Magyar New York Giants Szurkolói Blog

A New York Giants csapata lesz a New England Patriots elenfele a nagydöntőben!

2012. január 23. - GaborKerek

 

Körömrágós, izzadságszagú, brutális mérkőzésen van túl a New York Giants csapata, de a lényeg, jegyet váltott az idei Super Bowl-ra!

 

  Nem vagyok babonás, és nem szeretek előre inni a medve bőrére, viszont tagadhatatlan, 2007 szelleme ott lebeg a csapat feje felett. Az alapszakasz végén győzelemmel felérő vereséget szenvedtünk az akkor verhetetlennek tűnő Patriotstól. Idén pontosan ugyanúgy kaptunk ki a verhetetlennek tűnő Packerstől. A főcsoportdöntőt idegenben, nagyon rossz időjárási viszonyok közepette, egy hosszabbításban értékesített Lawrence Tynes mezőnygóllal nyertük meg…..most nem tegnapról írok, hanem 2007-ről. Ja, hogy ez történt tegnap is?! Megmondtam, hogy kísért a múlt. Akkor a New England Patriots volt az ellenfél a fináléban…idén is ők jönnek. Akkor egy, azóta már klasszikussá érett mérkőzésen hódítottuk el az NFL koronáját, idén…..ezt rátok bízom!

 

1. negyed

 Pedig nem úgy indult, hogy ünnepelnünk kell. Szakadó eső, szél, nyálkás, undorító idő várt a két együttesre, ami a sokkal inkább futásra építő hazai csapatnak kedvezett és nagyban növelte a sérülések kockázatát. Az első pár percben nem történt sok említésre méltó dolog, leszámítva a 49ers falemberének, Mike Iupatinak sajnálatos sérülését. (Saját futójátékosa valamint a pehelysúlyúnak erős jóindulattal sem nevezhető Linval Joseph landolt az achillesén, de később tudta folytatni a játékot.) Ezután viszont megvillant a szenzációs 49ers védelem. Egy passz play során Ray McDonald kiütötte a labdát Eli kezéből, ugyan Kareem McKenzie szerencsésen visszaszerezte azt, de a puntot nem tudtuk elkerülni. A visszahordás felejthető volt, jöhetett a 49ers és bekövetkezett az, amitől ezen sorok írója nagyon tartott, korán hátrányba került a csapat, ráadásul egy buta hiba miatt. Vernon Davis a vonal mellett állt fel, Antrell Rolle helyezkedett vele szemben. Ezután az „évszázad meglepetései” következtek be, Rolle elrontotta a coveraget, Davis pedig a már említett Rolle és Deon Grant díszkíséretével egy 73 yardos elkapott TD-vel alázott meg mindenkit. A TD után ugyan 15 yardos büntetést kapott túlzott gólöröm miatt, de ez nem változtatott a helyzeten. 7-0 nekik. Azon már talán meg sem lepődik senki, ha leírom, a 4 meccses győzelmi sorozatunk első 40 yardnál nagyobb playét hajtották végre ellenünk….mikor, ha nem most.
A megpróbáltatások azonban még nem értek véget. A labda újra nálunk volt, egy sikeres elkapás után Hakeem Nicks olyan szerencsétlenül landolt a vállán, hogy be kellett kísérni az öltözőbe. (Később ő is visszatért.) A show folytatódott, mivel egy 4 és 1-es szituációt Brandon Jacobs nem tudott 1st downra váltani, a labda visszakerült a házigazdákhoz. A negyed végén még megpróbáltak trükközni egyet, de Kyle Williams majdnem visszaadta nekünk a labdát. Jegyezzük meg a nevét, később főszerephez jut majd! (Osi Umenyiora felszedte az elejtett játékszert, de az annyira nedves volt, hogy átcsúszott a kezei között, így Williams javítani tudta hibáját.)

  Mindezek után biztos furcsának hat, ha azt írom, a csapat játékával alapjaiban véve nem volt gond. Két nagyon hosszú drive-ot vezettünk, faltuk az időt és bár pontokat nem tudtunk elérni, lent tudtuk tartani a 49ers támadóit és képesek voltunk folyamatosan haladni a bombaerős Frisco védelem ellen. Kár, hogy az NFL-ben egy hiba és nagyjából 13 másodperc el tud homályosítani több mint 10 perc kőkemény harcot.

