Magyar New York Giants Szurkolói Blog

Miben bízhatunk a jövővel kapcsolatban?

2019. november 26. - Asbee

Sorozatban a harmadik szezonban vagyunk a liga legrosszabb csapatai között és a Super Bowl érában a franchise legrosszabb éveit éljük meg. Teljesen jogos a szurkolók frusztráltsága és előbb-utóbb a játékosok motiváltsága is fogyóban lesz. Munkahelyi és egyéb elfoglaltság miatt nem volt lehetőségem mostanában hosszabb bejegyzéseket írni, de most megvizsgálom, hogy vajon mibe kapaszkodhatunk a jövőt illetően.

Elsőként azt kell megemlíteni, hogy az NFL egy year to year liga. Folyamatosan változnak az erőviszonyok és itt valóban elképzelhető, hogy egy bukdácsoló csapat egy offseason alatt feléled. 2008-ban a Miami Dolphins 1-15-ös mérleg után javított 11-5-re és jutott a rájátszásba (ezzel megtréfálták a Patriots-ot, akik hasonlóan álltak, mégis be kellett fejezniük az alapszakasz után). Idén a 49ers brillírozik a tavalyi 4-12 után, bár náluk azt is hozzá kell tenni, hogy rendkívül balszerencsések voltak a sérülésekkel. Egy azonban biztos, nem kell négy-öt év egy franchise rendbetételéhez, hiszen olyan kis különbségek vannak a csapatok között, hogy elég néhány jó igazolás és egy vagy két jó draft a versenyképességhez.

Ennek az alapja egy franchise irányító, akit megtalálhattunk Daniel Jones személyében. Az elmúlt öt fordulóban csak két interceptiont dobott, de a fumble problémáin javítania kell. Szerencse, hogy ez papíron orvosolható probléma. Ugyan képes elhibázni a hosszú passzait (és ebben a tekintetben nem is várható javulás), de amikor ülnek az átadásai, akkor nagy játékokra képes, például a Bears ellen is Golden Tate touchdown elkapásánál. Nagyjából ott tart, ahol egy reményteljes újoncnak tartania kell, az pedig mindenképp jó jel, hogy már a harmadik fordulóban a pályára mertük küldeni. Fontos lesz az edzői stáb munkája, hiszen a snapek előtt jobban olvasta Eli Manning a játékot (ez teljesen normális) és számos esetben későn szabadul a játékszertől. Meglepődnék, ha ő lenne a jövőben a liga egyik sztárirányítója, azonban a „B csoportot” képviselő, a korábbi években a Manning-Ryan-Flacco neveivel jelzett szintre könnyen odaérhet.

A skill pozíciókban sem vagyunk rosszak, olyan játékosaink vannak, akikre építhetünk. Ehhez azonban olyan edzői stáb kell, akik ki tudják használni a képességeiket. Remekül mutatkozott be egy éve Saquon Barkley, aki nem véletlenül lett az év újonca, idén azonban alaposan hátráltatja őt a bokasérülése, ráadásul a futásblokkolást sem sikerült megszilárdítani. Ugyan volt egy elejtett labdája vasárnap, de az elkapásokhoz is ért, nem csak checkdown célpontot jelent az irányítónak. Kicsit ugyan megkérdőjelezhető az elkapók minősége, de nem gondolom azt, hogy bármi problémánk lenne. Persze ha mondjuk a drafton kihagyhatatlan lehetőség adódik, akkor ide is elférhet egy új ember. Egy „valódi” első számú célpont hiányzik, olyan valaki aki korábban OBJ, Hakeem Nicks és Plaxico Burress volt (meg persze egy edzői stáb, aki alkalmazni is tudja). Arról már korábban írtam, hogy Evan Engram és Sterling Shepard miért kevés ehhez. A harmadik, illetve a negyedik szezonjuknál járnak és nagyon úgy néz ki, hogy az újra és újra előjövő sérüléseik valamint a formaingadozásuk miatt a 7-800 yardos játékosok táborában ragadtak. Persze ezzel sem kell feltétlenül elégedetlennek lennünk, hiszen abszolút vállalható ez a teljesítmény, ráadásul több olyan mérkőzésük volt már, amikor valóban szétszedték az ellenfelek védőit. Nincs már 5-6 év Golden Tate-ben, azonban továbbra is hasznos játékos, ráadásul még mindig veszélyes az elkapásai után is. Nem árt egy ilyen rutinos WR.  Szándékosan hagytam Darius Slaytont a végére, aki nálam az idei év egyik legkellemesebb meglepetése. A leggyorsabb elkapó a csapatban és ezt a statisztikái is alátámasztják, 14,9 yardot szerez elkapásonként. Egyelőre még nem bizonyította be, hogy valóban több egy speedster WR-nél, akit elsősorban a pálya „széthúzására” alkalmaznak, de a Jets elleni játéka reménykedésre adhat okot. Vélhetően együtt kell majd élni a dropjaival, de így ötödik körösként abszolút helytáll és sok szép pillanatot okozhat még nekünk.

