Eljutott a csapathoz Ben McAdoo üzenete és egy nagyon döcögős mérkőzésen ugyan, de sikerült nyerni. A támadóinknak egy-egy villanás kivételével gyenge délutánjuk volt, de a védelmünk a tavalyi fényében tündökölt.
Valóban őrült mérkőzést élhettünk át, hiszen számos olyan dolog történt a négy negyed és a hosszabbítás alatt, amelyekre előzetesen nem számítottunk. Andy Reid együttesei rendre jól szoktak szerepelni a pihenőhét után, azt pedig senki sem gondolta volna, hogy a motiválatlansággal küzdő védelmünk egy erős ellenfél ellen kapja össze magát. Eddig mindössze egy INT-je volt Alex Smith-nek, most dobott még kettőt és egy trükkös játék után Travis Kelce is csatlakozott hozzá. Ő egyébként remekül játszott, de touchdownt nem tudott szerezni, így megszakadt a tight endek elleni rossz sorozatunk.
Nem brillíroztak a támadóink, de ezt nem is várhattuk el tőlük. Betegség miatt kimaradt Sterling Shepard, így a B sor állt fel az elkapóknál. Tetézte a helyzetet, hogy gyenge napja volt Evan Engramnek, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az egyik red zone elkapásnál túl jószívűen dobták be rá a zászlót. Az első negyedben trükkökkel is próbálkoztunk, az egyik játéknál mindössze három falember állt fel a labda környékére, a többiek oldalt helyezkedtek el. Ugyanebben a drive-ban láttunk egy átadást is Shane Vereentől ami sajnos interception lett. Kicsit türelmetlenség volt ellőni ezt a fegyvert is, de egy ilyen szezonban kár haragudni emiatt. Csak 12 pontot szereztünk, így látható, hogy nem pörögtek igazán a támadók. A második félidőben többször is elkapták a ritmust, de mikor esély lett volna a pontszerzésre, akkor rendre megakadt valami. A támadófal azonban megérdemli a piros pontot, hiszen mind a passz- mind a futásblokkolásból jól vették ki a részüket. Bőven voltak még hibák, de talán a mai mérkőzésen nézett ki a legjobban az O line. A Lewis-King-Rudolph hármas kihozta magából a maximumot, pláne Lewis utolsó elkapása ment élményszámba. Ezúttal is 100 yard felett sikerült futni, ami főleg Orleans Darkwának volt köszönhető. Sajnos ennyi van ebben az egységben.
A védelem lenyűgözött. Valóban odatette magát mindenki és ilyen az amikor egészséges a kezdő védőfalunk, a secondary pedig kellő motivációval játszik. JPP és Vernon többször is megkergette Smith-t, Harrison és Tomlinson pedig vaddisznó módjára ment előre. Ne feledjük, hogy egy nagyon erős offense ellen kellett helytállni, akik ugyan láthatóan szenvedtek, de így is nagyon nagy teljesítmény 9 ponton tartani őket. Eli Apple kimaradt, de cserébe Janoris Jenkins és Landon Collins is egy-egy labdaszerzéssel próbálta meg kiengesztelni a szurkolókat. Az előbb említett Harrisonnak is volt egy pickje, jól olvasta a shovel passzt és nála kötött ki a játékszer. A linebacker sor ugyan ma sem volt domináns, de nem is volt annyira átjáróház mint korábban. Szinte senkit sem lehet lehúzni, mindenki tette a dolgát. Mindig benne vagy egy formahanyatlás vagy egy-egy rossz mérkőzés, de ilyenkor fájó visszaemlékezni az eddigi lélektelen teljesítményre.
A special team is megtette a magáét egy fake punt formájában. Nat Berhe pont annyit tudott haladni amennyi elég volt a first downhoz, így bejött a tökös hívás. Aldrick Rosas-nak volt egy kihagyott extra pontja, az egyik end zone-ban nagyon fújt a szél, ami megzavarta a fiatal rúgót. Szerencsére nem ezen múlott a győzelem.
Mit lehet írni egy ilyen győzelem után? Váratlan volt. Csupa olyan történéseket élhettünk át amelyekre nem számítottunk. Ugyan így is nagyon szoros volt a vége és akár most is kikaphattunk volna, de akkor sem lehetett volna egy szavunk sem. Egyik napról a másikra nem lehet 180 fokos fordulatot venni és szinte biztos, hogy nem kezdjük el sorra nyerni az előttünk álló mérkőzéseket, de ha ilyen mentalitással lépnek pályára a játékosaink, akkor nem fogunk olyan fájó vereségeket átélni, amelyeket az elmúlt hetekben kellett.