 

2. negyed

 A második játékrészt mi kezdtük, és rövid idő alatt eltüntettük a két együttes közötti különbséget. Előbb Victor Cruz mutatott be egy remekbe szabott 36 yardos elkapást, majd Bear Pascoe maradt üresen az end zone-tól 6 yardra, és hogy ne unatkozzon, Eli odadobta neki a labdát, ő pedig köszönte szépen és besétált a 49ers célterületére. 7-7.  (Apró érdekesség, hogy ez volt Pascoe 3 éves pályafutásának első elkapott TD-ja. A korábban használt szófordulatot leporolva „mikor, ha nem most.”)
A félidő ezután nagyon kedvezően alakult számunkra, a „Manning to Cruz” mondattól volt hangos az éter, a védelem kikényszerített puntokkal jelezte, hogy nem nyeretlen kétévesekből áll, a játékrész vége előtt (Pár újabb nagy Cruz elkapást követően)Lawrence Tynes közelről értékesített egy mezőnygól kísérletet. 7-10 nekünk, 3 pontos vezetéssel vonulhattunk a szünetre. Egy „komikus” jelenet is lejátszódott az egyik visszahordásunknál, mikor is Will Blackmon úgy gondolta, hogy a tucatnyi kamera ellenére senki nem veszi majd észre, ha először fair catch-et jelez, majd utána visszafut a labdával, de ráfázott, mert észrevették (Újabb évszázad meglepetése kategória) és meg is büntettek minket.

 Az első félidőben azt az egy ordas Rolle hibát leszámítva jól játszott a csapat mind támadó, mind védő oldalon. Lehetett tudni, hogy a 49ers, nem fog belemenni kockázatos dolgokba, futni fognak ráadásul a korai előny és az ocsmány idő is az ő malmukra hajtotta a vizet. A mi oldalunkról szembetűnő volt a futójátékunk haldoklása (Újabb olyan dolog, amire számítani lehetett a 49ers elit futás elleni védelmével szemben), ami sohasem előny, de a körülmények miatt különösen aggasztó volt. Olyannyira nem ment a futás, hogy gyakran a „3 és rövid” szituációknál is inkább passzoltunk, ami a csúszós labda és a szél miatt sokkal kockázatosabb megoldás. A félidei számokból mindenki számára kirajzolódhat a játék képe:

Giants

Passz: Eli Manning: 16/27, 181 yard, 1 TD

Futás: Ahmad Bradshaw: 10-27 2.7-es átlag, leghosszabb futás 7 yardos

Elkapás: Victor Cruz: 8 elkapás, 125 yard

49ers

Passz: Alex Smith: 2/7 , 79 yard, 1 TD

Futás: Frank Gore; 9-46 5.1-es átlag, leghosszabb futás 9 yardos

Elkapás: Vernon Davis; 1 elkapás, 73 yard, 1 TD

 

