Az első részben átvettem a 2011-től 2014-ig tartó éveket, amely elég siralmas képet mutatott. Most 2007-ig megyek vissza az időben és ezt az időszakot fogom megvizsgálni.
Kissé kockázatosnak tűnt ez a draft, hiszen többen is potenciális bustként tekintettek JPP-re. Ennek ellenére a második évében óriási szerepe volt a Super Bowl győzelemben, Linval Joseph pedig megbízható defensive tackle-vé vált; kár, hogy nem nálunk tudott kiteljesedni. A többit inkább hagyjuk…
1/15: Jason Pierre-Paul, DE (South Florida)
Még ennél is jobban alakulhatott volna a pályafutása hogyha jobban elkerülik a sérülések és felelősségteljesebben gondolkodik. Az SB győzelmet követő két szezonját elvitte a hátsérülése és az azt követő műtétje, de utána fel tudta turbózni a statjait. Meg is kapta a franchise taget és a hossztávú szerződés is csak az aláírásra várt, de 2015. július. 4-én lerobbantotta a fél kezét, így ez visszavonásra került. Ennek ellenére már abban a szezonban vissza tudott térni és ugyan alaposan hátráltatta a kezén lévő nagy kötés, de akkora elánnal játszott, hogy így is a gyenge védelem hasznára tudott válni. Elkötelezett maradt a csapat iránt, hiszen több évre is aláírhatott volna a Cardinals-hoz, ő azonban maradt. Ennek a jutalma egy 4 évre szóló 62 millió dolláros szerződés lett, de az idei offseasonban egy trade keretében a Buccaneers-hez került, így ebből mindössze egy évet töltött New Yorkban.
2/46: Linval Joseph, DT (East Carolina)
Egy év „redshirt” után három korrekt szezont húzott le nálunk, de nem került túlságosan a reflektorfénybe. A Vikings-hoz távozott, ahol 5 évre 31,5 millió dollárért írt alá. Itt aztán sikerült szintet lépnie és azóta a liga legjobb defensive tackle-jei között tartják őt számon. Nem is várták meg a kontraktus lejárását és tavaly újabb 4 évre, 50 millió dollárért írt alá. Kár érte…
3/76: Chad Jones, S (LSU)
Kiváló értéket képviselt a harmadik körben, de még azon a tavaszon egy súlyos autóbalesetet szenvedett el, amelynek következtében majdnem elveszítette a bal lábát. Ezután nem volt visszaút a futballpályára és baseballban sem tudott maradandót alkotni.
4/115: Phillip Dillard, LB (Nebraska)
Az egyik legrosszabb választásunk. Olyan játékosokhoz ragaszkodott Jerry Reese, mint Adrian Robinson, de Dillardtól egy év után megvált. 4 szerelésig jutott.
5/147: Mitch Petrus, G (Arkansas)
Három évet kapott, döntően csereként jutott szóhoz.
6/184: Adrian Tracy, DE (William & Mary)
Nem tudta letenni a névjegyét, 2015 óta pedig CFL játékos.
7/221: Matt Dodge, P (East Carolina)
Hagyjuk…
2009
A draft pillanatában és az első néhány évben alaposan dörzsölhettük a tenyerünket, az évek előrehaladtával azonban inkább a csalódást kaptuk viszont ezektől a játékosoktól.
1/29: Hakeem Nicks, WR (North Carolina)
Három remek éve volt a ligában, de a sorozatos sérülések folyamatosan gyengítették a képességeit. Bízott egy nagy szerződésben, amit nem kapott meg és a Colts-nál sem alkotott maradandót. 2015-ben a Titans-nél már az aktív keretbe sem tudott bekerülni, majd visszatért hozzánk, de láthattuk, hogy már nem a régi. A rövid karrierje ellenére csak jót fogok írni róla, hiszen JPP-hez hasonlóan neki is óriási szerepe volt a Super Bowl győzelemben.
