Magyar New York Giants Szurkolói Blog

Mi az amin javíthatunk még idén?

2018. október 15. - Asbee

Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a 2018-as szezonnak, hiszen a csapból is az folyt, hogy eltávolítottuk a felesleges elemeket az öltözőből, a változtatásokkal pedig visszatérhetnek a korábbi sikereink. Ebből gyakorlatilag semmi sem következett be, hiszen erre a szezonra bizonyossá vált, hogy Eli Manning már nem kezdő szintű irányító, a támadófalba fektetett dollármilliók felemásan sültek el, Saquon Barkley-n kívül pedig képtelenek vagyunk mást megjátszani. A védelemből nagyon hiányzik Jason Pierre-Paul, hiszen Olivier Vernon az egyetlen klasszis pass rusher, a többi pozícióban pedig nincsenek akkora klasszisaink, hogy feledtetni tudnák ezt a hiányt. A sikertelenség pedig csalódást okoz és egyre több játékoson látni a frusztrációt. Vajon van kiút ebből az állapotból?

Elsőként a várakozásokkal érdemes kezdeni, hiszen itt is nagy szórást láthatunk. Többen is voltak akik rájátszást jósoltak idén, de én ezt már akkor is túl optimistának tartottam, egyszerűen nem tartottam ennyire erősnek ezt a csapatot és akkor még nem beszéltem az erős sorsolásról sem. Maximum úgy jöhetett volna ez össze, ha az elején összehozunk egy-egy meglepetésgyőzelmet és a végére a papíron gyengébb csapatok ellen is megmarad a lendület, de ez a hajó már elúszott. Előzetesen kb. 5-7 győzelemre tartottam esélyesnek ezt az alakulatot és elsősorban nem is az eredményekben, hanem a játék képében vártam javulást. Az első játékhéten elégedettek is lehettünk, hiszen sokáig meccsben voltunk az akkor még erősebbnek gondolt Jaguars ellen, de a második fordulóban Dallas-ban újra a 2017-es apátiát láttuk. A Texans ellen összejött a győzelem, az első félidő nagyon rendben volt, de a második játékrészre visszaestünk. A negyedik héten átgázolt rajtunk a Saints, nem tudtunk mit kezdeni a gyengélkedő sacondary-jükkel. A Panthers ellen sem volt könnyű dolgunk, de ott végre újra előjött a harci kedv és nyugodtan kijelenthető, hogy a balszerencse és némi játékvezetői közreműködés miatt kaptunk ki. Az Eagles viszont bedarált minket, bár jobb red zone játékkal jóval több ideig versenyben lettünk volna ellenük is.

Azt hiszem egyértelműen látszik a sorminta, a páratlan játékheteken jók vagyunk, a párosokon szarok. Inkonzisztencia, inkonzisztencia, inkonzisztencia… Várható volt? Abszolút! Szó szerint kicserélődött a csapat fele. Új az edzői stáb, új rendszert kell elsajátítani a játékosoknak, az NFL-ben pedig sokszor tizedmásodperceken múlik a sikeresség. Az ellenfelek játékereje sem könnyíti meg a helyzetünket, csupa 50% vagy a feletti mutatóval rendelkező együttesekbe akadtunk bele. Egy edzőváltás után szinte mindig kell néhány mérkőzés, hogy mindenki felvegye a ritmust, mert egy-egy bizonytalanság is óriási hátrányt tud jelenteni.

És hogyan lehet ezen változtatni? Pat Shurmur szerint jobban kell élnünk a lehetőségeinkkel. Részben egyetértek vele. Több nagy Barkley játékot is láttuk a Philadelphia ellen, a gólvonal közelében azonban megállt a tudomány és csak a mezőnygólokra voltunk jók. Így nem lehet nyerni a jó csapatok ellen. Gyakorlatilag ennyi hiányzott ahhoz, hogy a második félidőben is meccsben legyünk, bár lehet, hogy az utolsó negyedben így is átgázoltak volna rajtunk Wentz-ék, de abszolút másképp éltük volna meg az így elszenvedett vereséget. Kollektíven a játékosoktól és az edzőktől tehát azt várom el, hogy sokkal egyenletesebben teljesítsenek, ne álljon meg egy-egy jó drive után a tudomány.

Az egyik legnehezebb feladat a pozitív öltözői hangulat megteremtése lesz. Egy lépésre vagyunk attól, hogy újra átéljük a tavalyi borzalmakat, mikor már egy Sterling Shepard is a sisakját dobálgatja az oldalvonal mellett, akkor látható, hogy valami nem kerek. Persze ezt a jelenséget sem kell túlbonyolítani, amikor megy a szekér és jönnek a győzelmek akkor mindenki boldog, amikor nem akkor pedig az elégedetlenség lesz a hangosabb. Odell Beckham Jr. reakciói generálják a legnagyobb sajtóvisszhangot, így elsősorban az ő helyzetét kell megvizsgálni. Nem tudom ki mit várt, de az egyértelmű volt, hogy a játékosunk nem fog szó nélkül hagyni minden eseményt. Számolni kell azzal, hogy túl színpadiasan adja elő magát OBJ, de abban igaza van, hogy nincs kihasználva megfelelő módon a képessége. Az pedig iszonyatosan bosszantó tud lenni mikor ezer százalékon pörögsz, változtatsz a felkészüléseden is annak érdekében, hogy sikeresebb legyél, de nem repül feléd 10 yardnál hosszabb passz. És itt már nem lehet kifogás a gyengébb támadófal sem, több esély is lett volna egy-egy nagy játékra, de maradtak a rövid átadások. Sürgősen orvosolni kell ezt a problémát is, hiszen ez a beszari stratégia még mélyebbre áshatja az öltöző önbizalmát.

Rögtön felmerül a kérdés, vajon minek köszönhető a túl sok rövid passz? Azt gondolom, hogy nem lehet egyértelműen rákenni valakire a hibát, nem fekete és fehér ez a helyzet. Mind az edzői stábnak mind Manningnek szerepe van benne, azonban inkább utóbbit tartom a felelősnek. A megvalósított játékokkal többször is elégedetlen volt Shurmur és számos olyan jelenetet láttunk már idén amikor nem találta meg Eli a szabad célpontját. A helyzetet a következőképp oldanám meg:

Ha én lennék a head coach, akkor bátrabb játékokat próbálnék hívni, olyanokat amelyekben benne van a nagy játék lehetősége is. Sok a sérült a Falcons védelmében, itt van rá az alkalom! Ez az alapja mindennek. Ha ezután is folyamatosan a checkdownokat dobálná az irányítom és/vagy vereséget szenvednénk a Falcons és a Redskins ellen is, akkor a bye weeken meglépném a cserét. Fájó döntés lenne, de nincs más logikus lépés. Nem lenne értelme egy olyan QB-t a kezdőben tartanom akiről tudom, hogy nem képes már klasszis színvonalon játszani és a játékostársak sem feltétlenül elégedettek vele. Összefoglalva: még két meccs, ha továbbra is minden marad a régiben akkor jöhet Lauletta.

Ahogy említettem már korábban, ez a szezon elúszott, kész vége. Az év azonban nem ért véget és ha reálisan néztünk a sorsolásra akkor láthattuk, hogy nagyon kemény dolgunk lesz az első félévben. Ennek ellenére a többi összecsapást sem lehet félvállról venni, hiszen egyre nagyobb a frusztráció. A következő két hétben megpróbálnék mindent kisajtolni Manningből és sokkal jobban kiszolgálni Beckhamet. Ez nem csökkentené Barkley lehetőségeit sem, aki így kipihentebb tudna maradni a mérkőzések végére. Jelenleg Eli szerepeltetésével van a legnagyobb esélyünk a győzelmekre, de valóban arra kell játszani és nem a vereség elkerüléséért. Ha nem képes erre már az irányítónk, akkor a cseréhez nyúlnék, mert ez az öltöző számára is azt jelezné, hogy mindenre képes vagyok a javulás érdekében és a szurkolók is szívesebben látnának egy-egy rossz passzt a rookie-tól, mint a folyamatos 3-4 yardos szenvedést. Túl sok változást nem lehet már eszközölni, de a sorsolásunk papíron gyengülni fog és abban az esetben ha jobban összeállnak a játékosaink akkor jobb szájízzel is lehetne zárni ezt az esztendőt.

A bejegyzés trackback címe:

https://giantsfootball.blog.hu/api/trackback/id/tr8714302873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása