Egy ilyen csalódást keltő szezon után nagyon nehéz pozitívnak maradni (sőt nem is biztos, hogy ez a jó magatartás jelen esetben), de mindenképp voltak olyan pillanatok is 2013-ban, amelyek bizakodásra adhatnak okot. Most ezeket próbálom összegyűjteni.
Az offense alaposan összeroppant, leginkább csak kritikával lehet őket illetni, azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a sérülések sem könnyítették meg a dolgukat. Ennek ellenére Justin Pugh nagyon biztatóan kezdett. A preseasonnak David Diehl cseréjeként vágott neki, azonban már az első alapszakasz mérkőzéstől kezdődően ő volt a csapat jobb oldali tackle-je és nem is vallott szégyent. Kezdetben akadtak bosszantó hibái, de az újoncoknál ez természetes, viszont hétről hétre javulni tudott és az offensive line talán legmegbízhatóbb tagja lett. Az offseasonban nem lehet más célja, mint tovább javulni és folytatni a megkezdett utat.
Az elkapók és Manning között hiányzott a korábbi összhang, de Rueben Randle a teljes offseasont végigdolgozta, aminek meg is lett a gyümölcse. Ugyan a játék több elemében is nagyot kell még fejlődnie, de tovább javította számait és ő lett az első számú red zone célpont. Tisztán látszik, hogy nem ő lesz az NFL következő sztárelkapója, de harmadik számú WR-ként hosszú távon is számítani lehet majd rá.
Jerrel Jernigan a szezon végére találta meg önmagát és sokat profitált Victor Cruz sérüléséből. A Washington ellen hihetetlen nagy önbizalommal játszott, elkapásaiból ismét egy rakat yardot hozott, valamint egy hosszú futást is láthattunk tőle. Vajon mégis ő a szegény ember Percy Harvinja?
A védelmünk pocsékul kezdte az évet, majd a teljes egység a csapat erősségévé nőtte ki magát. Élményszámba ment az ellenfél futásainak megállítása, a liga legjobb futói (pl. LeSean McCoy, Jamaal Charles, Marshawn Lynch) is tehetetlenek voltak a defense ellen. Sokat jelentett a defensive tackle-k jó játéka. Linval Joseph korábban is jó volt, de Cullen Jenkins érkezése is sokat jelentett. Láthattunk néhány szép játékot az újonc Johnathan Hankins-től is. A pass rush hatásfoka sajnos elmaradt a várakozásoktól, de Justin Tuck megmutatta, hogy van még jövője a ligában, hiszen 11 sacket szerzett. Nagy szükség lesz a megtartására.
A linebacker sor is kapott egy új játékost. Jon Beason kegyvesztetté vált Carolinában, szélső linebackerként kudarcot vallott, így egy hetedik körös draft jogért cserébe New Yorkba költözhetett. Újra eredeti pozíciójában játszhatott, ez pedig újjászületését jelentette. Személyében sikerült egy olyan MLB-t találni, aki még 3-4 évig ligaelit teljesítményt nyújthat. Mellette Spencer Paysinger és Jacquian Williams játéka is sokat javult. Végre nem a linebacker sor lehet a csapat leggyengébb része.
A secondary szintén nem várt meglepetéseket hozott. Antrel Rolle élete legjobb idényét nyújtotta, "hármasával" gyűjtötte a pickeket, számos szerelést összegyűjtött és a blitzeknél is hatékonyan szerepelt. Will Hill eltiltása után néhány héttel rögtön berobbant a kezdők közé és bebizonyította hogyha távol tud maradni a balhéktól, akkor remek játékra képes. Prince Amukamara is végre első körös választotthoz méltóan tudott játszani, ritkán repült labda embere felé. A túloldalon a sérülések miatt több játékos is megfordult, a legkirályabbnak Trumain McBride tűnt, aki a preseasonban még a rosterért küzdött. Senki sem várt tőle ilyen jó szereplést, ezzel pedig jövőjét is bebiztosíthatja a ligában (igaz közel sem biztos, hogy továbbra is kezdő marad).
