Nyolc összecsapáson vagyunk túl, lejátszottuk hát az alapszakasz felét. Érdemes visszatekinteni az egyéni teljesítményekre és összevetni, hogy kik voltak a legjobbjaink.

Offensive MVP: Odell Beckham Jr.

A vártnál hangyányival gyengébben kezdte a szezont, kezdetben nem sikerült touchdownokat elérnie és a magatartásával is probléma akadt. A yardokat azonban hozta és végül a TD-k is megérkeztek, a Ravens ellen pedig 200 yard felett teljesített. Ez azért is nagy szó, hiszen csípősérülést szenvedett, azonban nem hagyott ki egy mérkőzést sem. Az elmúlt két mérkőzésen pontosan emiatt nem hozta az elvárt számokat, de a jelenléte sokat dobott a csapaton és így is fontos elkapásokat mutatott be.

Defensive MVP: Landon Collins

Felemás újonc évet produkált, azonban idén odacsapott a lovak közé. Csapaton belül az ő nevéhez fűződik a legtöbb szerelés, a legtöbb sack és a legtöbb interception is, ezzel pedig egyedüli a ligában. Mindenhol ott van a pályán, a védelem egyik vezére. Ha továbbra is így játszik egyértelmű Pro Bowl szavazást érdemel és az all-pro jelölésre is esélye lehet.

Special team MVP: Brad Wing

41 alkalommal kellett puntolnia és jól teljesít, hiszen 47,7 yardos átlagot hozott. Ugyan ezekből a kísérletekből csak 10 ment a 20 yardos vonalon belülre, de hibátlanul szerepel, amit hoznia kell azt hozza is. A szezon előtt hosszútávú szerződést kapott, személyében megtaláltuk a jövő punterét.

Legjobb rookie: Sterling Shepard

Nagyot robbantott az edzőtáborban, ráadásul már a draftolásakor bizakodóak voltunk vele kapcsolatban, hiszen játékstílusa igencsak passzol ebbe az offense-be. Rögtön kezdő lett, megkapta a slot pozíciót. Eddig 384 yardot és 3 touchdownt szerzett és ugyan volt néhány gyengébb hete, de ekkor a teljes támadósor alulteljesített, így azt hiszem elégedettek lehetünk vele és újoncaink közül egyelőre ő tűnik a legreményteljesebbnek.

Legnagyobb meglepetés: Jonathan Casillas

Tavalyi érkezésekor a rotációban szerepelt J.T. Thomas-szal, idén azonban megváltozott a helyzete és a védelem kapitánya lett. Ez nem csoda, hiszen olyan személyiség aki a pályán kívül is helytáll. Erős előszezonja volt és a jó formáját átmentette az alapszakaszra is, Keenan Robinsonnal remek párost alkot és hosszú évek után végre jó linebacker játékot látunk. Különösen emlékezetes volt a Siants elleni mérkőzésre, mikor az end zone torkában, negyedik kísérletre állította meg a futót.

R.W. McQuarters díj (legnagyobb csalódás): Rashad Jennings

3 yard alatti átlaggal fut, ez pedig vállalhatatlan. Ugyan a támadófaltól sem kap kellő segítséget, de ő is ludas a gyenge futójátékban. Nem tud akkora egyéniség lenni, hogy felrázza a játék ezen elemét, Paul Perkins egyértelműen jobban játszik nála. Egyedül a passzblokkolásban remekel, de ez nagyon kevés egy kezdő running backtől.