Újabb vereséget sikerült szenvedni, mindössze a félidő végéig tartott a Manning visszatérését eredményező lendület. A leeresztésnek köszönhetően csúnya lett a vége.

Ezt a támadójátékot akkor sem nézné az ember ha fizetnének érte. Ugyan jól indult az eleje, de a második játékrészben puntháborút láthattunk. Gyakorlatilag két értékelhető drive-ot sikerült csak vezetni, utána megállt a tudomány. Újra csak a szokásosat lehet leírni, a hibák mindenki számára ismertek és azt is tudtuk, hogy minden egyes héten ezt kell végigszenvednünk. Pedig a Cowboys is a támadóinkkal volt, kettesével gyűjtötték az offside-okat, Dan Bailey pedig két mezőnygólt is elhibázott. Ehhez képest szánalmas a 10 pont. Láttunk néhány jó játékhívást ugyan (shotgun draw FTW!!!), de az is egyre biztosabb lesz, hogy új munkaadót kell keresnie Mike Sullivannek is.

A védelem sokáig jól játszott, de Spagunolo egysége vonzza a nagy játékokat. Három darab 50 yard feletti játékot sikerült benyelni, megengedhetetlen az ilyen. Az is igaz, hogy az offense töketlenkedése miatt nem volt egyszerű dolga a D-nek, de ezek a momentumok így sem elfogadhatóak. Az az igazság, hogy nincs mit elemezni ezen. Abban kell reménykedünk, hogy sikerül egy jó defensive coordinatort leakasztanunk és a sérülésekkel is szerencsésebbek leszünk, mert jó játékosaink vannak a védelemben.

Pedig most aztán igazán belefért volna a győzelem, hiszen a 49ers és a Bears is nyerni tudott. Egyértelmű volt, hogy idén már nem lehet csodát tenni. John Mara és Steve Tisch megtette a szükséges lépéseket, elköszönt McAdoo-tól és Reese-től. Az eddigi apátiát azonban nem lehet egy tollvonással kiölni a játékunkból, ahhoz legalább egy offseason kell. Már csak három fordulót kell kibekkelnünk és utána bizakodhatunk egy szebb jövőben.