Lezárult az offseason legjobban várt eseménye, a draft, amely igencsak kétes reakciókat váltott ki a szurkolókból. Bőven lesz időnk emészteni a döntéseket, hiszen most már csak néhány OTA és minicamp van hátra az edzőtáborig (remélhetőleg letartóztatások nélkül). Megállhatunk elmélkedni kicsit, így most én is ezt teszem. Vigyázat, szubjektív írás következik!

A legnagyobb visszhangot természetesen Daniel Jones kiválasztása jelentette. Őszinte leszek, azt hittem csak trollkodni akarnak a kiszivárgott hírekkel, amelyek szerint ő az egyik kedvencünk. Úgy éreztem, hogy a cél a nyuszinak a bokorból való kiugrasztása, vagyis valamelyik csapat belehajszolása egy őrült trade-be. Nem így történt és együtt kell élnünk ezzel a döntéssel, akár tetszik akár nem. Egy dolog azonban bebizonyosodott, mégpedig az, hogy egy QB megszerzése nálunk is felülírja az összes létező logikát. Ha irányítóra van szükséged és elérhető az általad kívánt játékos, akkor meghúzod a ravaszt. Így tett Gettleman is, aki rendszeresen hivatkozik a BPA intézményére. Ennél a választásnál ez nem igaz. Szerintem azzal mindenki egyetért, hogy tehetségben a Nick Bosa, Quinnen Williams, Devin White, Josh Allen négyes (valamennyire) kiemelkedett a mezőnyből. Mivel alapos erősítésre volt szükségünk a védelemben, így az innen lecsúszó delikvens valamelyikét vártam. Nyílt titok volt, hogy Kyler Murray lesz az 1/1 és azt is vártam, hogy húz valaki egy váratlant. Josh Allen volt az egyik kedvencem az idei class-ból. Óriásit javult a senior szezonjára, a támadók utáltak ellene játszani és illeszkedett volna a rendszerünkbe. Ezek után némileg érdekes Gettleman szájából a folyamatos BPA-t hallgatni. Jones-t ugyanúgy értékelni, mint Allent? C'mon man.

A mai világban a kapcsolati tőke az egyik legnagyobb fegyver. Különösen igaz ez a major ligákra is, amelyek kifejezetten belterjesek. Óriási szerepe volt a draftban a Duke head coach-ának David Cutcliffe-nak, aki Manningék edzője is volt. Egyértelmű, hogy hitelesnek tartja őt a stábunk és azt sem tartom kizártnak, hogy maga Eli is szólt néhány szót Jones érdekében. Az mindenképp látszik az új irányítónk játékán, hogy jó képzést kapott, kiváló mechanizmussal rendelkezik. Az is biztos, hogy minden apa arról álmodik, hogy egy Daniel Jones klón udvaroljon a lányának, annyira nincs semmi rossz szándék az arcában. Makulátlan személyiség, akinek a bizonyítványosztáskor biztosan a kezébe nyomták az oklevelet. Engem azonban jobban érdekel, hogy 15 yard felett pontosan tud-e passzolni. Hogy tud-e váratlant húzni a kulcspillanatokban vagy csak az előre megtervezett robotszerű játékra képes. Hogy mennyire tud megbirkózni a média nyomásával. Nem mindig előny a futballban ez a jófiús jellem és az irányítók között nálam kifejezetten pozitívum a csibészség. Ami szintén a pick ellen szól, hogy az elmúlt 10 évben rendre felsültek a képességeikhez képest jóval korábban kiválasztott irányítók. Elsőként a Locker-Gabbert-Ponder hármas jut eszembe erről a húzásról, de közel áll a Tannehill-Weeden pároshoz is. Jut eszembe, tudjátok melyik head coach-nál került Weeden a ligába? No de tényleg nem akarok senkinek sem a lelkébe gázolni, elég fikaáradatot kapott már tőlem Jones és való igaz, hogy egyetlen snapet sem töltött el profiként, addig pedig ha azt vesszük mindenkiről csak jóslatunk lehet. Sajnos azonban a reménykedésen kívül más nem nagyon szól mellette, régóta nem kapott ekkora negatív kritikát egy draft pick. A földön maradva belátható, hogy nagy csoda kellene Jones franchise QB-va válásához.

Később azonban pofásabb pickeket sikerült bemutatni, bár elég fejvakarósra sikeredett Dexter Lawrence megszerzése. Nem tudom mennyire tudna meccsnyerő lenni nose tackle-ként, mert az elődje, Damon Harrison nem az és a Lawrence-hez hasonlított Linval Joseph-re sem lehet ezt elmondani. Ennek ellenére egy remek képességű játékosról van szó még úgy is, hogy az egyetemen freshmanként volt a legtermékenyebb. Egyelőre ott van bennem a hiányérzet, hiszen Montez Sweat is elérhető lett volna, aki klasszisként szerepelt a Mississippi State-en és a combine-on is lenyűgözött mindenkit. Persze nem tudhatjuk, hogy mit gondolt a stábunk a vélt vagy valós szívproblémájáról. Minden remeklő 3-4-es védelem alapja egy bivaly nose tackle, de erre a feladatkörre Dalvin Tomlinson is alkalmazható (ráadásul Gettleman állítólag miatta cserélte el Snacks-et), mellette pedig ott van B.J. Hill, 5-tech DE-be pedig nem kell elit játékos, egyébként sem sokat lenne fenn ez az emberünk a pályán. Persze ha beválik Lawrence, akkor egy rossz szavam sem lesz, de jelenleg a luxuspick esete áll fenn.

Megérte felmenni DeAndre Bakerért, sosem rossz, ha sikerül megszerezni egy adott pozíció első játékosát. Neki ráadásul esélye is van arra, hogy évekkel később is az legyen, bár kérdéses, hogy a Seahawks miért engedte át nekünk, arrafelé azért értenek a defensive backekhez. Talán ez a választás tetszik a legjobban, bár Bakerben is van rizikó. Nem tudhatjuk, hogy elegendő lesz-e a sebessége és Jackrabbittel összeállva túlzott lehet a gengsztermentalitás is. A későbbi választásokba úgy istenigazából nincs értelme belekötni, bár egy-egy nagy csúszót el tudtunk volna csípni, de általában néhány évvel később kiderül, hogy miért voltak óvatosak a csapatok ezekkel a játékosokkal.  Összesen 10 rookie-val gazdagodtunk, ami magas szám, ennyi pickünk szerintem nem is volt azóta amióta figyelem a draftot, 2009-ben is "csak" 9 választási jogunk volt a Shockey trade után.

Érdekes húzás a cornerback halmozás. Megcsinálta ezt már egyszer Gettleman a Panthers-nél 2016-ban, amikor fura módon köszönt el Josh Normantől, ezzel pedig óriási lyukat csinált. Nem gondolom egyébként rossz döntésnek az idei stratégiát. Egyrészt jó értéket képviseltek a kihúzott CB-k, másrészt az egyik legnagyobb needről beszélünk. Azt se feledjük, hogy a sok blitz miatt kell az erős secondary James Bettcher rendszerébe. Sam Beal egyelőre talány, gyakorlatilag ő is újonc lesz. Elég hektikus teljesítmény várok tehát a defensive backektől, az elsőéves játékosokban bármikor benne lehet egy hiba, de akár meg is alapozhatja a következő 4-5 évet ez a mostani névsor.

