Kissé talán drámaian tűnik a cím, de így érzek. A negyedik szezonjánál tart a korábbi első körös játékosunk és egyelőre az inkonzisztencia a legjobban őt leíró szó. Többször is megmutatta már, hogy valóban az egyik legatletikusabb tight end a ligában, de hol a sérülésekkel, hol a játékszer megszelídítésével gyűlt meg a baja, ehhez pedig hozzájön az is, hogy képes negyedekre eltűnni. Saquon Barkley és Sterling Shepard megsérült, így Evan Engramnek kell előrelépnie.

Golden Tate a combhajlító izmával szenvedett az első két játéknapon, a Bears ellen is limitált szerepet kapott. Darius Slayton jól kezdett, 100 yard felett zárt a Steelers ellen, mögöttük azoban nincs senki. Damion Ratley eddig totál hatástalan és jelen pillanatban C.J. Board sem tűnik világverő WR-nek. A gyakorlócsapatból is érkezhet a segítség, hiszen ott van az inkább special teamer Johnny Holton és a három újonc, Derrick Dillon, Austin Mack és Binjimen Victor. Mindhárom futónk képes az elkapásra, bár nem tudom mennyi szerepet szánunk Devonta Freemannek vasárnap. A tight endek közül ki kell emelni Kaden Smith-t is, aki több játékidőt kaphat a következő hetekben.

Jelen pillanatban az 5-800 yardos játékosok táborában ragadt meg Engram, ami miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie. A probléma inkább azzal van, hogy hiányérzetem van vele kapcsolatban. A legrosszabbkor érkezett meg New Yorkba, hiszen sem Ben McAddo, sem Pat Shurmur alatt nem működött jól a csapatunk és felmerül ilyenkor a kérdés, hogy mire lenne képes máshol az adott játékos. Való igaz, hogy hiányoztak a vertikális játékok, pedig elméletileg a sebességével a linebackereket, a méretével pedig a safety-ket kellene dominálnia a korábbi első körös TE-nek. Ezen kívül a futásblokkolásokra is csak limitáltan használható Engram, bár ezt tudtuk előre. Az offense-hez hozzáadott értéke azonban így kevés, hiszen simán el tudnánk nézni a hiányzó 2-300 yardot abban az esetben, ha remekelne a blokkolásokkal.

Általában mindenki türelmes az első körös választottakkal és látni szoktuk, hogy sok esetben az egyértelmű bustok is olyan második szerződést kapnak a piacon, hogy csak nézünk. Aktiváltuk Engram ötödik éves opcióját, így ha nem történik semmi váratlan, akkor jövőre is a mi játékosunk lesz. Ennyi játékidő bőven elég ahhoz, hogy reális képünk legyen valakinek a képességeiről, ezután senki sem fog nagyon megtáltosodni (legalábbis az eredeti csapatánál semmiképp).

Nálam Slayton az első a sorban, Tate öregszik, a futóinkánál pedig senkinek sem kell már sok elkapást bemutatnia. A run blocking hanyatlik, így Jason Garrettnek is lapoznia kell egyet a playbookban. Októberben választ kapunk arra, hogy valóban kulcsjátékos-e Engram, vagy megmarad egy jó képességű, de inkább a „mi lett volna, ha…” kategóriába sorolható tight endnek.