Egy dologban egészen biztosan egyetért a fanbase, mégpedig abban, hogy majdnem mindenki csalódást keltően szerepel a csapatunk háza táján. Daniel Jones-nak is jár a kritika, aki finoman szólva is beragadt így a szezon elején. Ennek egy része az ő, egy másik része pedig az őt körülvevő szakemberek felelőssége. Most az irányítónkkal kapcsolatos fenntartásaimat fogom megfogalmazni.
Nem egyszerű feladat franchise quarterbacknek lenni és nagyon nehéz olyan játékost találni, aki alkalmas erre. Ritkán jön össze egy csapatnak, hogy sikeresen le tud vezényelni ezen a poszton egy generációváltást, de tavaly mindenképp elkezdhettünk reménykedni. Jól mutatkozott be Jones, számos szép játékot láthattunk tőle és a csapattársai elismerését is kivívta. A labdaeladások viszont aggasztónak bizonyultak. Nem is az interceptionökkel volt problémám, hanem inkább a fumble-k jelentettek óriási problémát. Ennek az egyik oka a könnyelműség, a másik, hogy totál nem érezte a zsebet az irányítónk. A problémák sajnos idén sem javultak. Eddig 4 INT és 2 elveszített fumble van Jones számláján, ez két eladott labda meccsenként. Legyünk őszinték, ezekkel a számokkal nem lehet meccseket nyerni.
Persze a statisztika csak egy dolog, adott esetben simán belefér egy-egy turnover is. A mérkőzések nagy részében az eredmény után kellett szaladnunk, ilyenkor többet kell kockáztatni a csapatoknak, ezek pedig hibákat eredményezhetnek. Erről azonban szó sincs, a négyből három interception érthetetlen volt. Oké, a Bears ellen elcsúszott Engram, de ez akár észrevehető is lehetett volna. A lényegen sajnos nem változtat, bármikor benne van egy ilyen hiba Jones játékában és nem vagyok benne biztos, hogy le fogja küzdeni ezt a hiányosságot.
Egy franchise QB ismertetőjele, hogy nagy hatással van a játék kimenetelére és a jelenlétével fel tudja rázni a többieket. Ennek nyoma sincs, jelen pillanatban arra képes Jones, amit a rendszer ad neki. Szerintem nem lett volna nagy különbség akkor sem, ha helyet cserélnek Nick Mullens-szel. Nagyon sokat számít az edzői stáb, gondoljunk csak Jared Goffra, aki totálisan megváltozott Sean McVay alatt. Ez azért bizakodásra ad okot, de ehhez először ilyen minőségű szakemberekre van szükség, utoljára pedig talán a 2011-es SB győzelmünkkor volt megfelelő a coaching. Azt se feledjük, hogy a ’papíron’ megalkotott taktika sem működik mindig, ami teljesen rendben van, de fájdalmas tud lenni, ha az irányító nem tudja hozzátenni a szükséges pluszt.
Ez talán offtopic, de én önbizalomvesztést is felfedezni vélek. Ez bőven Jason Garrett felelősséges is, de azért azt se feledjük, hogy nem kisasszonyoknak való az NFL, itt bizony fejben is erősnek kell lenni. Jöhetett bármilyen hiba tavaly, mindig egy elszánt Jones-t láttam a padon, aki arra várt, hogy visszamenjen a pályára és javítson. Ehhez képest idén kezd magába roskadni és a Bears ellen már ott volt Colt MCoy fején a sisak… Sürgősen javítani kell ezen, hiszen valóban a padozás lehet az önbizalomvesztés eredménye, onnantól kezdve pedig egyenes út vezet nyitott szájjal abba a bizonyos erdőbe. Azt se feledjük, hogy a sikeres irányítók rendre fejlődni szoktak a második évükre. Persze ők általában nem kapnak új edzői stábot a rookie szezonjuk után…
Nem gondolom azt, hogy fel kellene adnunk a Daniel Jones projektet, de valószínűleg akkor sem gázolok senki lelkivilágába ha azt mondom, hogy kevesebb esélyünk van arra, hogy kiváló irányítóvá válik, mint egy éve ilyenkor volt. Könnyen lehet, hogy a buta labdaeladásaival mindig is együtt kell élnünk, de ezekre nem biztos, hogy az a jó megoldás, amelyet Garrett próbál megvalósítani. Elég erősen kezd körvonalazódni az irányítónk plafonja, bár azt eddig is tudtuk, hogy nem képes olyan varázslatokra, mint mondjuk Patrick Mahomes vagy Aaron Rodgers. Összességében azonban úgy gondolom, hogy hosszútávon nem fogja tudni felhúzni a csapattársait, kelleni fog neki egy kiválóan működő rendszer, mivel úgy gondolom, hogy nincs túl magasan a plafonja, a skill setjét nagyjából ismerjük és annyira képes, amit a köré felhúzott szisztéma nyújtani tud neki.