3. negyed

 A szünet nem tett jót a csapatnak, annál inkább a 49ers-nek. Elkezdtek élni, ezzel egy időben elkezdtünk jótékonykodni buta büntetésekkel. Előbb Aaron Ross nyúlt az egyik elkapó arcába (49ers punt helyett egy ajándék 1st down), majd egy puntot követően Justin Tuck csapta meg zászlót érően a házigazdák punterét, az amúgy remekül játszó David Lee-t. Öröm az ürömben, hogy a két esemény között Justin Tuck és a lustaságom miatt ezentúl csak JJP néven szereplő Jason Pierre-Paul közös erővel sackelte Alex Smithet.
 Innen látszik, hogy a 49ers low risk (alacsony rizikót vállaló) játéka mennyire nem kedvezett nekünk. A 3. Negyedig kellett várni az első sackre. A 49ers tovább folytatta feltámadását, futásaik „ültek” és egy nagyon szép, 24 yardos Frank Gore elkapás után ismét beütött a krach. Azt, hogy Vernon Davis gyors (legyünk őszinték, valószínű, hogy TE mivolta ellenére nagyon sok elkapónál is gyorsabb) nem sikerült felfognunk, most a másik safety, Kenny Phillips maradt le róla, ő pedig köszönte szépen és megszerezte második elkapott TD-ját (Corey Webster is csak lesni tudta), ezúttal egy 28 yardosat. 14-10 és a dolgok kezdtek kicsúszni az irányításunk alól. (Beharangozóban ezt írtam Vernon Davis-ről: „Gyanítható, hogy a linebackerek mellett Kenny Phillips es Antrell Rolle is sokat fogja kergetni, reméljük több, mint kevesebb sikerrel.” Mindkét úriemberről kapott el TD-t.)
 Támadóik mérkőzésbe való visszatérése mellett a védelem is nagyot váltott. Cruz sokkal szorosabb őrizetet kapott valamint a rettegett pass rush is bejelentkezett, Eli-nak nem sok nyugodt pillanata volt a zsebben. A mérkőzésen egyébként 6 sacket volt kénytelen elszenvedni, ebből 3-at ebben a játékrészben kapott. A negyed vége előtt még egy szerencsés/szerencsétlen jelenetnek lehettünk szemtanúi. A hatalmas nyomás miatt Eli Manning sietve indított el egy passzt Hakeem Nicks irányába, ami normál esetben interception is lett volna, de a labdát elkapni igyekvő 49ers védők összefutottak és Dashon Goldston nagyon csúnyán kiütötte csapattársát, Tarell Brownt. Szándékosságról természetesen szó sem lehetett, ennek ellenére Brown percekig feküdt mozdulatlanul a gyepen, de szerencsére saját lábán hagyta el a játékteret. (2009-ben a korábbi 49ers és USC játékos, Taylor Mays a Rose Bowlon ütötte ki hasonló módon csapattársát, a különbség annyi, hogy akkor ő a támadót is harcképtelenné tette.) Ezekben a perekben egy csapat volt a pályán és sajnos az a házigazdáké volt. Ha Smith nem talált tiszta célpontot, akkor futott, mellyel folyamatos hezitálásra kényszerítette a védelmünket, nálunk pedig az idegek is kezdték felmondani a szolgálatot. Chris Canty nevét először lehetett hallani, de csak azért, mert összeverekedett az egyik 49ers falemberrel, 15 yardot ajándékozva a hazai csapatnak. (Azt azonban meg kell említeni, hogy ő csak Rocky Bernard védelmére sietett, akit a földön fekve támadtak meg és rejtélyes okokból dőlt a vér a szájából, miután felkelt.)

 

4. negyed

 A Frisco kezdte támadólag a játékrészt, de a trükkök ellenére (A remekül játszó DE, Justin Smith és a NT, Isaac Sopoaga is a támadófalat erősítette) nem tudták 1st downra váltani a „3 és 1”-es szituációt, minek következtében puntolniuk kellett. A visszahordót bizonyos Kyle Williamsnek hívták. Remélem mindenki emlékszik még a nevére!
Sean Weatherfrod puntja pattogós volt, Williams rosszul számította ki a pattanásokat és egyértelműen beletérdelt a labdába, amitől az élővé vált. Devin Thomas felkapta és meg sem állt a 49ers célterületéig. TD!! Vagy mégsem? Nem, mert a játékvezetők belesípoltak, mondván Williams nem ért bele. Tom Coughlin persze rögtön dobta a piros zászlót és meg is nyertük a challenget. TD azonban nem lett a dologból, mert a szabály kimondja (Nem akarok túl sok angol szót használni, szóval egyszerűsítem.), hogy ilyen esetekben nem lehet visszahordani az élő labdát, viszont mi jöttünk a Frisco célterültének előszobájából.   
 NFL találkozókon sokszor emlegetik azt a bizonyos „momentum” szót, mely képes teljesen megváltoztatni egy mérkőzés képét. Úgy nézett ki, hogy megleltük, mivel egy sikeres Nicks passz után Eli Manning Mario Manningham-hez passzolt, aki első elkapásként rögtön egy 17 yardos TD-t jegyezhetett. 14-17 és a dolgok újra nekünk kedveztek. Mielőtt azonban örülhettünk volna, gyakorlatilag átgyalogoltak rajtunk. Először egy 40 yardos visszafutás, utána egy 17 yardos Alex Smith futás, majd egy 18 yardos Kendall Hunter futás és már ott is voltak a vörös zónánkban. Szerencsére nem szereztek TD-t, de az idén bomba formában játszó (Korábbi Eagles játékos, szóval nekünk sok bosszúságot okozó) David Akers értékesítette a közeli mezőnygól kísérletet. 17-17. Szívbetegek most hagyják abba.
 "3 and out”-ok és fontos sackek mindkét oldalról. Tőlünk Mathias Kiwanuka és Osi Umenyiora közösen, náluk Patrick Willis egyedül. A feszültség tapintható a levegőben. Eli a nyomás elől menekülve észrevette az üresen álló Ahmad Bradshawt, aki a passz után elért még pár yardot, de miközben földre vitték Navarro Bowman kiverte a labdát a kezéből. Szerencsénkre a bírók már korábban megállították a játékot, így a labda maradt nálunk. „3 & out” de a Frisco sem volt szerencsésebb, szóval jöhettünk megint. Egyik alakulat sem tudta bevinni a kegyelemdöfést. Ekkor, alig több mint egy perccel a vége előtt azonban hirtelen úgy tűnt, nyerhetünk. Eli kimozgott a nyomás elől, majd az utolsó pillanatig kivárva, saját testi épségével mit sem törődve (a következő tizedmásodpercben három 49ers védő kapta el tejes sebességgel) adott egy szép passz Bradshawnak aki természetesen ki is lépett az oldalvonalon, hogy megállítsuk az órát. Újabb okos és önveszélyes passz Bradshawnak menekülés közben, újabb nagy ütés cserébe (A sisakszíj a orráig csúszott fel), de közeledtünk és elhasználtuk utolsó időkérésünket. Annak ellenére, hogy nagyon figyeltek Cruzra, megpróbáltuk megjátszani, de nem jött össze, szóval a labda visszakerült a San Franciscóhoz. A mérkőzés kezdett asztalitenisz jelleget ölteni, a labda nagyon gyorsan vándorolt a csapatok között, de bármilyen hiba a vereséget jelentette volna. A Frisco sem tudott mit kezdeni vele, ezért jöhetett a hosszabbítás!

 

Hosszabbítás

 Mi kaptuk meg a labdát elsőnek és ismét Victor Cruzt kerestük, de nem tudta elkapni a labdákat, ezért puntolnunk kellett. Futójátékról gyakorlatilag teljesen lemondtunk, néha futottunk, hogy ne érje szó a ház elejét, de semmi extra, csak a már megszokott haldoklás. A szabály értelmében az első két labdabirtoklás alkalmával mindkét csapat jogosul támadás indítására, de mivel mi nem értünk el pontokat, ezért ha a 49ers mezőnygólt szerez, akkor ők mennek Indianapolisba. A bajokat tetézte, hogy Akers korábban az egyik kirúgást is berúgta a kapunkba, jelezve, hogy ő már akár 50 yard környékéről is nevetve bevarrja, miközben a mi rúgónk, Tynes 50 yardról „el sem lát” kapuig. Antrell Rolle és Kenny Phillips egy szép védekezés után puntra kényszerítette a házigazdákat, szóval újra nálunk volt a labda. Bowl.hu eredménykövetőjében valaki humorosan meg is jegyezte „ennek reggel 6-ig nem lesz vége”. Tényleg úgy tűnt, hogy a csapatok nem bírnak egymással és egy hiba kell, hogy történjen valami. Újra passzolni próbáltunk, de az önkívületi állapotban játszó Frisco védelem sackelte Elit, szóval punt következett…..és Kyle Williams volt a visszahordó! Magasan szállt a labda, nem volt fair catch jelzés, Williams elindul vissza, de ekkor a mi Williamsünk, a 6. Körös rookie Jacquain Williams kiütötte a labdát a kezéből (Korábban több elütött passza is volt), az arra ólálkodó Devin Thomas pedig rávette magét, a mai nap során már másodszor, ráadásul nagyon közel voltunk az end zone-hoz. A gyengélkedő speciális egység két hatalmas playt hajtott végre!

 Futtattuk a labdát és most a futások is működtek. A field goal csapat sétált a pályára. 31 yard. A San Franciso megpróbált mindent, hogy kizökkentsék a rúgónkat…..de HIÁBA, mert Lawrence „Prime” Tynes 31 yardról értékesítette a mezőnygólt, 17-20 és 2007 után újra a New York Giants csapata fogja képviselni a Nemzeti főcsoportot az NFL döntőjében, újra a New England Patriots ellen…..reméljük a végeredmény is hasonló lesz, mint 2007-ben!

 

 A mérkőzés nagyjából 5 óra körül érhetett véget, hihetetlen volt „élőben” látni. Remélem sikerült éreztetnem a frenetikus és feszült hangulatot az olvasókkal, a San Franciso előtt pedig le a kalappal, nem adták olcsón magukat!

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://giantsfootball.blog.hu/api/trackback/id/tr203740538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása