A Richmondból érkezett negyedik körös választott magasztalja a veterán irányítót
A New York Giants választása a negyedik körben, nyolcadikként Kyle Lauletta irányítóra esett a 2018-as NFL-drafton. Pénteken, a Giants újoncainak minicampje előtt nyilatkozott a sajtónak, és Shurmur is szólt néhány szót Laulettáról.
Idézünk pár mondatot mindkettőjüktől.
Az újoncokra nehezedő nyomásról...
„Mindenképpen van ilyen” – mondta Lauletta. „Szerintem ez a pozíció velejárója. Az irányítónak kell vezetnie a csapatot, intelligensnek kell lennie, ismernie kell a támadójátékot, segítenie a társaknak a felállásban, és hasonlók. Ezért most sűrűn forgatom a playbookot, és igyekszem minél alaposabban megtanulni.”
Arról, hogy mit szeretne eltanulni Eli Manningtől…
„Nem emelnék ki egy-egy konkrét dolgot, leginkább mindent eltanulnék. Ahogyan a csapattársaival kommunikál, ahogyan irányítja a csapatot, ahogyan a posztján játszik. Annyi tanulnivaló van, és azonnal neki kell látni, amint megismered, és megfigyelheted a tevékenységét – és ezt alig várom. Egy bajnokról, egy rendkívül sikeres játékosról beszélünk, és szívesen tanulok tőle.”
Arról, hogy van-e mit bizonyítania...
„Nem is tudom. A középiskola után valóban nem kapkodtak utánam a nagynevű főiskolák, de a Richmond kiváló lehetőséget nyújtott számomra, és bár nem hiszem, hogy túl sok irányítót draftoltak volna tőlük, más posztokon sok sikeres játékost adtak az NFL-nek. Ezért úgy véltem, itt jó oktatásban részesülhetek, és magas szinten űzhetem a focit is. A Richmond szuper volt. Menő csapatok ellen játszottunk, varázslatos körülmények között, most pedig alig várom a karrierem következő szakaszát.”
A Davis Webb-bel való viszonyáról...
„Hát igen, mindig igyekszem versengeni és a legjobbat nyújtani. De nem hiszem, hogy ez konfliktust okozna, és szerintem Davis sem hiszi. Ahogy mondtam, mind egy hajóban evezünk, új támadórendszert tanulunk, szóval biztosan jóban leszünk, és igyekszünk minél jobban segíteni egymást a fejlődésben. Nyilván mindketten próbáljuk kiérdemelni a tartalékirányítói pozíciót, és versengeni fogunk érte, hogy megszerezzük, de ez még olyan távoli, hogy töprengeni sem érdemes rajta.”
Arról, hogy miként látja a jövőjét a csapatnál...
„Fogalmam sincs. Ez Eli Manning csapata. A sikerei és az életműve magáért beszél, és szerintem még van benne pár év. Hogy hány? Majd meglátjuk, de ahogy mondtam, én csak igyekszem a legjobbat nyújtani. Természetesen nagyratörő vágyaim vannak, és bízom magamban és a képességeimben. Csak teszem a dolgom, igyekszem a legjobb csapattárs és a legjobb játékos lenni, és majd az edzők megítélik, hol legyen a helyem a tartaléksorban – ez már rajtuk múlik. Továbbra is igyekszem jó viszonyt építeni a fiúkkal, elsajátítani a playbookot, és a lehető legjobb játékossá fejlődni.”
Pat Shumur vezetőedző a Lauletta előtt álló feladatokról a minicamp során...
„Igen, az irányító mindig az első, ha munkáról van szó.” – mondta Shurmur. „Ő a vezér, ezért több a feladata, de abból ítélve, ahogyan a bevezetés során dolgozott, úgy vélem, hogy jól érzi, mi vár rá ma, holnapra pedig még többet tud majd, aztán a végén, hétfőn csatlakozhat a többiekhez.”
Shurmur arról, hogy kipróbálja-e Laulettát élesben, hogy lássa, mire képes...
„Akármiről is legyen szó, mindig az irányító kapja a legtöbbet. Hajdanán, valamikor régen szinte sokkterápiában részesültek az újoncok. Felpumpáltuk őket fizikailag, érzelmileg, mentálisan, és amikor elérkezett a hétfő, nem győztek csodálkozni. Azt hiszem, az a lényeg, hogy irányt mutassunk a srácoknak, lendületbe jöjjenek, fizikai és mentális kihívásokkal szembesüljenek, és így lépjenek pályára, és mutathassák meg, mit tudnak. Volt már dolgom olyan írásbeli tesztekkel, amelyek első kérdését elolvasva azt mondtam magamban: ’Ez nem fog menni’. De olyanokkal is, ahol az első két-három kérdés megválaszolása után már minden simán ment – és ez a cél.”
