Josh Rosen vs Texas A&M (2016)

2018. január 13. - Asbee

Ahogy már írtam elkezdtem komolyabban is szemügyre venni az irányítókat és részletesebb írásokat kaptok róluk, mint a korábbi években bármelyik tehetségről. Elsőként Josh Rosen 2016-os szezonnyitója következik, ahol alapos nyomás ellen kellett helytállnia.

Ránézve a statisztikára az állapítható meg, hogy gyenge mérkőzése volt Rosennek, ami részben igaz is, hiszen számos rossz döntést hozott, azonban végig az arcában voltak az ellenfél pass rusherei és a nagy hátrányt ledolgozva legalább a hosszabbítást ki tudta harcolni.

Rögtön egy büntetéssel kezdődött a szezon, a védő a passz eldobása után próbálta a földre vinni. Kissé rövid lett az átadása, amit ha jobban pontosabban időzítve dob el, akkor akár touchdownt is szerezhettek volna.

1:57 környékén kijött belőle a belső Eli Manning és egy olyan döntést hozott amelyet sajnos mi is sokszor láttunk már. Összezuhant előtte a zseb, majd ahelyett, hogy benyelte volna a sacket, zuhanás közben teljesen erőtlenül az egyik célpontja felé hajította a labdát, az azonban a védőnél kötött ki.

4:46-nál egy olyan átadást mutatott be ami azt bizonyítja, hogy valóban ő az az irányító, aki leginkább készen áll az NFL-re. Jól olvasta a védelmet és remekül találta meg a két védő közötti rést. Kár, hogy egy play-jel később csak a talaj mentette meg az újabb interceptiontől...

Ugyan nem ő a legatletikusabb QB, de 5:50-nél jól mozgott ki a zsebből és lábon hozott néhány yardot. Nemcsak ez volt az egyetlen szép futása, 12:50-nél is megmutatta hogyha kell akkor a földön is tud haladni.

8:48-nál arra kapunk bizonyosságot, hogy valóban nehéz dolga volt ezen a délutánon. A két DT-t megfogja a támadófal, azonban a szélekről érkezik a nyomás, de a LB általi késleltetett blitz megöli a játékot. Menekülési útvonal nem volt, az elkapást pedig szinte képtelenség lett volna abszolválni. 9:10-nél hasonlóan szétszedi a blitz az O line-t.

10:10-nél eljöhetett volna az áttörés, de kicsit hosszú lett az átadás. 10:38-nál rosszul sikerült megszelídíteni a snapet, azonban nem esett kétségbe Rosen, nem tévesztette szem elől a célpontját és ahogy tanítják minél jobban az oldalvonal felé, sikeresen dobta el a labdát.

Egy olyan játékot láthatunk 11:15-nél, amely a legjobban tetszik a játékában. Ez pedig a középtávoli dobások pontossága. Pont elég idő volt a play action után és ez a passz az elkapón ment el. A következő play sem volt rossz. Ugyan nagyon sokat kell javulnia a nyomás kezelésében, de hiába jött a védő, pontos volt a labdája.

12:06-nál úgy nézett ki, hogy vége az összecsapásnak, hiszen az elkapó kezeiről felpattanó labda a védőnél kötött ki. Kicsivel több mint 8 perc volt hátra a mérkőzésből és 15 pont hátrány...

Amikor nagyon nagy szükség volt rá, akkor elő tudott lépni. Jól oldott meg egy 4th & downt, amely előkészítette a pontszerzést, 14:26-nál pedig szépen engedte el a hosszú passzt, amellyel két DB között megtalálta az elkapót, aki az end zone-ig tudott nyargalni. Persze ez még csak félsikernek bizonyult, hiszen a 2 pontos hátrány miatt nem mehettek rá a mezőnygólra, de ott sem remegett meg Rosen keze.

Itt sem volt még vége a rendes játékidő izgalmainak, hiszen 1:18-cal a vége előtt ismét a UCLA-hez került a labda. A lehetőséggel azonban nem sikerült élni. Egy QB futás után akár fordulhatott volna a mezőnypozíció is, hiszen pont a földet érés pillanatában esett ki Rosen kezéből a labda, de a videóbírók jószívűek voltak. A következő játékban azonban bekövetkezett a turnover is, az elejtett snap után képtelenség volt látni a jól helyezkedő védőt, aki le is húzta a játékszert.

A hosszabbítás már nem az irányítón múlott. A 4rd downnál az elkapó nem tudta véghezvinni az elkapást, az utolsó kísérletre pedig a nyomás ölte meg a játékot.

Egyik QB sem ilyen meccsről álmodik, hiszen a támadófal képtelen volt megbirkózni a Myles Garrették által generált nyomással. A megfigyelés szempontjából viszont szeretem ezeket a meccseket, hiszen ilyenkor jönnek ki igazán a hiányosságok és arra is választ kaphatunk, hogy az adott játékos hogyan viszonyul a nehéz körülményekhez. Talán a legnagyobb hiányossága Rosennek az, hogy nehezen kezeli a nyomást. Persze egy ilyen mérkőzésen egyik irányító sem brillírozna, de több olyan döntést is hozott amelyet mindenképp le kell vetkőznie a profik között. Időnként képes egy-egy átadást túl hosszan vagy túl röviden megdobni, de úgy gondolom, hogy ez még belefér, nem találunk olyan irányítót aki minden labdáját pontosan dobna meg. A pozitív dolgok között azonban megmutatkozott, hogy ha van ideje, akkor kiválóan osztogatja el a passzait, valóban olyan dobásokra képes amelyekre csak a legnagyobbak. Nem adta fel, 6 és fél perc alatt kiegyenlítette a 15 pontos hátrányt.

Összességében tehát látható, hogy Rosennel kapcsolatban is akadnak kérdőjelek és adott esetben neki sem ártana az egy év padozás. Az egyik legrosszabb mérkőzéséről készült az összefoglaló és itt is voltak szép megmozdulásai, így nem csoda, hogy vele kapcsolatban is az 1/1-et emlegetik.

A bejegyzés trackback címe:

http://giantsfootball.blog.hu/api/trackback/id/tr2413571961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.