A szezon elejétől fogva hétről hétre csalódást keltő teljesítményt kellett elszenvednünk, azonban minden csapatnak 16 mérkőzést kell lejátszania az alapszakaszban. A szezon elúszott, de így is számos olyan kérdés merül fel az emberben, amelyek nem egyértelműek. Vajon érdemes meglépni az idény közbeni edzőváltást? Kik fogják helyettesíteni a sérülteket? Hány győzelemre van esély? Ezekre próbálok most válaszokat keresni.
Ben McAdoo a szurkolók céltáblájára került, ami nem csoda, hiszen a liga aljára züllesztette a tavaly rájátszásba jutó és papíron erősödő alakulatát. Egészen eddig a pontig felfelé ívelt a pályafutása, hiszen először tight end, majd irányítóedzőként végzett remek munkát Green Bay-ben, ennek köszönhetően pedig Kevin Gilbride utódja lett csapatunk offensive coordinatori posztján. A váltás bejött, sikerült újjáépítenie az évek során elavulttá vált támadóegységet és Eli Manning is a legjobb éveit idézte. Időközben a 2015-ös idény végén Tom Coughlinnak is mennie kellett. Hiába a két Super Bowl győzelem, ezeken kívül elsősorban a remek mérleg elbohóckodásáról, végül pedig az utolsó perces vereségekről szólt a história és egy idő után elfogyott a türelem. Ugyan 2013-tól Jerry Reese sem alakított ki megfelelő játékosállományt, de egyértelmű volt a korábbi vezetőedzőnk felelőssége is. Az új head coach McAdoo lett, aki jól kezelte a rá nehezedő nyomást, hiszen nem egyszerű átvenni egy legenda helyét egy olyan városban, mint New York. A gyengeségek az erősségeinkké váltak, jó végjátékokkal, kevesebb hibával 11-5-ös mérleggel 2011 után ismét megízlelhettük a rájátszás ízét. Egy éve gyengélkedett az offense, a gyenge támadófal, a játékhívások, az állandó 11 personnel felállás és az egyéni hibák a védelem vállára rakták a terhet. Ők azonban élvezték ezt a felelősséget és Steve Spagnuolo hívásai is ültek, de idén már nem képesek erre a színvonalra.
Persze most maradjunk McAdoo-nál, aki még mindig gyökeresen ragaszkodik az elképzeléseihez, nincs B terve és próbálja a játékosokra kenni a hibát. Az elképzelése kudarcot vallott és a hírek szerint az öltözőt is kezdi elveszíteni, a legutóbbi mérkőzésen Janoris Jenkins az elégedetlenkedésének adott hangot. A menesztésével mindenki egyetért, az azonban vitára ad okot, hogy szezon közben, vagy januárban váljunk meg tőle. A következő másfél hónapban felesleges lesz váltani, ez teljesen egyértelmű. A következő vezetőedzőnket csak az alapszakasz után tudnánk megtalálni és gyökeres változásokra már most sem lehet számítani. Jelen pillanatban azt mondom, hogy most már nyugodtan kihúzhatja McAdoo ezt az évet, a jelenlegi körülmények között nem látok arra esélyt, hogy bármilyen módon megmentse az állását. Esetleg néhány fordulóval a vége előtt egy súlyos vereség után megköszönhetik neki a munkáját, de más forgatókönyvet nehezen tudnék elképzelni. Egy ilyen döntéssel is együtt tudnék élni és ebben a helyzetben lehet támogatnám is ezt, de úgy gondolom, hogy gyakorlatilag mindegy ki ül a főnöki székben. Az esetleges váltás után házon belül lépne elő valaki, vélhetően Steve Spagnuolo, akinek van már ilyen jellegű tapasztalata.
A Chargers elleni mérkőzésen a 3 kezdő elkapónk sérülése verte be az utolsó szöget a koporsóba. Mindössze egy egészséges WR maradt Roger Lewis személyében, így várható volt, hogy a potenciális meccsnyerő drive abszolválására sem lesz esélyünk. Odell Beckham Jr, Brandon Marshall és Dwayne Harris a sérültlistán kötött ki, Sterling Shepard pedig néhány hetes pihenőre számíthat, így megnyílt az út a fiatalok előtt. A sikeres előszezonja után meglepetést keltett Travis Rudolph mellőzése, akinek a gyakorlócsapattal kellett beérnie. Már a Broncos ellen komoly szerepet fog kapni, hiszen visszahordóként is teszteltük, ez a szerepkör is az övé lehet. Azt gondolom ő az a játékos akinek nem lehet nem szurkolni és csak remélni tudjuk, hogy a tétmeccseken is le tudja tenni a névjegyét. Roger Lewis is komoly esélyt kapott, hiszen a vörös zóna közelében megmutatta már a veszélyességét, de a tavalyi újonc évében roppant inkonzisztens játékot nyújtott, így idén megmutathatja, hogy tudott-e valamennyit fejlődni. A futók közül Wayne Gallman lépett előre, aki Paul Perkins és Orleans Darkwa sérülései miatt megkapta az esélyt és élni is tudott vele. Perkins nagy csalódás idén, de az igazsághoz azt is hozzá kell tenni, hogy Gallmanhoz hasonlóan kezdett tavaly, így ebből tanulva talán többet fogunk látni a Clemsonnal egyetemi bajnoki címet szerző running backből. Eli Manning legveszélyesebb célpontja Evan Engram lehet. Ugyan legutóbb nem volt elkapása, de így is korrektül mutatkozott be a profik között és komoly esélye van arra, hogy már most komoly statisztikát tegyen le az asztalra. Nehéz dolga van, hiszen a college-ben főleg a slotban játszott, nálunk pedig a támadófal szélére áll fel a legtöbbször, így új technika elsajátítására is szüksége van. Embert próbáló feladat előtt áll, de ez az a helyzet amikor még jobban ki lehetne használni az ő képességeit. Vajon képes lesz erre az edzői stáb? Hát persze...