Ezen kívül azonban eléggé fájhat Landon Collins hiánya. Rendben van, nem ő a legjobb coverage-ban és alaposan a zsebünkbe kellett volna nyúlni a megtartásáért. Azt azonban ne feledjük, hogy a linebacker sor továbbra is gyenge, így jól jött volna a segítség a futások megállításában, ráadásul blitzelőként is kiválóan alkalmazható. Egyszer már alulértékelték a csapatok a draftkor, majd 2016-ban az egész liga egyik legjobb védője volt, nem lepődnék meg ha ismét ez lenne a helyzet. Egy újabb passzsiettető érkezését sem bántam volna. Komoly kételyeim vannak Markus Goldennel kapcsolatban, nem tudom mennyire tudott felépülni a korábbi ACL szakadásából, hiszen tavaly csak árnyéka volt önmagának. Ugyanakkor ne lepődjünk meg, ha nagyot robbant Lorenzo Carter. 2010-ben Jason Pierre-Paul egy lényegesen jobb védőfalban 397 snap alatt 30 szerelésig és 4,5 sackig jutott, Carter 441 snapből ért el 43 tackle-t és 4 sacket. Nem mondom azt, hogy itt az új JPP, de simán lehet, hogy van egy 8-10 sackes játékunk a keretben. A harmadik körös újonc Oshane Ximines szituációs pass rusher lehet, Kareem Martin pedig folytathatja a tavalyi szerepét, több nincs benne.

Áttérve a támadókra meglepett, hogy nem fejezte be Gettleman a fal építését. Jó döntéseket hozva két év alatt össze lehet rakni egy O-line-t, de ehhez nagyobb erősítés kellene. Átlagos játékos Nate Solder, de amíg nem találjuk meg az utódját, addig rendben van. Szép jövő előtt állhat Will Hernandez, akiben sokan már a future Pro Bowlert látják, de én nem rohannék ennyire előre. Erősen kezdett tavaly, majd visszaesett és mindenképp ki kell javítania a (főleg passzblokkolásban bemutatott) hiányosságait, mert ha ezen a szinten marad, akkor egy átlagos guardról beszélhetünk csak. A trade útján megszerzett Kevin Zeitler is rendben van, de a center és a right tackle posztját gyengének érzem. Középen újabb esélyt kap Jon Halapio, elvileg nem veszélyezteti a tavalyi lábtörése a további játékát (hasonló sérülést szenvedett el, mint egy évvel korábban Beckham). Összességében biztatóan mozgott 2018-ban, nagy kár, hogy ilyen keveset láttunk belőle. A helyettese Spencer Pulley a tipikus korrekt képességű csere. Bármikor be tud állni a padról, néhány meccsen pótolni tudja a kezdőjét, de hosszútávon kerülendő az alkalmazása. A fal jobb oldalával még várjunk, szerintem leigazoljuk ide Mike Remmers-t. Járt már nálunk az offseasonban, de a műtét utáni rehabilitációja végén jár és csak akkor ír alá bárhova is, ha teljes mértékben felépült. Addig is Chad Wheeler a kezdőnk, aki kb. Ereck Flowers szintjét hozza azzal a különbséggel, hogy könnyebb azonosulni vele. Flowers futballozni nem tudott, hiába tökéletes a testalkata a vakoldalra is, ha nem tud felülkerekedni a technikai hibáin, Wheeler pedig ennek az ellenkezője, akármennyire is igyekszik nem valószínű, hogy fizikailag NFL szintet képvisel.

A támadókkal kapcsolatban egy dolog biztos, mégpedig az, hogy Saquon Barkley-re tettük fel az életünket. Némileg kockázatos terv, hiába van esélye arra, hogy a liga legjobban teljesítő futója legyen 2019-ben. Mélység nem nagyon van, rajta kívül egyedül Wayne Gallman számít NFL szintű futónak, igaz hasznos lehet az inkább fullback Elijhaa Penny erőteljes stílusa is. No meg Paul Perkins… De ez legyen egy "nagyon erős" C terv. Persze lehet mondani, hogy mindent teljesíteni tud Barkley, nincs szükség másra. Egy esetleges sérülés azonban boríthatja az elképzeléseket, láthattuk korábban mi történt a Cowboys-szal Elliott eltiltásakor. Kelleni fog a jó WR szereplés is a running backünk sziporkázásához. Hiányozni fog Odell Beckham Jr., hiszen Sterling Shepard negyedekre képes eltűnni, Evan Engramnek pedig még mindig be kell bizonyítania, hogy valóban top minőséget képvisel. Sokat érhet Golden Tate rutinja, viszont azért ő sem egy OBJ. Shurmur filozófiájához azonban nem biztos, hogy kell egy Beckham szintű klasszis, bár a kulcspillanatokban akár meccsdöntő is lehet egy-egy ilyen játékos. Összességében egy viszonylag unalmas, sablonszerű offense-t várok, amelyben feltűnik néha pár trükkös megoldás.