2/45: Clint Sintim, LB (Cirginia)
Az NCAA egyik legjobb passzsiettetője volt, de 3-4-es védelemben játszott, így kissé rendszeridegennek tűnt. Nem defensive endként, hanem linebackerként alkalmaztuk, ahol nem sok esélyt kapott, majd kétszer is ACL szakadást szenvedett, amely után a visszavonulást választotta. Jelenleg a Delaware OLB edzője és co-special team coordinatora.
2/60: Will Beatty, OT (Connecticut)
Kellett a vérfrissítés az öregedő támadófalba. Kezdetben csereként lépett pályára, majd megörökölte az LT posztot és sikerrel védte Eli vakoldalát. El is érkezett a szerződéshosszabbítás 2013-ban, mikor 5 évre szóló 38,75 millió dollár értékű kontraktust írt alá. Ezt követően azonban visszaesett a teljesítménye és többször is csalódást keltően szerepelt. A 2016-os szezon előtt elköszöntünk tőle, majd visszahoztuk, de nem kapott lehetőséget. Tavaly az Eagles igazolta le, ahol megszerezte a második gyűrűjét is.
3/85: Ramses Barden, WR (Cal Poly)
One game wonder. Semmit sem csinált, de legalább alaposan megszivatta Josh Normant.
3/100*: Travis Beckum, TE (Wisconsin)
Három év sem volt elég arra, hogy komoly játékidőt harcoljon ki magának, a Super Bowlon elszenvedett ACL szakadása pedig végleg becsukta a kaput.
4/129: Andre Brown, RB (NC State)
Rögtön Achilles ín szakadással kezdett, majd nem tudott megragadni a keretben és körbejárta a fél ligát. Ezután visszatért, volt néhány jó mérkőzése, majd a Texans-hoz távozott ahol nem tudott megragadni.
5/151: Rhett Bomar, QB (Sam Houston State)
6/200: DeAndre Wright, CB (New Mexico)
7/238: Stoney Woodson, CB (South Carolina)
2008
Több korrekt játékost is sikerült megszerezni, de a sérülések teljesen szétzilálták a class-t. Ennek ellenére láthattunk szép pillanatokat, Manningham elkapására pedig évtizedek múlva is emlékezni fogunk.
1/31: Kenny Phillips, S (Miami Fl.)
A távozó Gibril Wilson helyét kellett átvennie és már újoncként korrekt játékidőt kapott. Durván bekezdett 2009-ben, de egy ritka térdsérülés miatt megműtötték és az is kérdéses volt, hogy visszatérhet-e. Szerencsére folytatni tudta a pályafutását és remek hármast alkotott Antrel Rolle-al és Deon Granttel. A szerződése lejárta utána az Eagles-höz távozott, de ott az alapszakasz előtt megváltak tőle, majd két év szünet után a Saints adott neki lehetőséget, de ott is csak három mérkőzésig jutott.
2/63: Terrell Thomas, CB (USC)
Ő még rosszabbul járt, hiszen a pályafutása során három ACL szakadást kellett elszenvednie (egyet az egyetemen, kettőt a profik között), de ezt követően is vissza tudott térni, azonban egy évvel később már csapat nélkül maradt.
3/95: Mario Manningham, WR (Michigan)
A 46. SB egyik hőse. Ugyan soha nem ő volt a sztár, de végig megbízhatóan teljesített. A szűkös cap helyzet miatt nem tudtunk hosszabbítani vele, ő pedig a 49ers-hez távozott. Ott nem tudott a sorozatban második Super Bowlján részt venni, hiszen ACL és PCL szakadást szenvedett, ami gyakorlatilag a pályafutása végét is jelentette.
4/123: Bryan Kehl, LB (BYU)
Sehol sem tudott megragadni.
5/165: Jonathan Goff, LB (Vanderbilt)
Róla mondta Lotus, hogy csak a meccset követő kézfogáskor találkozik az ellenfél futóival. Ennyire nem volt borzasztó, de az ekkor nálunk reneszánszát élő szalagszakadások őt is kicsinálták és a Redskins-nél sem járt nagyobb szerencsével.
