Az első részben a hátralevő szezonról olvashattatok, most pedig egy izgalmasabb témával, az edzők és a general manager jövőjével folytatjuk. Jogosan került a szurkolók kereszttüzébe Ben McAdoo, akit a legtöbben azonnal elküldenének, de a leolvadásokon és a rossz játékhívásokon kívül a védelem sem úgy teljesít, mint tavaly. Jerry Reese tavaly még megmentette az állását, de az idei holtidényt nem úgy menedzselte le mint az egy évvel ezelőttit, így az ő jövőjét is érdemes megvizsgálni.

Tényleg álomszerűen kezdődött McAdoo vezetőedzői pályafutása, hiszen a 11-5-ös mérleg remek egy frissen kinevezett HC-tól. A csapat történetében egyedül Dan Reeves-nek sikerült ez a bravúr, így jogosan várhattuk optimistán a jövőt. A 2016-os esztendőnek a nagy erőssége a kulcspillanatok sikeres abszolválásában, illetve a védelem előretörésében rejlett. Két éve rendre az utolsó percekben sikerült bukni, tavaly pedig ezek a pillanatok okozták a győzelmeket. Ezekért egyértelműen a vezetőedző a felelős, így ekkor még úgy tűnt, hogy jó döntés volt McAdoo kinevezése. A játékosok is támogatták az előléptetését, a hírek szerint Eli Manning különösen örült a döntésnek. Az első perctől kezdve megvolt a tekintélye, a győzelmek hatására pedig az öltözői hangulattal sem volt probléma. Persze így sem volt kerek a történet, a támadók érthetetlenül gyengélkedtek, akik rendkívül kiszámíthatóan játszottak. Szinte csak a 3 elkapót, 1 tight endet és 1 futót tartalmazó 11 personnelt láthattuk, amelynél az ellenfél védelme fel tudott készülni a passzjátékra és a futójátékhoz sem sikerült megnyitni az útvonalakat. A hanyatlás ellenére sem jött a változás, konokul ragaszkodott McAdoo az elképzeléseihez.

Gyakorlatilag ez lett a veszte is. Az idei öt vereség elsősorban az ő nyakán szárad, hiszen az első két fordulóban nem tudott versenyképes csapatot kiállítani, majd a végjátékok sem sikerültek. Az offensive coordinator Mike Sullivan szerepével sem vagyok tökéletesen tisztában, hiszen a játékokat McAdoo hívja és az is egyértelmű, hogy az ő elképzeléseit látjuk a támadóknál. A felállásokban látunk némi változatosságot, de így sem lehetünk teljesen elégedettek. Shane Smith személyében volt egy fullbackünk is, aki nem tudott sok hasznot húzni, az erőfutás nem működött. A rövid passzos stratégiába nem sikerült beépíteni Brandon Marshallt, akinek a fizikai képességei teljesen kihasználatlanul maradtak. Tovább tartott a Beckham függőség és egyértelmű, hogy bármelyik csapat megérezné egy ilyen elkapónak a hiányát, de nélküle sem omolhat össze a kártyavár. Érthetetlen az egyes játékosokhoz való ragaszkodás is. Tavaly mindenki elégedett volt Paul Perkins játékával, aki idén kezdőként már nem találja a ritmust. Szinte érthetetlen ez a romlás tőle, hiszen Orleans Darkwa és Wayne Gallman egyre jobb. Ennek ellenére Perkins maradt az első számú RB és csak a sérülése után kapott Darkwa és Gallman lehetőséget. Ugyanez igaz D.J. Flukerre is, akit ugyan nem szeret a PFF, de a bevetésével megindultak a futások. A játékosokkal is egyre több lett a konfliktus, Dominique Rodgers-Cromartie-t eltiltotta a csapat és egy másik cornerback, Janoris Jenkins viselkedésével is akadt probléma. Eltűnt a tavalyi tekintély, ez pedig mindig a főnök bukását jelenti, legyen szó bármilyen sportról is.

