Mélynek mondják a szakértők a WR class-t, a szokásosnál is több játékosnak adtak draftolható értékelést. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy senki sem emelkedik ki kellőképp ebből a névsorból, talán D.K. Metcalf az, akitől néhány helyen el vannak ájulva, jelenleg azonban nem találunk Julio Jones szerű tehetséget. Szinte egy olyan elkapó sincs, akit változatos feladatokra is alkalmazni lehetne, azonban többen is remekelnek a játék egy-egy elemében. Lássuk kinek mi a specialitása.

Az előbb említett Metcalf egy szörnyeteg, aki fizikálisan dominálhatja az NFL cornerbackjeit is. A nagy hátránya, hogy elsősorban vertikális célpontnak lehet csak alkalmazni, illetve volt egy súlyos nyaksérülése is 2018-ban. Jelentős bust esély van nála, azonban ha meccsenként egy vagy két hosszú labdával meg tudják találni, akkor megtérülhet ez a befektetés.

Valóságos törpének néz ki mellette Marquise Brown, aki elsősorban a sebességével hódít és ezen kívül bárkit be tud ültetni a hintába. Statisztikailag kiváló, Baker Mayfield és Kyler Murray is sokat profitált a játékából, azonban több sérüléssel is meg kellett küzdenie, ilyen testalkat mellett pedig kérdéseket vet fel a tartóssága. Nehogy ő legyen a következő John Ross.

Nemcsak Metcalf az egyetlen nagy reménységű Ole Miss elkapó, hanem A.J. Brown is kiválasztásra kerülhet az első nap végén vagy a második nap elején (DeMarkus Lodge pedig később). A személyében egy erőteljes slot elkapóval gazdagodhat a liga, aki a testalkata miatt az oldalvonal mellett is bevethető lenne. Kicsit talán JuJu-hoz lehetne hasonlítani.

Egy igazi szörnyeteg Hakeem Butler, aki a 6'5" magassága mellett kevesebb mint 4,5 másodperc alatt futja a 40 yardot. Uralni tudta az NCAA defensive backjeit, persze ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy mekkora százalékban van jelen a tudás, mert önmagában a fizikalitás kevés a profiknál.

N'Keal Harry is szép szál legény, aki az oldalvonal melletti területet tudja dominálni. Az ő nagy problémája, hogy lehetne dinamikusabb is, emiatt nem tud kellően elszakadni az emberétől. Rémlik még valakinek Laquon Treadwell?

A lassabb WR-ek közé tartozik Kelvin Harmon, akinek a 40 yardos ideje (4,60) biztosan érződni fog a draftján. Agresszíven küzd a védőivel, de meg tudja verni a press coverage-ot és a nehezebb elkapásokat is végre tudja hajtani.

A sérülésekkel is meg kellett küzdenie Deebo Samuelnek, hiszen 2017-ben lábtörést szenvedett, ráadásul a gyenge irányítójáték is hátráltatta. A tartósságával azonban papíron nem lehet gond, hiszen gyakorlatilag running back alkattal rendelkezik. Ennek ellenére megvan a gyorsasága is és remekül futja az útvonalakat. A nagy hátránya, hogy vélhetően csak a slotban lehet majd alkalmazni, így kevés esély van rá, hogy gazdára talál a második kör második fele előtt.

Persze a lista gyakorlatilag estig folytatható lenne, hiszen olyan elkapók vannak még, mint Riley Ridley, J.J. Arcega-Whiteside, Terry McLaurin, Parris Campbell, vagy akár Emanuel Hall és Andy Isabella. Ahogy írtam az elején kevés olyan WR-t találunk, akik egy valódi "teljes csomagot" tudnak garantálni a jövőbeli csapatuk számára, azonban ha sikerül kiaknázni a képességüket, akkor többen is nagyon nagyot robbanthatnak. Gondoljunk csak a Patriots-ra, ahol Bill Bellichick nem azt nézi, hogy mire nem képes egy adott játékos, hanem azt, hogy mi az amiben segíteni tudja őt és számos ismeretlenebb emberét hatékonyan tudja alkalmazni.