Az első két részben leírtam mit várok az idei szezon hátralévő részétől illetve azt is, hogy mi lehet az edzői stáb és a general managerünk sorsa, most pedig a játékosokon a sor. Sokkal többre hivatott ez a keret a jelenlegi teljesítményéhez képest, a rájátszásért való küzdelemben lenne a helyünk. Ezen már kár rágódni, inkább a jövőbe érdemes tekinteni, hiszen több fontos döntést is meg kell hozniuk a csapatvezetőknek.
Elsőként Eli Manninget kell megemlíteni, akinek a személye körül folyamatos vita van az NFL szimpatizánsok körében. Azt leszögezhetjük, hogy nem egy Aaron Rodgers-ről beszélünk, nincs benn a szűken vett elitben, azonban az azt követő "csoportban" továbbra is helye van. Ha megvédi a támadófal és jól működik a futójáték, akkor még mindig nagy játékokra képes és idén a zsebben is jobban mozog mint tavaly. Ugyan továbbra is képes egy-egy vicces jelenetre, emlékezzünk csak vissza a Lions elleni mérkőzésre mikor a saját lábában esett el, de azt sem szabad elvitatni tőle, hogy olyan ütközést hordott ki azon az összecsapáson, amelytől számos QB hetekre kidőlt volna. 2019 végéig szól a szerződése és igazán nagyot csak akkor lehetne spórolni az elküldésével, ha az említett '19-es szezon előtt küldjük el. A jó drafthely és az ígéretes egyetemi irányítók reális eséllyel azt eredményezhetik, hogy az első körös választási jogunkkal megpróbáljuk megszerezni Manning utódját, aki két évig a padon ülve veheti fel a ritmust. Ha ott van a lehetőség és elérhető a játékosmegfigyelők által preferált tehetség, akkor nem szabad habozni, be kell őt húzni. Ettől függetlenül azonban Eli elküldését sem kell szorgalmazni, elpasszolgathat még két évet a ligában, legalább addig is meglesz az esély egy kiugró eredmény elérésére és az utódja is nyomás nélkül készülhet.
Persze nincs kőbe vésve, hogy valóban egy irányítót fogunk draftolni, hiszen az offense-ben a futók és a falemberek állománya is megerősítésre szorul. Nem véletlenül hangzott el a "Suck for Saquon" jelszó sem, hiszen a Cowboys mintájára Saquon Barkley személyében egy top running backet is draftolhatunk, akire már az első mérkőzéstől kezdve komoly teher hárulna. Paul Perkins nagyon sokat rontott a megítélésén, Orleans Darkwával sem sokáig fogunk már számolni és ugyanez igaz Shane Vereenre is. Ígéretesen kezdett Wayne Gallman, de ő sem olyan játékos akinek mérkőzésenként 20 alkalommal is oda lehetne adni a játékszert. Adná magát egy új futó érkezése, akit egyértelműen a draftról oldanék meg, egy veterán RB-nek nem szívesen adnék súlyos dollármilliókat.
Az elkapók és a tight endek között megvannak az embereink. Ugyan soha ne mondd hogy soha, de kizártnak tartom, hogy még egyszer ilyen balszerencsénk legyen a sérülésekkel. Odell Beckham Jr. későbbi pályafutását nem veszélyezteti a mostani lábtörése, fel fog épülni belőle. Nem kell magyarázni a szerepét, hiába jelenik meg számos negatív írás róla, sokan példát vehetnének a mentalitásáról. Mindent meg kell tenni, hogy New Yorkban tartsuk, a következő 6-7 évben a teljes NFL egyik meghatározó játékosa lehet. Sterling Shepard személyében a liga egyik legjobb slot elkapója is a miénk, ráadásul őt korrektül alkalmazni is tudtuk. Ugyan nem fogja egyedül megverni az ellenfél secondary-jét (bár idén volt már egy 77 yardos játéka), de OBJ mellett tökéletesen hozza amit kell. Evan Engram is jó benyomást tett rám, akinek nincs egyszerű dolga hiszen kicsit más szerepkörben szerepel, mint az egyetemen, de megvan rá az esélye, hogy kiváló TE legyen a profik között is. Sok franchise elfogadná ezt a névsort és ugyan Engram még csak ígéret, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy top célpontok állnak Manning rendelkezésére.
