Szorosabb mérkőzést láttunk egy motiválatlanul játszó Los Angeles Rams ellen, ahol a védelmünk egy játék kivételével végig remekelt, az összecsapás lényegi része pedig stílszerűen egy interceptionnel ért véget. Ahogy Böde Dániel mondta egy interjúban: "a legjobb pörköltet is el lehet rontani egy kanál szarral".
Pedig úgy indult, hogy nagyon sima vereség lesz, hiszen szemmel láthatóan be voltunk szarva a vendéglátónk játékosaitól és az újonnan felhúzott stadiontól is. Nagy szerencsénkre sima győzelemre számítottak Jared Goffék és igencsak köhögött az ő támadóegységük is. A rövid játékokra volt felépítve az offense-ünk, amely ugyan mutatott némi javulást a mérkőzésen, de ez így is édeskevés sajnos. Jason Garrett a legnagyobb kókler, könnyen olvashatóak a játékai, amikor pedig valami váratlant próbál húzni, annak katasztrofális vége lesz. Szánalmas volt az első félidőt lezáró drive. A támadófal gyenge, az első negyedben nem nagyon tudták a játékosaink milyen rendezvényen vannak és még mindig volt olyan play, amikor Evan Engramnek kellett volna blokkolnia az edge rushert. Fordulásra aztán javult a futójátékunk, de az igazi átütőerő hiányzott. És hát Daniel Jones. Jó ideig hozta a game manager szerepkört, aztán amikor ütközött Micah Kiserrel, akkor elkezdett vezérként viselkedni. Remekül kezdte az egyenlítésért folytatott utolsó labdabirtoklást, végre megvillant Darius Slayton, majd az irányítónk is bemutatott egy nagy menekülést és a red zone-ban voltunk már. Ezután azonban úgy gondolta Jones, hogy felesleges már a lábára hagyatkozni és egy olyan helyzetből dobott sima INT-t, amit könnyedén meg is futhatott volna. Nem volt kényszerhelyzetben, nem volt kétes a szituáció, egyszerűen csak jött a menetrendszerű hülye labdaeladás, ami mindent romba döntött. Egy szavam sem lenne, ha mondjuk negyedik kísérletre jön a pick, vagy az óra sürget, de amíg ilyen hibákat látunk Jones-tól, addig nem tudok rá franchise QB-ként tekinteni. Azt se feledjük, hogy sorozatban ez volt a harmadik TD nélküli mérkőzése és a dobásonkénti yardátlaga is folyamatosan csökken. Leírtam, hogy szerintem Garrett az elsődleges hibaforrás, de egy igazán jó irányító, aki a csapat jövőjét jelenti még egy ilyen rossz rendszerben sem hozhat ennyire borzalmas számokat.
A védelem viszont minden dicséretet megérdemel még úgy is, hogy a legrosszabbkor jött Cooper Kupp touchdownja. Látjuk, hogy milyen játékosokkal állunk fel, szinte erőn felül teljesítettek. A szokásosat tudom elmondani, a védőfal belső része végig vaddisznó módjára túrta a pályát és Austin Johnson is végre megérkezett. A pass rush egy-egy villanáson kívül nem sokat mutatott, döbbenetesen kevés lehetőséget kap Markus Golden, aminek nem értem az okát. Oké, lehet, hogy nem ő a legmotiváltabb, de képesség alapján a legjobb emberünk a posztján. A cornerback sorból lehoztuk Isaac Yiadomot, akinek a helyére Ryan Lewis állt be, kb élete teljesítményét nyújtotta. Blake Martineznek is jár a piros pont, végig a labda közelében tartózkodott. Majdnem összejött Tae Crowdernek egy bravúros INT, de a labda éppenhogy földet ért. Kár érte. Szintén fájó volt a Kupp TD, de itt nem a védelemtől kellett volna még valami plusz...
Tutira lesznek olyanok, akik pozitívumként fognak tekinteni erre a mérkőzésre, de én nem leszek köztük. Alacsony színvonalú összecsapáson vagyunk túl, ahol a Rams úgy ment ki a pályára, hogy nem kell megizzadniuk a győzelemért. A támadóegységünk csődtömeg, újra csak 9 pontot szereztünk, az edzői stábnak nem nagyon van fogalma a dolgokról. Volt néhány szép pillanatunk a második félidőben, de erre nem lehet alapozni. Magukhoz képest igen jó volt a védelem, de sajnos ez a játékosállomány nem fog hétről hétre így játszani. Dave Gettleman rombolásához asszisztál az edzői stáb egy része is, akiknek fogalmuk sincs mihez kellene nyúlni. Sajnos a minimálisnál nem lesz több esélyünk Dallas-ban sem.
