Az elmúlt két szezonban teljesen felforgatta a csapat keretét Dave Gettleman, sorra távoztak a nagy nevű játékosok és az irányítóváltást is most nála bonyolítottuk le. A „túlélők” közé tartozik Evan Engram és Sterling Shepard, akiknek nem kisebb feladatuk van mint az, hogy pótolják OBJ-t. Több alkalommal is megmutatták már, hogy milyen veszélyes játékosok tudnak lenni, valami azonban rendre hiányzik. Vajon képesek lesznek klasszisokká válni?
Sterling Shepard került először hozzánk, a 2016-os draft 2. körében érkezett. Rögtön a kezdőben találta magát Odell Beckham és Victor Cruz mellett, azonnal az övé lett a slot pozíció. Meg is felelt az elvárásoknak, hiszen 683 elkapott yarddal és 8 touchdownnal zárt. Egy évvel később őt is elérte a sérüléshullám, öt mérkőzést hagyott ki és nagyon inkonzisztens volt. Amikor elkapta a fonalat, akkor megállíthatatlanul rohant át az ellenfeleken, de több mérkőzésen is gyakorlatilag láthatatlan volt. Persze ebben nemcsak ő a ludas, komoly szerepe van benne Ben McAdoo rendszerének is. Tavaly végre teljes szezont tudott hozni és ez megmutatkozott a számaiban is, a 872 yardja az eddigi legjobb amit elért. Evan Engram volt Jerry Reese utolsó első körös választása, aki a 2017-es drafton érkezett. Némileg meglepetést jelentett a megszerzése, hiszen a rangsorokon általában nem helyezkedett ilyen magasan és elérhető volt még David Njoku is. Ennek ellenére erős újonc szezonja volt, amelyben a statisztika alapján akár a Pro Bowlra is rászolgált volna, hiszen 722 yardig és 6 TD-ig jutott. A számokat beárnyékolták a drop problémák és a gyenge futásblokkolás. Tavaly egy makacs sérüléssel gyűlt meg a baja, de a szezon végét erősen zárta, így komoly bizalmat kapott az edzői stábtól. Idén eddig egy összecsapást hagyott ki.
Hasonló dolgokat mutatnak a statisztikáik és nagyon egyforma trendet figyelhetünk meg ennél a két játékosnál. Egyértelmű, hogy nem rendelkeznek rossz képességekkel és vannak feladatok, amelyeket igen magas szinten tudnak teljesíteni. Ilyen például Shepardnak a fürgesége, amelyet jól tud alkalmazni a slotból indulva, de akár ide sorolható a blokkolójátéka is, Engram pedig a sebességével dominálni tudja a linebackereket, a testfelépítésével pedig a safety-ket.
A bökkenő, hogy ezeket nem sikerül konzisztensen kiaknázni. Egy remek példa erre Shepard tavalyi szezonja. A 7. játékhéten 167 yarddal zárt a Falcons ellen, ezután azonban csak az utolsó előtti fordulóban tudott 40 yardnál többet szerezni egy mérkőzésen. 26 yardot átlagolt az azt követő hét összecsapáson, alig múlta felül a produktuma az Atlanta otthonában bemutatott teljesítményét. Mint írtam, jól kezdett a profik között Engram, de a hiányosságai miatt azért maradtak kérdőjelek vele kapcsolatban. Tavaly aztán elkezdhettük kongatni a vészharangokat, hiszen sokat volt sérült és a szezon végéig nem is tudott kiemelkedni. A 14. héttől kezdve azonban végig 70 yard felett zárt és az offseasonban bemutatott manőverek is azt mutatták, hogy ő lehet az egyik kulcsfiguránk idén. Ez többé-kevésbé be is következett, életében először (majd másodszor is) produkált 100 yard feletti mérkőzést és a legutóbbi fordulóig nem is lehetett rá panasz. A Cardinals ellen azonban megzavarta az eső és újra az elejtett labdái miatt figyelhettünk fel rá. Persze idén még nem volt dropja, így talán ebben a tekintetben valóban javulni tudott.
Két fő okot látok a formaingadozásra, de ahogyan szinte mindig, úgy most sem csak ilyen vagy csak olyan a szituáció. Elsőként természetesen a játékosokat kell elővenni az inkonzisztencia miatt. Egyértelműen szerepük van benne, hogy negyedekre el tudnak tűnni, egy-egy ellenféllel valószínűleg nem bírnak. Ez persze nemcsak egyéni, hanem sémabeli probléma is lehet. Ben McAdoo alatt mutatkoztak be mindketten és egyelőre Pat Shurmur sem tudta megváltani a világot. Ugyan voltak felvillanásai a támadóinknak, de idén mintha már kiismerték volna a stratégiánkat. Megfigyelhetjük Saquon Barkley esetében is, hogy idén nem nagyon tudjuk bevonni a passzjátékba, pedig Beckham távozásával még nagyobb szükség lenne rá. Ugyanígy Engramet sem használjuk például a vertikális passzjátékra, inkább oldalirányba kapja a labdákat és neki kell megküzdenie a yardokért.
Eltelt már annyi idő a játékosaink bemutatkozása óta, hogy átfogó képet kapjunk a képességeikről. Egy dolgot le kell szögezni, mindketten jó játékra képesek. Számos emlékezetes mérkőzésük volt már és vélhetően lesz is a jövőben. Valami azonban hiányzik ahhoz, hogy "valódi" klasszisokká váljanak és a posztjuk legjobbjai között emlegessék őket. Shepardnál a konzisztenciát hiányolom leginkább, inkább rá jellemző az, hogy képes egy teljes mérkőzésen át szenvedni, ráadásul nagy játékokat is ritkán mutat be. Engram a blokkolóképessége miatt sosem lesz klasszikus tight end, ez pedig mindig is rontani fog a megítélésén. A kisebb sérülésekkel is rendre meggyűlik a bajuk, szinte minden évben lehet rá számítani, hogy néhány mérkőzést kihagynak, Shepard esetében pedig kissé aggasztó az idén összeszedett két agyrázkódás. Összességében tehát azt gondolom, hogy hosszabb távon nem lesznek a posztjukon a legjobbak között, de a személyükben két olyan támadónk van, akik szinte mindig hozzák a 700-1000 yard közötti szezonokat. Ha más posztokon is ez lenne a legnagyobb problémánk, akkor nem itt tartanánk.
