A Commanders legyőzésével méreteset léphettünk volna előre a rájátszás irányába, ez azonban nem történt meg és a kihagyott lehetőségeknek és az ultrakonzervatív felfogásnak köszönhetően döntetlennel zárult az e heti csoportrangadó.

Egy dolgot biztosan leszögezhetünk erre a szezonra: történjen akármi is, az utolsó utáni pillanatig elkötelezett lesz a futójátékkal az edzői stábunk. Egy ideje nem működnek a földi támadások, ráadásul Daniel Jones közel 81 százalék pontossággal passzolt, szóval az sem állja meg a helyét, hogy az ő óvása érdekében nyomattuk ennyire Saquon Barkley-t. Sokkal kiegyensúlyozottabb támadójátékra van szükség és a szezon ezen szakaszában az sem megengedett már, hogy a 3. negyed elejétől kezdve nullázza az edzői stáb az offense-t. Nemcsak a lendület fogyott el, de pl. egy kulcsszituációs 3rd & 2-nél összeütközött egymással a backfielden Barkley és James, ismét volt egy illegal man downfield büntetésünk, Jon Feliciano pedig egy idióta szabálytalansággal kilökte a csapatot a field goal távolságból. Azért fájó ez a beszari gameplan, mert láthattuk a mérkőzés elején, illetve a hosszabbításban is, hogy a nagy passzjátékokra is képes Jones és mintha ott lett volna a rövid póráz a nyakán. Ha a rájátszás a cél, akkor nagyon rossz irányba tartanak a támadóink, ha Jones és Barkley renoméját szeretnénk a föld alá vinni akkor viszont alakul a terv...

A védelem sem volt tökéletes, azonban láttunk szándékot a javulásra. Végre nem az állandó ész nélküli blitz-eket figyelhettük meg és az embervédekezésről zónára váltott Wink Martindale. Tudtuk, hogy a Washington elkapóinak áll a zászló és Terry McLaurin vezetésével jó délutánjuk volt az elkapóknak. Nagyon hiányzott Adoree' Jackson, akit nem kellett volna beállítani visszahordónak... A védőfalban ismét óriásit játszott Dexter Lawrence, de sajnos ő és Leonard Williams is ápolásra szorult, egyértelmű tehát, hogy ürül náluk a tank. Nagy segítséget jelentett Azeez Ojulari visszatérése, aki bemutatott egy sacket, amiből egy labdaszerzést is kiharcolt. Végre Kayvon Thibodeaux is legyűrte Taylor Heinicke-t és ugyan nem volt nehéz dolga annál a játéknál, de a Cowboys elleni mérkőzés óta magasabb fokozatba kapcsolt az újonc passzsiettetőnk, így járt már neki ez a sack. Julian Love játékát is ki kell emelni, aki szépen lassan eljut oda, hogy ő lesz az offseason legnagyobb prioritása a szerződéshosszabbítást illetően...

Lett volna lehetőség egy utolsó másodperces Graham Gano mezőnygólra, azonban a kísérlet kimaradt 58 yardról. A beat writerek írása alapján a bemelegítéskor kb. 52 yard volna abba az irányba Gano hatótávja, így nem szabad őt hibáztatni. Ennek ellenére nem bánnánk, ha a Panthers mezében elkövetett bűnét egy hasonló bravúrral tenné jóvá...

Az év közepénél az idei szezon egyik legjobb vezetőedzőjének tartották Brian Dabollt, a mai teljesítménye azonban közelebb állt Joe Judge tavalyi produkciójához. Nincs más megoldás, meg kell találni annak a módját, hogy hatékonyabb legyen a passzjáték és több lehetőséget kell adni Daniel Jones-nak. Ezzel a döntetlennel nem kerültünk sem előrébb, sem hátrébb, azonban a Commanders elleni idegenbeli mérkőzést be kell húzni, különben bajba kerülhetünk és most már kijelenthető, hogy mindenféle hátráltató tényező figyelembe vételével is csalódás lenne lemaradni a rájátszásról.