A papírformának megfelelően ismét vereséget szenvedtünk, Geno Smith aktiválásával sem jött el a várva várt (?) „csoda”. Legalább leégni nem sikerült és sokáig szoros volt a mérkőzés, de összességében két gyenge csapat találkozását láthattuk.
Harmatosan szerepelt az offense, amiben benne volt a fal gyengesége, az ismét hanyatló futójáték, Smith középszerűsége, néhány buta edzői döntés és a sérülés miatt hiányzó játékosaink. Ugyan nem biztos, hogy érdemes lesz megtartani azért a fizetésért Justin Pugh-t, amit szeretne majd magának, de az újonc Chad Wheeler jelen pillanatban nem jelent megoldást a fal jobb oldalára. Elő kell venni az edzőket is, akik a legtöbb esetben segítség nélkül hagyták, Khalil Mack pedig nála jobb falembereket is megevett már reggelire. Az külön fejvakarásra adott okot amikor az ő oldalára hívtuk a naked bootleget és egyenes útja volt Geno barátunk felé. Persze az irányítónk is elővigyázatosabb lehetett volna… A futójáték hanyatlását D.J. Fluker sérülésében látom, aki komoly segítség volt Darkwáéknak. Jelen körülmények között egyik RB sem tudott kibontakozni, de nem is lehet őket hibáztatni érte. Geno Smith olyan volt amilyen. Fájó volt nézni a két fumble-t és ahogy írtam olvashatta volna jobban is a védelmet. Azt eddig is tudtuk, hogy maximum egy game manager szerepre lehet képes, ezt hozta is. Közel sem ő a legrosszabb csereirányító a ligában, arról pedig nem ő tehet, hogy a padra ültették Manninget. Az viszont egyértelmű, hogy Eli játékával sokkal több esélyünk lett volna a győzelemre, persze ez már csak fantáziálgatás. Ahogyan vártuk pozitívan hatott Sterling Shepard visszatérése, akitől láthattunk egy 47 yardos játékot. Őt is túlszárnyalta Evan Engram, aki touchdownt szerzett és egy nagyon nehéz egykezes elkapást is bemutatott. Ennek tükrében érthetetlennek tűnnek az elmúlt hetekben bemutatott dropjai.
A védelem hozta a formáját, egy-egy nagy játék engedése nélkül nem lehetett rájuk panasz. Ezek azonban fájóak voltak, hiszen az 51 yardos futásán kívül nem sokat tett hozzá Marshawn Lynch, még egy 4th & short szituációt sem tudott megoldani. Ezért elsősorban Damon Harrison és Dalvin Tomlinson a felelős, akiket a liga legjobb DT párosai között tarthatunk számon. Főleg Snacks-nek jár a dicséret, hiszen hetek óta sérülten játszik, de ebből semmit sem látunk a pályán. A passzsiettetés lehetett volna jobb is, néha volt némi nyomás Carron, de sackből csak egyet sikerült szerezni. A kínálkozó lehetőségekkel sem éltek a játékosaink, Landon Collins-nak és Brandon Dixon is bemutathatott volna egy-egy sima interceptiont, de képtelenek voltak elkapni a labdát. Utóbbi Eli Apple helyén kezdett, aki teljesen kegyvesztetté vált, a legemlékezetesebb pillanata pedig a kierőszakolt fumble volt. Ugyan megverték a LoS-n, de nem adta fel és ki tudta ütni az elkapó kezéből a labdát. A körülményekhez képest teljesen jól játszott a védelem, nem rajtuk múlt.
A special teamre sem lehetett panaszunk, Brad Wingtől láttunk egy 69 yardos puntot. Szerencsésen pattogott a labda, de ezt a mákot megérdemelte már Wing. Shane Smith egy blokkolt puntot mutatott be, apró szépséghiba, hogy nem tudtunk élni a lehetőséggel, hiszen ezt követően jött az egyik fumble. Aldrick Rosas úgy rúgta be az 52 yardos kísérletét mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, kár, hogy utána alaposan elrontotta az onside kicket.
Nyerhető meccs lett volna, hiszen a Raiders sem a legjobbját nyújtja idén, de Manning padoztatásával és az elpuskázott lehetőségekkel ezt is sikerült elkúrni. A vereség hatására javult a draftpozíciónk, jelen pillanatban az 1/2-es pick lenne a miénk. Közel a vége, már csak 4 fordulót kell kibekkelnünk és végre elkezdődhet a megújulás, addig pedig „ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni”.