6/198: Andre’ Woodson, QB (Kentucky)
6/199*: Robert Henderson, DE (Southern Miss)
2007
A legjobb class, ez hozta meg az első nagy elismerést Reese-nek. Azt hiszem minden general manager ilyen drafttal szeretne debütálni. Ugyan a legtöbb játékosnak itt sem jutott hosszú pályafutás, viszont a Super Bowl győzelemből már rookie-ként is többen kivették a részüket.
1/20: Aaron Ross, CB (Texas)
Többször is sérüléssel bajlódott és a teljesítménye sem volt olyan, amilyet egy első körös választástól várnánk. Ennek ellenére 2011-ben végig ő volt a kezdő és tudjuk mi lett annak a szezonnak a vége. Ezután Jacksonville-ben próbált szerencsét, ahol egy év után kivágták és egy fizetett szabadsághoz hasonlította az ott eltöltött időt, amiért később bocsánatot kért. Ezután visszatért, de 4 mérkőzés után megsérült és ezzel véget is ért a pályafutása.
2/51: Steve Smith, WR (USC)
Évekig ő volt Manning legbiztosabb 3rd down célpontja. 2009-ben ő lett az első Giants játékos, aki legalább 90 elkapásig jut egy szezonban (108) és Pro Bowl meghívást is kapott. Elő volt készítve a hosszú távú szerződés, de azt nem írta alá és inkább az Eagles játékosa lett, mi pedig Victor Cruzzal vigasztalódtunk. A sérülése teljesen kicsinálta és sehol sem alkotott már maradandót.
3/81: Jay Alford, DT (Penn State)
Csak három évig volt Giants játékos, de még mindig emlékezetes a Tom Brady-n bemutatott sackje.
4/116: Zak DeOssie, LB/LS (Brown)
Linebackernek érkezett, de az akkori long snapper sérülése miatt abban a szerepkörben is helyt kellett állnia és végül ott kellett bizonyítania. Ez olyan jól sikerült neki, hogy még mindig a csapat tagja és a special team kapitánya.
5/153: Kevin Boss, TE (Western Oregon)
Ő Jeremy Shockey-t helyettesítette a Super Bowl menetelés közben és ezt követően is a csapat hasznos tagja maradt. 2011-ben Raiders játékos lett, akik 4 évre 16 millió dollárért szerezték meg, ezzel pedig nem tudtunk versenyezni. Ott már nem tudta letenni a névjegyét, egy évvel később Chiefs játékos lett, de a folyamatos agyrázkódások miatt vissza kellett vonulnia.
6/189: Adam Koets, OT (Oregon State)
7/224: Michael Johnson, S (Arizona)
7/250*: Ahmad Bradshaw, RB (Marshall)
Nagy sikersztori az övé. Az egyetemen volt egy lopásos balhéja, így a 7. kör végére csúszott. A nagy konkurencia miatt kezdetben kevés lehetőséget kapott, de így is villogni tudott és később ő lett a kezdőnk. 2011-ben 4 évre szóló 18 millió dollár értékű hosszabbítást írt alá, amelyből két évet töltött ki. Ezt követően a Colts játékosa lett, ahol komoly gondok akadtak a tartósságával és 3 év alatt mindössze 17 mérkőzésen tudott pályára lépni. A távozása óta nem volt klasszis running backünk.
Összegzés
JPP, Beatty és DeOssie jutott el a második Giants szerződéséig és félig-meddig idevehetjük Terrell Thomas-t is. Ez azért már korrektebb összképet mutat a ’11-’14 közötti időszakhoz képest, ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy több olyan játékosunk is volt akikkel hosszabbítottunk volna, de a fizetési plafon miatt esély sem volt a megtartásukra. Remekül végezte a munkáját Jerry Reese, a lejtmenet 2012-ben következett be. Kár, hogy a pályán nem mindig volt a helyén a csapat szíve, mert még ennél is sikeresebb éveket tudtunk volna produkálni.