Sajnos nem térültek meg a támadófalba fektetett erőforrások, mindössze Justin Pugh és Weston Richburg az a két játékos, akik egyértelműen kezdő szintet képviselnek és a szezon végeztével az ő szerződésük is lejár. Vajon mindketten maradnak? Nem biztos, hogy nagy pénzt tennék fel erre. Pugh nem egyszer tweetelt már a kollégái szerződéshosszabbításairól, így ne számítsunk rá, hogy olcsón adja majd magát. Pláne úgy, hogy idén kényszerből jobb oldali tackle-ként is pályára kellett lépnie, a sokoldalúság pedig tovább növelheti az értékét. Richburg elsődleges problémája a sérülékenysége, tavaly a kezével, jelenleg pedig agyrázkódással szenved. Ha választani kellene én Pugh mellett döntenék, de a jelenlegi helyzetben szükség lenne mindkettejük megtartására. Egyelőre nem rendelkezünk pontos infóval a jövő évi fizetési helyzetünkről és azt sem tudjuk, hogy milyen mértékben fog nőni a fizetési plafon. Egy olyan forgatókönyvet is el tudok képzelni, hogy mindkettejüket elengedjük, centerként és guardként egy olcsóbb megoldás után nézünk és érkezik egy drága vakoldali tackle.
Komoly prioritást kapott a védőfal, ahol mégsem úgy működnek a dolgok ahogy várnánk. A szabadügynök piacról sikerült megszerezni Olivier Vernont és Damon Harrisont, Jason Pierre-Paullal aranyáron hosszabbítottunk, Dalvin Tomlinson pedig a draft második köréből érkezett. Szó se róla kell az erős védőfal, hiszen a legutóbbi két Super Bowl győzelmünknél (pláne a 42-dik Super Bowlon) ez jelentette az alapot. Az egység nem állt össze idén és ennek az okát a motiválatlanságban érzem. Nincs más választásunk, a következő két évben is ezekre a játékosokra kell támaszkodni, azonban mögöttük szükség lesz némi mélységre is és akkor nem lehet több kifogás.
A linebacker sor szokás szerint gyengélkedik, bár a sötétben látunk némi pislákoló fényt. Ő nem más mint B.J. Goodson aki igazi tackle gyárnak tűnik, de egyelőre be kell bizonyítania, hogy hosszú távon is számítani lehet rá, hiszen a passzjáték ellen alaposan szenvedni tud. Nem tudjuk mi a cél Devon Kennarddal és Keenan Robinsonnal, de nem biztos, hogy komolyabb pénzzel dobjuk meg őket, könnyen elképzelhető, hogy más irányba mozdul el a vezetőség.
A secondary Dominique Rodgers-Cromartie eltiltása miatt került előtérbe, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a rutinos cornerbacket nem látjuk már Giants mezben. Elmúlt már 30 és nem ő a jövő embere, viszont Eli Apple fejlődése sem olyan irányba tart mint várnánk, hiába közel tökéletes fizikailag a poszthoz, ha nem találja meg a levegőben szálló átadásokat. Ellenben Janoris Jenkins továbbra is remek, így biztos alapot jelenthet a következő évekre is. Landon Collins a védelem legfontosabb láncszeme, majdnem akkora jelentőséggel bír, mint a támadóknál Beckham. A játék minden elemében remekel és idén is az egyik leghatékonyabb safety a ligában. 2018 végén jár le a szerződése és neki is új kontraktust kell adni.
Képtelenség bármi pozitívumot is találni ebben a szezonban, annyi örömünk azonban lehet, hogy közel sem olyan gyenge a játékosállomány mint a mérlegünk. Beckham és Collins személyében két top játékossal is rendelkezünk, akik a szerződéshosszabbítás után akár a csapat legendáivá is válhatnak. Manningre is lehet még néhány évig építeni, az utódja pedig már a következő holtidényben megérkezhet. A célpontok nagyjából adottak és ha sikerül végre felturbózni a támadófalat, akkor egy új futóra sem kellene olyan sokat költeni. A védőfalban elsősorban a passzsiettetők jó játékára lenne szükség és akkor ismét a tavalyi fényében tündökölhetne a defense. A D line és a secondary is vérfrissítésre szorul, DRC-t biztosan pótolni kell és hiányzik egy olyan passzsiettető, mint amilyen Osi Umenyiora volt. Öröm az ürömben, hogy nem kell 4-5 évet várni egy újabb versenyképes csapatra, egy megfelelői edzői stábbal rövid időn belül újra az NFC East első helyéért harcolhatunk.