És ha már szóba került Pat Shurmur, akkor róla is ejteni kell néhány szót, mert engem egyelőre nem győzött meg arról, hogy ő a megfelelő ember a HC posztra. 15-34-es mérlege van eddig vezetőedzőként, igaz sem a Browns-ban sem nálunk nem volt könnyű dolga. Clevelandben egy 4-12-es és egy 5-11-es  mérleget hozott össze, két év után pedig megköszönték a munkáját. Korábban sikeres volt Donovan McNabbel és Sam Bradforddal is, de sem Colt McCoyt, sem Brandon Weedent nem tudtam megszelídíteni. Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet a miénkre, egy gyengébb szezon után jött a személye alapján meglepetést jelentő első körös irányító. Azt nem hiszem, hogy megválnánk tőle, a Jones pick egy újabb szezonra bebiztosította a GM-HC kettőst. Pláne úgy, hogy az előzetes várakozások alapján egy rakat pénzt elkölthetünk a következő offseasonban, ami azonban nem biztos, hogy jó, de erre majd visszatérünk akkor, ha eljött ennek is az ideje. Ahogyan viselkedik Shurmur a médiával és az oldalvonal melletti kommunikációjából az jön le, hogy remekül bánik az emberekkel, ennek azonban ellentmond a számos személyi döntés, amiben könnyen benne lehetett az ő keze is. Arra gondolok, hogy az elcserélt játékosaink majdnem mindegyikének volt valamilyen öltözői konfliktusa és valószínűleg nemcsak Gettleman döntött a trade-ről. Persze az is lehet, hogy semmi ehhez hasonló esemény nem játszott szerepet az cserékben és valóban csak az újjáépítésnek szólt a kiárusítás. Az azonban szinte biztos, hogy a 2017-es összeomlás után minden megtett a stábunk a balhék visszaszorításában és ez sikerült is. Szerencsére könnyebb sorsolásunk van, mint tavaly, így most már jobb szereplés kell a tavaly 5-11-hez képest, pláne úgy, hogy az elmúlt két offseasonban teljesen kicserélődött a keret. Most már Shurmurtól is kell egy jó mérleg, hiszen a jó edzők egyik ismérve, hogy a nehéz helyzetekben is sikeresek tudnak lenni, ő pedig egyelőre "csak" pozíciós edzőként és koordinátorként remekelt.

Nem szeretem az optimista és a pesszimista tábor beskatulyázását, mindkét csoportot alaposan ki lehet figurázni. Pozitív és negatív dolgokat is tudunk mondani az idei ténykedésünkről, bár jóval inkább az utóbbiak vannak előtérben. Valószínűleg mindenki eldobta volna az agyát, ha február elején azt mondják neki, hogy megválunk Beckhamtől és Daniel Jones-t választjuk ki 1/6-ra. Durván elhibázott döntésnek tartom ezt a két irányt és félek, hogy Landon Collins is hiányozni fog. Úgy gondoltam, hogy tovább építjük a támadófalat, vártam volna Kevin Zeitler mellé egy újabb érkezőt. A gyors passzokra építő stratégiába azonban elég lehet ez az O-line is, de a futójátékot mindenképp javítani kell. Az aggodalom mellett azonban azt sem szabad elfeledni, hogy az áhított rebuild közepén vagyunk. Már tavaly megkezdhettük volna a "jövő" építését, de akkor úgy látta a front office, hogy elégséges a roster az azonnali javulásra. Az erős ellenfelekkel viszont nem bírtunk, így elbukott ez az elképzelés. Emiatt, és nem a rossz mérleg miatt (mert arra lehetett számítani) gondolom úgy, hogy csalódást keltő volt a 2018-as esztendőnk és vissza kell nyernie Gettlemanéknek a bizalmamat. Ez már valóban az ő csapatuk és a következő két szezon választ ad arra, hogy hosszú évek után sikerült-e megtalálni a helyes irányt.