Komoly esélyünk volt arra, hogy egy irányítót draftoljunk az 1/2-es választásunkkal, hiszen Eli Manning szépen lassan kezd kiöregedni a ligából. Azért a 4. körben érkezett Kyle Lauletta, aki kezdő potenciállal bírhat, de egy óriási adag szerencsére is szükség van ahhoz, hogy egy harmadik napos QB klasszis játékossá váljon és egyelőre nem is aktiváltuk a korábbi Richmond játékost. Sajnos beigazolódtak a félelmek és Manning sem azt a játékot hozza amit vártak tőle, viszont az elmúlt két győzelemből ő is tevékeny szerepet vállalt. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mit kezdünk vele a szezon után?
Az elmúlt években fokozatosan gyengült a játékosunk teljesítménye, már nem tudta megismételni azt a teljesítményt, amivel Super Bowl győzelmekhez segítette hozzá a csapatot. Persze sem a támadófal sem a futójáték nem adott neki elegendő segítséget, de így is szembetűnő volt a visszaesés, főleg tavaly indult el a lejtőn. Nem is fizikailag, hanem fejben fáradt el Eli, néha fantomokat lát és a zsebben sem úgy mozog, mint korábban. 36-szor sackelték idén, eddig 39 volt a legtöbb. Ez elsősorban az O line felelősséges, de őt se mentsük fel, korábban sokkal nehezebb volt a földre vinni.
A bye week után azonban valamelyest változott a helyzet. Sokkal több futójátékot hívtunk, amelyek működtek is, 248 yardot haladtunk a földöt 4,7 yardos átlaggal. Valami hasonló teljesítményben bíztunk a szezon előtt. Saquon Barkley is változtatott némileg a stílusán, sokkal több erőfutást láthattunk tőle. Mindenképp jó volt ezt látni, hiszen megvan a tömege ezekhez a játékokhoz. Ugyan a fineszes megoldásaival szerzett magának hírnevet, de a súlyban felveszi az erőfutókkal is a versenyt. Ennek köszönhetően kisebb felelősség volt Manningen, nem kellett túlzottan erőltetnie a játékokat, azok jöttek maguktól. Sikerült megtalálni az offense arculatát, jelen pillanatban így tudunk a legsikeresebbek lenni. A támadófal megfelelően támogatta a futásokat, ellenben a passzblokkolással akadt némi probléma, viszont az esetek nagy részében kiválóan működött a protection. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, két nagyon gyenge csapattal játszottunk, akiknek a védőfala nem tartozik az elithez. Vasárnap az Eagles ellen jóval nehezebb dolgunk lesz.
Sokszor elfelejtjük a tényt, hogy egy edzőváltás után idő kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön és ez különösen szembetűnő lehet egy olyan ligában, ahol nagyon kis különbségek vannak a csapatok között. Mindössze 16 olyan játékosunk van akik tavaly is a keretben voltak. Hogy egy példával szemléltessem a dolgot, nem egyszer előfordult már a gurulós fociban, hogy valamelyik top csapat a nagybevásárlás után jó pár hétig szenvedett, pedig ott nagyobb a minőségbeli differencia, mint az NFL-ben. A sorsolásunk sem volt könnyű (bár utólag visszanézve több korábbi ellenfelünk is csalódást keltően teljesít) és egy átalakuló csapatnak valóban hálásabb ellenfél a Buccaneers, mint a Saints.
Na de térjünk is vissza Manningre. Fizikálisan nem esett túlzottan vissza, igaz a karerőssége láthatóan halványult kicsit, de továbbra is bravúros dobásokra képes, akár zsebkendőnyi területre is oda tudja varázsolni a labdát. Persze ahogyan korábban, úgy most is benne van egy-egy érthetetlen interception vagy egy tök homály átadás. Ha kellő segítséget kap, akkor meccseket tud nyerni, de már túlzott mértékben függ a csapattársaitól. Az elmúlt két hét megmutatta, hogy továbbra is van helye a ligában, de varázslatot ne várjunk már tőle.
Ahogy a rossz játékot, úgy a jót sem reagálom túl, az én szememben nem változott a helyzet drámaian. Nem felejtett el játszani Eli, de a pályafutása utolsó éveiben jár és valóban meg kell találnunk a következő franchise irányítónkat. Ezt azonban nem szabad erőltetni, csak azt a játékost szabad megszerezni (akár egy trade árán is) akiben tökéletesen megbízunk, hiszen nincs rajtunk a nyomás, hogy azonnal kell egy QB. Ha senkit sem találunk elég jónak a 19’-es class-ból, akkor egy évvel elnapolhatjuk a döntést. Látjuk mennyit ér egy aranyáron történő Mike Glennon vagy Case Keenum igazolás és én sokkal inkább néznék egy öregedő Manninget a pályán, mint egy szerencsétlent akinek volt néhány jó meccse. Laulettánál pedig ugyanazt tudom leírni, mint tavaly Davis Webb esetében is: ezen a poszton egy középső körös irányítóra csak akkor lehet építeni, ha valami kimagasló dolgot mutat (mint pl. két éve az előszezonban Dak Prescott), ellenkező esetben nyugodt szívvel lehet a nyakára hozni egy top prospectet.
Ti hogyan látjátok, mindenképp új QB-t hoznátok jövőre, vagy hagynátok Eli-t, hogy kitöltse a szerződését?
