Régen írtam a PFF számairól, így itt az ideje vetni egy pillantást arra, hogy hogyan is értékelik a játékosainkat.
A középmezőnyhöz tartozik Daniel Jones (78,8), aki a 14. helyen tanyázik az irányítók között. Kicsit meglepő ez az értékelés, hiszen arról is beszéltem a tegnapi live-ban, hogy némely statisztikája (QB rating, TD-k száma) kissé aggasztó, tavaly pedig alaposan lepontozták, de hát tudjuk, hogy nem kedvelik az oldalon a rookie-kat.
A 37. helyen tanyázik Wayne Gallman (66,4), akivel elégedettek lehetünk, végre több egymás utáni mérkőzésen is jól teljesített, az eddigi 5 futott touchdown pedig szinte már a hihetetlen kategóriába tartozik tőle. Dion Lewis sajnos felejtős…
Arra is tettem már utalást, hogy nem Sterling Shepardnak (79,5) van a leglátványosabb stílusa és a statisztikák elején sem ő tartózkodik, de becsülettel teszi a dolgát. Hozza amit egy slot elkapónak hoznia kell és remélem, hogy hosszú évekig a csapatunk tagja marad. Ugyan a pontszámban nem marad el sokkal Darius Slayton (73,2), de a helyezésben igen (43. vs 20.). Ennek ellenére vele sincs probléma, ez inkább azt bizonyítja, hogy számos kiváló WR érkezett meg az elmúlt években a ligába. Ugyan ő sem tud ’klasszikus’ első számú célpont lenni, de ha nagyon odaver a hátralévő hat fordulóban akkor az 1000 yardos határ sem elérhetetlen a számára. Golden Tate (64,7) olyan amilyen, vélhetően a szezon után elbúcsúzunk tőle.
A tight endek közül jobbnak értékelik Kaden Smith-t (65,1), mint Evan Engramet (57,6). Ez sajnos nem csoda, hiszen a korábbi első körös játékosunk borzasztó inkonzisztens és számos interceptionből kivette a részét. Ennek ellenére továbbra is élvezi az edzők védettségét, szinte érinthetetlennek számít a csapaton belül.
Elérkeztünk a fájdalmas részhez, a lista aljára kell lapoznunk ahhoz, hogy megtaláljuk a két offensive tackle-t. Sem Andrew Thomas (59,4) sem Cameron Fleming (53,6) nem brillírozik, ne lepődjünk meg a 63. és a 73. helyezésen, bár az is igaz, hogy több korrekt teljesítménye is volt Flemingnek. Matt Peartben bízhatunk valamennyire, aki ígéretesen mutatkozott be.
A guardok között sem vagyunk sokkal jobbak, hiába érkezett meg úgy Kevin Zeitler (62,5), hogy az egyik legjobbnak tartották a posztján, ez már nagyon múlt idő. Will Hernandez (57,4) sem azt hozza amit a draftolásakor vártunk tőle és nem véletlen, hogy jó eséllyel kiszorította őt az újon Shane Lemieux (32,7). Mondjuk érthetetlen hogyan lehet ő a rangsor alján… A center Nick Gates (56,1) valóban csere szintet képvisel.
A védőfalunk két játékost is ad a top 20-ba Dexter Lawrence (78,2) és Leonard Williams (78,1) személyében. Persze Dalvin Tomlinson (72,2) sem vall szégyent és az elmúlt évek tapasztalatai alapján ő a legkonzisztensebb belső falemberünk. Ne írjuk le B.J. Hillt sem (70,7), aki a limitált szerepköre ellenére is hasznos tud lenni.
Remélhetőleg a passzsiettetőinkre is jut majd figyelem, hiszen borzasztóan gyengék vagyunk ezen a poszton. Az egészséges játékosaink közül Kyler Fackrell (54,1) a ’legjobb’, de még így sem fér be a top 90-be…
Végre van egy jó off-ball linebackerünk, hiába esett kicsit vissza Blake Martinez (75,9) a szezon elején mutatott formájához képest, még így is a 9. helyen van. Valóban jó képet ad a játékáról ez a grade. Sajnos Devante Downs (46,2) nem ennyire jó.
James Bradberry (74,2) is zuhant egyet a PFF listáján, már ’csak’ a 16 legjobb CB, de továbbra is Pro bowler szinten játszik. A túloldalra viszont kelleni fog valaki, hiszen nem Isaac Yiadom (54,8) a megoldás. Abban azért kicsivel nagyobb reményünk lehet, hogy Darnay Holmes (44,7) megszilárdítja a lábát a slotban.
Korrektül abszolválta a posztváltást Logan Ryan (63,9) és ugyan nincs túlságosan elől ezen a listán, de ha hosszabbítunk vele, akkor akár stabilitást adhat még néhány évig a secondary-nek. Jabrill Peppers-t (57,1) a coverage képessége húzza le, a Julian Love (49,5) projektet pedig valószínűleg előbb-utóbb le fogjuk fújni.
