Regular season week 14: Giants 17 Eagles 23 (OT)

2019. december 10. - Asbee

Egy dolgot megtanultam az elmúlt néhány évben (részben a szeretett csapatunk miatt): nincs olyan, hogy valami nem lehet rosszabb. Mindig van lejjebb és bárki alul tudja múlni magát. Egy ilyennek voltunk a szemtanúi kedd hajnalban.

Számos elemzést írtam már mostanában, így ehhez nincs erőm. Nincs új a nap alatt, hétről hétre visszaköszönnek a szokásos elemek, most azonban az utolsó utáni esélyét is elszalasztotta nálam a teljes stáb. Borzasztó szezon ide, borzasztó szezon oda, egy gyönyörűséges győzelmet szerezhettünk volna, ráadásul Eli Manninggel, akinél elképzelhető, hogy nem lép többet pályára az NFL-ben. Nem érdekelt kik dirigálnak az oldalvonal mellett, az sem, hogy kik érkeztek és kik távoztak az elmúlt két évben, leszartam a 2020-as draftot, egyszerűen csak egy szimpla győzelmet akartam volna. Az ellen a Philadelphia Eagles ellen, amely borzasztóan játszott. Tele voltak egy rakat sérülttel, ráadásul Carson Wentz is úgy nézett ki, mint a liga egyik legrosszabb irányítója. Domináltunk végre valakit a line of scrimmage-en és akár oda is eljuthattunk volna, hogy nagy arányú győzelmet aratunk. Egy legalább közepes erősségű csapat legalábbis megtette volna ezt. De nem mi.

21 játéka volt a támadóinknak a második félidőben. Egy pontot sem tudtak szerezni. Pedig most Jake Elliott is velünk volt, de nem. Egy olyan Eagles-t hoztunk fel, amely teljesen hatástalanul mozgott, amelyet földbe kellett volna döngölni a harmadik negyedben. Azt sem tudták a védőink hol vannak. Olyan időkéréseket láttam, amelyekért a megye 2-ben is a szomszéd faluig kergetnének vasvillával. Hol elképzelés nem volt, hol a megvalósítás fullott kudarcba. Azt azonban nem hiszem el, hogy fordulás után egy nagy Slayton játékra sem telt az erejünkből. Az a legszomorúbb az egészben, hogy a kinti szurkolók évről évre megveszik a méregdrága jegyeket és a bérleteket, mi hétről hétre összejövünk a meccsnézésekre, Vikóval jövőre New Yorkba is ki akarunk ruccanni. Aztán minden offseasonban azt kapjuk az arcunkba, hogy mi vagyunk a legkirályabbak, ősszel pedig jön a koppanás.

Sosem szabad azt mondani, hogy nincs lejjebb - ezzel kezdtem az elején. Ettől a rezsimtől azonban én már eleget láttam, nem akarom, hogy újabb mélységbe süllyedjenek, legyen ez a padló. Nem érdekel a türelem, ez már a második év ahol nincs fejlődés, sőt... Hagyjanak békén azzal a bullshittel, hogy keményen küzdünk és úgy edzünk mint egy elit csapat. Kérdezzük meg a Broncos szurkolókat Vance McDonaldról. Nem érdekel az a maréknyi "szép jövőjű" játékos, akiket tehetségesnek tartanak. Mind a 32 csapat mind az 1696 játékosa tehetséges. Itt és most kell új utakra lépni.

A bejegyzés trackback címe:

https://giantsfootball.blog.hu/api/trackback/id/tr6215346920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.