A nyakunkon van az idei draft, ahol a második választás a miénk. Nagyon régen, utoljára 1981-ben volt ez a pick a birtokunkban, így az elmúlt évekhez képest fokozottabb érdeklődéssel várhatjuk az idei játékosbörzét. A franchise közeljövőjét is meghatározhatja ez a néhány nap, hiszen Eli Manning sem lesz már fiatalabb és a papírforma alapján nem leszünk mostanában ilyen remek pozícióban ahhoz, hogy kiválasszuk a következő nagy irányítónkat. Most maradok is a QB-k mellett és leírom (a többi posztról majd egy másik bejegyzésben esik szó), hogy én melyik játékost választanám és miért.

Gondolom nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy nálam Josh Rosen az első. Ő tűnt a legmeggyőzőbbnek a pályán és benne látom azt, hogy a legjobban alkalmazkodni tud az NFL követelményeihez. Igaz nem ő a legmobilisabb, de a labdákat ő osztogatja el a legjobban, természetesnek tűnik a mozgása. Számos olyan elemet látok a játékában, amelyet egy franchise irányítóéban keresek. Ennek ellenére nem ő a legnépszerűbb az újságírók körében és valószínűleg a legtöbb játékosmegfigyelő sem őt fogja preferálni. Jóval intelligensebb egy átlagos futballjátékosnál és ezt előszeretettel ki is mutatja. Tehetős családból származik, amely szintén nem növeli a legtöbb emberben a Rosen irányába mutatott szimpátiát. Azt ő is elismerte, hogy számos alkalommal éretlenül viselkedett, de nem ő az egyetlen aki ezt megteszi ebben a korban. Azért azt is tegyük hozzá, hogy én is és bárki más is szívesen lazult volna a koliszobájába vitt jacuzziban és egy-két csinos hölgyeményt is meginvitáltunk volna. Ezzel függ össze, hogy számos beat writer szerint nem veszi komolyan a focit és nem is akar mindenáron sikeres lenni benne. Tessék megnézni a Texas elleni fordítását és rögtön választ kapunk erre a kritikára. Ha lusták vagyunk ehhez, akkor vessünk egy pillantást a jelenlegi keretünkre, Manning sem burgerkészítéssel töltené a mindennapjait ha nem lesz belőle profi játékos. Azt se feledjük, hogy világéletében rivaldafényben volt és magas elvárásoknak kellett megfelelnie, hiszen fiatalabb korában az USA egyik legnagyobb tehetségének tartották teniszben. Középiskolában az állami bajnoki címig vezette a futballcsapatát és a UCLA-n is rögtön kezdő lett. Mindenkinél belefér ha néhanapján ellazul kicsit és ezen körülmények mellett nála sem kell meglepődni ezen. Egyedül a sérülései aggasztanak igazán. Sohasem jó egy agyrázkódás, de azért távol áll attól, hogy a következő ilyen jellegű probléma után vissza kelljen vonulnia... A 2016-os vállsérüléséből fel tudott épülni, így az nem jelenthet gondot.

Szoros csata van a második helyen és jelen pillanatban Sam Darnoldot helyezném ide. A pályára kerülését követően egyből berobbant a köztudatba és győztes csapattá varázsolta a USC-t. Már a Heismant is emlegették vele kapcsolatban amikor megtorpant a fejlődésben és inkább az eladott labdáiról lett híres. E tekintetben talán nem ártott volna neki még egy év a college-ben, de gazdaságilag mindenképp indokolt a profivá válás, hiszen már most is a potenciális 1/1-es választottak között emlegetik. A high schoolt még elkapóként és linebackerként kezdte, csak utána lett QB, így nincs elég tapasztalata a poszton. Emiatt kezdetben neki mindenképp a padon lenne a helye és a megfelelő rendszerbe kell kerülnie, hiszen ellenkező esetben csúnyán megégetheti magát. Az interceptionök mellett a fumble-k tekintetében sem jeleskedett és kritikus pont lehet, hogy mennyire tud majd vigyázni a labdára. Egy-két rosszabb bemutatkozó mérkőzés és könnyen a padon találhatja magát, ami a teljes karrierjében visszavetheti. A mechanizmusán is javítania kell, ami szintén előidézett néhány INT-t. Azt azonban nem szabad elvitatni, hogy erős együttesé alakította a USC-t és bőven lehet még benne fejlődési potenciál. Persze ez csak az elképzelés, garancia erre sincs és jóval nagyobb kockázat van benne mint Rosenben lenne. A rendszer azonban tökéletes lenne neki, Manning mögött nem lenne rajta nyomás és egy vagy két évet padozhatna a valódi bemutatkozás előtt. Pat Shurmur ért az irányítókhoz, így lenne elképzelése róla, hogy mit kezdjen Darnolddal. Kezdetben egy kevés kockázattal és konzisztens futójátékokkal megtámogatott, rövid passzokra és RPO játékokra épített offense-ben lehet sikeres, de benne is lehet annyi potenciál, hogy 15 évig NFL QB legyen.