Meg kell említenünk a védelmet is, akik önmaguk árnyékai. Steve Spagnuolo a remekül hívott blitzeiről vált ismertté, amelyeket sikerrel alkalmazott tavaly. Idén sorra nyelik a játékosai a yardokat és ami meglepő, hogy a futás elleni védekezés sem működik, pedig papíron ez lenne a csapatrész erőssége. Hiába elképesztő továbbra is Damon Harrison, valamint Dalvin Tomlinson draftolása is bevált, ha a gyenge linebacker játék és az elhibázott szerelések megölik a hatékonyságot. Szóba került az is, hogy McAdoo miatt estek vissza a védők, mivel nem akarnák már az ő irányítása alatt játszani. Úgy érzem, hogy ennek csak nagyon kis mértékben lehet szerepe, hiszen az elmúlt három hétben valamelyest javultak a támadók is. Rendre 20 pontnál többet szereztek és ilyen defense mellett ez elég kell hogy legyen. Nem lehet csak az offense-re mutogatni, hogy nem szereznek elég pontot. Azért én nem esnék neki Spagnuolo nyakának, hiszen a tavalyi év megmutatta, hogy még mindig van tűz a munkájában, de közel sem tartom olyan nélkülözhetetlen edzőnek, mint néhányan. Egy új vezetőedző érkezése esetén új coordinatorok is érkeznének, azt pedig nem hinném, hogy ismét házon belül oldjuk meg a váltást, ami az ő maradását is eredményezhetné.

Jerry Reese alatt is újra forró lett a szék, hiszen ez a mérleg az ő munkájának az eredménye is. Tavaly újra visszaszerezte a bizalmat, de több olyan döntést láttunk idén, amelyekből rosszul jöttünk ki. Az egyik ilyen a támadófal, azon belül is az Ereck Flowers-hez való ragaszkodás. Az rendben van, hogy egy első körös választásról két év után nem akar lemondani. Az szintén belefér, hogy nem akar olyan szabadügynököket túlfizetni, akikkel szemben szintén vannak kérdőjelek, vagy benne vannak már a korban. Az viszont egyértelműen fejvakarásra ad okot, hogy mindössze a draftolatlan Chad Wheeler érkezett Flowers "konkurenciájának". Az elmúlt években megvolt a szándék a fal megerősítésére, azonban ezek nem minden esetben váltak be. Flowers-en kívül Justin Pugh szintén első, Weston Richburg pedig második körös választás volt, de a sérülések, illetve a fal szétzilálása miatt nem tudtak klasszisokká válni, így az is elképzelhető, hogy a szezon végén mindketten távoznak. Egyértelmű hiba volt, hogy nem érkezett egy olyan falember aki a vakoldali tackle pozícióján is bevethető, sokkal inkább ebbe az irányba kellett volna elmozdulni, mint megszerezni Brandon Marshallt, aki a sérüléséig sem tudott meggyőző lenni.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy mi lehet Reese jövője és több tényező is belejátszhat a jövőjébe. Nem tudjuk, hogy milyen irányba fogunk elindulni tavasszal. A jó drafthely egy top irányító érkezését is eredményezheti, de ezzel a választási joggal ugyanúgy orvosolni lehetne a tackle vagy a futóproblémákat. 2012-től kezdődően több gyenge draftot és szabadügynök piaci tevékenységet láthattunk Reese-től, de utána sikerült ezeken felülkerekednie. A végéhez közeledik Eli Manning pályafutása és ha úgy látják Maráék, hogy alkalmas a jelenlegi front office a következő nagy irányító megtalálására, akkor a general managerünk is maradhat a helyén, ellenkező esetben azonban mással folytathatjuk majd ebben a pozícióban is. Nem nagyon szoktunk GM-t meneszteni és az az érzésem, hogy most is nagyobb esély van JR maradására, mint távozására.