Rácáfolhatott volna a csapat a múlt heti kijelentéseimre hiszen reális esélyünk volt a Tampa Bay Buccaneers két vállra fektetésére, de sajnos ismét találtunk egy utat a vereséghez.
A kapitány pedig Daniel Jones volt ebben a kirándulásban. Három olyan hosszú és pontatlan átadást is bemutatott, amelyek ha pontosabbak akkor touchdownt ünnepeltünk volna, helyette azonban maradt a bosszankodás. Ebből kettő egyértelműen az ő hibája volt, hiszen nem találta Darius Slaytont, Sterling Shepard viszont talán korábban gyorsíthatott volna a route közben (aki amúgy jó teljesítményt nyújtott). Semelyik csapat sem engedheti meg a luxust, hogy ennyi lehetőséget kihagyjon és számíthattunk rá, hogy ezért csúnyán meg fogunk fizetni. Persze akár ezt is túlélhettünk volna, de jött két indokolatlan INT, amely már soknak bizonyult. Nem szeretném hogyha elfelejtenénk ezeket a tényeket a végső drive miatt. Az utolsó két percben minden szituációból rendre jól jött ki Jones, bár azért látszott, hogy ebben inkább a szerencsének volt szerepe és nem a tudatosságnak. A kétpontos nem jött be, amelynél azért vérlázító volt, hogy visszavonták az előzőleg bedobott zászlót, közel sem volt ennyire egyértelmű a play. Egy biztos: ne erre fogjuk, nem ezen ment el a győzelem. Összességében annyira nem lett volna gáz az offense, sikerült normálisan felkészülni és több esetben is mozgatni tudtuk a láncot, jót tett az átlagosnál hosszabb felkészülés. Egy-két kivétellel a támadófal hatékonyan tette a dolgát és Wayne Gallmant is sikerült beépíteni a játékba. Sajnos egyértelműen Jones volt a ludas és nem fogja elhallgattatni ez a teljesítmény a jövő évi drafttal kapcsolatos kérdéseket...
A védelem jóval hatékonyabban muzsikált, sok 3rd downt sikerült megakadályozni és lényegesen hatékonyabbak voltunk úgy, hogy nem Nate Ebner állt fel a pálya közepére. Ezúttal is jó volt a D line közepe, Dalvin Tomlinson és Leonard Williams is meg tudott villanni. Összességében szinte mindenkivel elégedett vagyok, voltak hibák és ugyan nem a teljes létszámával állt ki az ellenfelünk, de ennél többet nem szabad kívánni. Számos esetben mezőnygólon tartottuk a Buccaneers támadóit, eleget tett a védelem ahhoz, hogy megnyerjük ezt a meccset. Végre úgy játszott Jabrill Peppers, ahogy azt várnánk tőle és ahogy írtam végre Patrick Graham is hanyagolta az agymenéseit.
Sorozatban három nyerhető mérkőzést buktunk el és ezt semmivel sem lehet magyarázni. Hiába javult a játékunk, a rossz csapatok mindig találnak egy módot arra, hogy alulmaradjanak az ellenfelükkel szemben és itt tartunk jelen pillanatban. Romokban van az NFC East, mi pedig az 1-7-es mérleg helyett simán állhatnánk 4-4-gyel is úgy, hogy eddig söpörtük volna a közvetlen riválisainkat. Azt hiszem ebben az esetben a csoportot sem degradálnák le annyira és végre mi is pozitívan gondolkodhatnánk. Fáj kimondani, de egy jobb irányítójátékkal ez győzelem lett volna és egyre inkább abba az irányba tartunk amely azt mutatja, hogy nem tudja levetkőzni Jones a semmiből jövő labdaeladásait.