Baker Mayfield a harmadik a sorban. Ő nem az erős karjával és a fizikai képességeivel hódít, hanem a győzni akarásával. Erős egyetemi csapathoz akart játszani, így walk-onként a Texas Tech-re került, ahol egy sérülés miatt rögtön kezdő lett, de később ő is kidőlt. Mit ad isten, Davis Webb lett az utódja és inkább vele, valamint Patrick Mahomes-szal képzelték el a jövőt. Ezután az Oklahomához került, ahol a szabályok értelmében ki kellett hagynia egy évet és ott is meg kellett küzdenie a kezdőbe kerüléssel, amit sikerrel abszolvált. Innentől kezdve sikersztori a pályafutása, tavaly a Heisman is az övé lett. Alaposan megedzi mentálisan az embert hogyha ennyit kell küzdenie, de mindenképp üdvözlendő, hogy ugyan kicsit makacsul, de kitartott a céljai mellett és addig nem nyugodott meg, amíg végre nem hajtotta őket. Számos egyetemi rekord fűződik a nevéhez és a csapattársai körében is egyértelműen népszerű. Akkor mégis mi lehet a gond vele? Egyrészt spread offense-ből érkezik és legyen akármilyen sikeres az NCAA-ben, az NFL mindenképp egy más kávéház lesz neki, így ha valaki már újoncként is be akarja vetni, akkor egy személyre szabott, lebutított playbookra lesz szüksége hozzá. A viselkedése miatt sem biztos, hogy mindenhol jó helyen lenne. Nehezen tudja kontrollálni az érzelmeit, emlékezzünk csak vissza a Kansas elleni tettére. Ugyan nem tartom ezt elítélendőnek, de ha Giants mezben csinálna hasonlót, akkor a csapból is ez folyna. Biztosan egy ilyen személyiség kell nekünk OBJ mellé? Neki is gondok adódhatnak a tartósságával, bár mérkőzést nem kellett kihagynia, de a kisebb testalkata nem biztos, hogy továbbra is bírni fogja a gyűrődést. Vagy nagyon kedvelik vagy nagyon utálják őt és leginkább benne látom azt, hogy szebb jövője lehet annál mint amit várnak neki, de a kockázati tényezők is túl nagyok nekem.

Josh Allen maradt a végére, akitől irtózom. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem válhat belőle jó irányító, de nagyon nagy aggodalommal töltene el ha hozzánk kerülne. Kb. olyan mint egy bemutatóra készült sportautó. Magas felépítése van, átdobja a pályát, ráadásul még mobilis is. Könnyen olyan körülményeket lehet neki teremteni (Senior Bowl edzéseken, pro day-en), amelyeken legyőzhetetlennek tűnik, viszont ahogy egy kiállított modellt sem valószínű, hogy kiviszel a versenypályára, úgy Josh Allen sem ezt a szintet hozza éles körülmények között. Az egyetemen látottak ezt bizonyították, több alkalommal is könnyen be lehetett őt vinni a málnásba. Nem a pontosságával van a gond, oda tudja dobni a labdát ahová kell, inkább a döntéshozatala okozza nála a pontatlanságot. Leragad az első célpontjánál, nem olvassa jól a védelmet, túlságosan is bízik a karjában. A mentségére szóljon, hogy korábban nem feltétlenül kapott jó képzést, így nem csoda, hogy a játék több elemében is szenved, de ettől függetlenül nem fér a fejembe hogyan beszélhetnek róla úgy, mint egy potenciális 1/1-es választott. Túl sok a bizonytalansági tényező vele kapcsolatban, a másik három QB-t is nyugodtabb szívvel ki lehetne választani nála. Azért bízom benne, hogy a Browns-nál köt ki.

Ezek voltak az irányítókkal kapcsolatos meglátásaim, majd érkezik még egy írás a többi posztról és az esetleges letrade-ről is. Ti melyik quarterbacket draftolnátok a legszívesebben?