Mindig találnak valamilyen módot arra a csapatnál dolgozó 'szakemberek', a játékosok és a tulajok, hogy félremenjenek a dolgok. Ugyan nagyon keveset, de legalább valamit törleszthettek volna az elmúlt 3 és fél év szenvedéseiért és az új edzői stáb is megmutathatta volna, hogy nyerni is tud velük a csapat. Ehhez képest több mint 10 pontos előnyt adtunk el a hajrában, én pedig eljutottam oda, hogy utálok mindenkit, akinek köze van ehhez a produkcióhoz.

Azt hiszem, ha röviden be kellene mutatni Daniel Jones-t, azt azzal a hosszú futásával lehetne megtenni, ebben minden benne van. Nem tudom megérteni hogyan sikerült ott elesnie, lazán TD-re kellett volna váltania azt a játékot. Még szerencse, hogy abban a drive-ban össze tudtuk hozni ezt a 'bravúrt'. Persze biztosan lesz majd egy élsportoló fiatal palánta, aki megpróbálja elmagyarázni, hogy mennyire be tudnak savasodni az izmok és hogy nincs ezzel semmi baj. Ha valaki így tesz, akkor remélem látta az oldalvonal mellett Leonard Willams-ék reakcióját... A leggyengébb láncszem Evan Engram volt, aki ezzel a mai produkciójával nálam gyakorlatilag instant eltörölte az 5. éves opcióját is. Bemutatott két dropot, az egyikből INT lett, a másikkal pedig a mérkőzést lehetett volna lezárni. Eleget láttam belőle, ennyi elég volt köszönöm szépen. Andrew Thomas pedig Ereck Flowers gyengébb napjait idézi. A draft környékén szerintem legbelül mindenkit zavart, hogy bennhagytuk a Wills-Wirfs-Becton hármast (oké, Bectont nem kedveltük annyira), de akkor próbáltuk elhinni, hogy azért kellett nekünk Thomas, mert az első naptól kezdve NFL kész falember és ő a legbiztosabb húzás. Ehhez képest forgóajtóként működik és nem bánnám, ha inkább Matt Peart kerülne a helyére. Ó dehát egy rookie-nál ez benne van. Igen, de nézzük meg, hogy melyik játékosunk tudott lényegeset fejlődni mostanában a második szezonjára.

A védelem általában pozitív kritikát kapott tőlem, de mindig hozzátettem, hogy csak önmagukhoz képest teljesítettek korrektül a játékosaink, amúgy egyáltalán nem vagyok elájulva tőlük. Tegyük hozzá, most is a szebb arcukat mutatták a második félidőben, egészen a negyedik negyed közepéig. Ezen időszakon kívül azonban azt csinált velünk az Eagles amit csak akart. Sorra nyeltük be az ellenfelünk büntetései után is a first downokat, gyakorlatilag nem tudta magát kellően nehéz helyzetbe sodorni a vendéglátó csapat. Van néhány hasznos játékosunk, de a csapatrész nagy része kuka. Bárki is elhitte, hogy kezdő szintű cornerback Ryan Lewis? Hogy majd Kyler Fackrell megoldja a pass rush-t? Egyáltalán mit keres Devante Downs az 53-ban? Komoly bajok vannak és néha Patrick Grahamet sem értem.

No és a special team. Nem Corey Ballentine a legokosabb ember a csapatban. Próbáltunk bedobni valamilyen trükköt, későn küldjük fel a special teamet, ott áll totál üresen az oldalvonal mellett, ezt kiszúrja Riley Dixon is, csak épp a drága gunnerünk nem. Persze megszokhattuk általánosból, hogy mindig van egy hülye, aki benyögi a tanárnak, hogy azt ígérte felelés lesz.

Minden héten egy újabb borzalmat kell átélnünk a csapatunkkal kapcsolatban és úgy érzem nálam most jött el a vég. 4 év után végre megverhettünk volna egy csoportriválist, erre egy megnyert meccset ajándékoztunk el. Teljesen új irányvonalat kell felvennünk és nem érdekel, ha hullani fognak a fejek. Más módszerekre lesz szükség a tulajoktól, el kell felejteniük, hogy ez a New York Giants, mert maga a tény nem fog győzelmeket jelenteni. Az sem, ha visszanyúlunk a 80-as évekbe. Belefáradtam Dave Gettleman agymenéseibe és nem az alapján kell megválasztani az új general managert, hogy mit gondol a jelenlegi edzői stábról és a játékosokról. Ilyen vereségek után senkit sem tudok marasztalni.