Egyértelmű, hogy jobb erőkből állnak a támadóink, azonban a védelemben is vannak olyan játékosaink akikkel szemben bizakodóak lehetünk. Jelen pillanatban a remek mémalapot szolgálató belső falemberek között állunk csak jól. Egyelőre Dalvin Tomlinson a legjobb emberünk, de ez könnyedén változhat a közeljövőben, hiszen úgy tűnik, hogy Dexter Lawrence is bevált és nagyot robbanthat jövőre. B.J. Hillt sem szabad leírni, akinek a sackjei ugyan elmaradoznak, de alaposan megdolgoztatja a támadófalakat. Leonard Williams megszerzése azonban (egy újabb) elhibázott trade lehet, hiszen egyelőre nem hozza azt az impactot amit várnánk tőle és közel sem vagyok abban biztos, hogy ilyen csapattársak mellett érdemes neki odaadni a nagy pénzt. A későbbi kompenzációt pedig várjuk még meg…

A passzsiettetőinkkel kapcsolatban viszont nem vagyok ilyen pozitív, hiszen nem tudott szintet lépni Lorenzo Carter, Oshane Ximines pedig eléggé súlytalan. Ez a bejegyzés azonban az optimista dolgokra koncentrál, így ezt most hagynám is. Az ACL szakadása ellenére se írjuk le Ryan Connelly-t, aki elsősorban az ösztöneivel tűnt ki a többi linebacker közül. A secondary-re azonban egyelőre nem tudok építeni, hiszen Jabrill Peppers inkonzisztens (+ most meg is sérült), DeAndre Baker pedig a liga egyik legrosszabb teljesítményét nyújtó cornerbackje. Igen, jól játszott a Chicago ellen, de jóval több ilyen produkció kell tőle.

Vajon mennyi helyünk lesz a fizetési plafon alatt? Voltak már jelzések azzal kapcsolatban, hogy tonnányi, kb. 100 millió dollárnyi összeggel gazdálkodhatunk, ehhez azonban nagy tisztogatás kellene végezni és hát nemcsak nálunk vannak nagy fizetésű alulteljesítő veteránok... A Spotrac információja szerint 63 millió dollár áll majd a rendelkezésünk 2020-ban, ezzel pedig a 12. helyen állunk. Így előjáróban csak annyit, hogy több olyan csapat is van, amelyik szebb jövőképpel rendelkezik mint mi és hasonlóan jól állnak a fizetésekkel. Például a Cowboys az 5. (bár nekik meg kell fizetniük Prescottot), a Texans a 7., a Seahawks a 8. ezen a listán. Szóval aki azt várja, hogy leraboljuk a piacot, az téved. Ezt egyébként sem tartanám jó ötletnek, hiszen ha visszagondolunk a 2016-os nagybevásárlásra az is csak igazán az első szezonban működött igazán és hát Dave Gettlemannek sem erőssége a free agent piac.

Más egyéb pozitívumot nem nagyon tudok összegyűjteni, egyedül abban bízhatunk, hogy a fiataljaink valóban az elképzelt optimista utat járják majd be. Összességében nem draftol rosszul a general managerünk és a pozíciónk is jó lesz, így az újoncok már az első évükben is valódi erősítést jelenthetnek. A fejlődéshez azonban mindenképp szükség lesz egy kompetens edzői stábra, amelynek nem járnak túl hétről hétre az eszén és kihasználják a játékosaik képességét. Gettlemantől is jobb munka kell, gondoljunk csak a fura cseréire és arra, hogy a támadófalba befektetett erőforrások nála sem jöttek be. Nem tudhatjuk még milyen változások lesznek az edzői stábban, jövőre a harmadik szezonját töltheti együtt a GM-HC páros. Ez pedig már az az időszak, amikor eredmények kellenek, különben hullania kell a fejeknek.

A bejegyzés trackback címe:

https://giantsfootball.blog.hu/api/trackback/id/tr115325400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása