavaly nagyon ritkán volt ilyen gyenge kísérlete, így érthetetlen ez a romlás. Aldrick Rosas kihagyott mezőnygólját is fájdalmas volt nézni. Remek válasz lett volna Folk hibáira az értékesített FG, ami a védelem dolgát is megkönnyítette volna a végén.
A legjobban az inkonzisztencia jellemzi ezt a csapatot, amely az elsődleges oka annak, hogy győzelem nélkül állunk. A vak is látja, hogy több van a játékosainkban, de egy-egy rossz döntés vagy hiba miatt nem sikerül áttörni a tudat alatti gátat. A támadók a sok droppal és a továbbra is felemás futójátékkal okoztak hiányérzetet. A védelem túl sok nagy játékot engedélyez és a run defense érthetetlenül visszaesett. A special team egy jobb punttal és az értékesített mezőnygóllal tehetett volna többet a győzelemért. Ha ezek közül legalább az egyik csapatrész redukálja a hibákat, már akkor jóval nagyobb esély lehetett volna a rossz széria megszakítására. Így senki sem mutogathat a másikra, mindenkinek magába kell néznie, csapatként sikerült alulmaradni. Fájó átélni ezeket az utolsó másodperces vereségeket, hiszen ezek edzői hibára vezethetőek vissza és tavaly sikerült menedzselni az utolsó néhány percet. Ez a tendencia a mostani edzői stáb állásába is kerülhet akár, jelen pillanatban senkit sem tartok nélkülözhetetlennek, a szezon pedig gyakorlatilag elúszott.