Ugyan többen is visszasírják Johnathan Hankins-t és én is nagyon bírom a játékát valamint a személyiségét is, de Dalvin Tomlinson személyében megtaláltuk a megfelelő helyettesét. Rögtön kezdő lett és ahogy az Alabamán, úgy itt sem ő a legnagyobb név, viszont lelkiismeretesen végzi a munkáját. Nem rajta múlik a védelem gyengesége. Mögötte Jay Bromley próbálhatja meg bebizonyítani, hogy helye van a ligában, de a negyedik szezonjához érkezve valószínűleg már kevés csapat látna benne komoly fantáziát és jó eséllyel nem is képes ennél jobb játékra. Ugyanezt tudom leírni Kerry Wynnről is, aki eddig csak egy-egy villanásra volt képes. A rangsorban így is megelőzte Romeo Okwarát, aki nem találja idén a ritmust. Optimistábbak lehetünk B.J. Goodsonnal kapcsolatban, aki némi meglepetésre egyértelműen megkapta a karmesteri pálcát a linebacker sor közepén és gyakran akcióközelben van. Landon Collins mögött ő szerezte eddig a második legtöbb szerelést úgy, hogy csak három mérkőzésen tudott pályára lépni. A coverage-ben többször is elveszettnek tűnt és a magas tackle szám önmagában még semmit sem jelent, de van esély arra, hogy sikerült végre szerezni egy hosszútávon is alkalmazható linebackert. A secondary-ben hiába voltunk bizakodóak Eli Apple játékával kapcsolatban, mostanában főleg negatív dolgok jelentek meg a neve mellett, így itt az ideje bebizonyítania ennek az ellenkezőjét. Darian Thompson neki is látott ennek, az interceptionjénél jól olvasta Philip Rivers mozgását, neki viszont a szereléseivel adódott eddig probléma. Hosszú a lista és nem is teljes, hiszen megemlíthettem volna például Avery Moss vagy Calvin Munson, esetleg Andrew Adams nevét is, de a lényeg, hogy számos olyan játékost találunk akiknek közel sem lesz tét nélküli ez a szezon és ugyan csapatszinten sikerült elbukni, de egy-egy egyéni teljesítmény okozhat még örömöt nekünk.
A következő ellenfelekkel kell még megküzdenünk idén:
@ Denver
vs Seattle
vs LA Rams
@ San Francisco
vs Kansas City
@ Washington
@ Oakland
vs Dallas
vs Philadelphia
@ Arizona
vs Washington
Gondolom senki sem lepődik meg, ha vizionálok néhány súlyos vereséget, például most vasárnap a Denver Broncos otthonában már azt is sikerként élném meg, ha két touchdownnyi hátrányban fejeznénk be az estét. Ugyanez igaz lehet a Chiefs elleni összecsapásra is, de a sor tetszőlegesen folytatható. Gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy sehol sem vagyunk kimondott esélyesek. A legvalószínűbbnek a 49ers és a Cardinals elleni W-t érzem és akár borsot törhetünk valamelyik csoportriválisunk orra alá. Egy-egy meglepetésgyőzelem bármikor becsúszhat, de ennél többet képtelenség belelátni ebbe a csapatba. Ez 4 győzelem, de a realitás ennél eggyel vagy kettővel kevesebb. Merem remélni, hogy nem kell átélnünk egy 0-16-os szezont.
Ahogy olvastátok elsősorban a fiatalok játéka miatt lesz érdemes végigszenvedni ezt az évet, több emberünk is (főleg az elkapók között) komoly lehetőséghez juthat. A jövő évi draftot sem szabad figyelmen kívül hagyni, komoly esély van arra, hogy az első kör ötödik választásáig a csapatunkra kerül a sor. Azt ugyan egyik csapat sem nyilatkozza le, hogy szándékosan veszítenének, de abban biztosak lehetünk, hogy a húzóembereink nem úgy fognak küzdeni, mint a tavalyi szezon második felében, ez pedig értékesebb draft helyben nyilvánulhat meg.
A következő részben az edzői stáb és a front office jövőjéről olvashattok majd.
