A múlt heti csodaszámba menő győzelem után visszacsöppentünk a valóságba és végig gyengén szerepelve súlyos vereséget szenvedtünk az Arizona Cardinals ellen.

Sajnos túl sok mindent nem érdemes erről írni, az első perctől kezdve egyértelmű volt a győzelem kimenetele. Semmit sem tudott felmutatni az offense-ünk, egy hosszú passzon és néhány futáson kívül súlytalanok voltunk. Hosszú hetek után előkerült a támadófal csúnya arca, akik semmit sem tudtak kezdeni a Cardinals védőivel, ráadásul megidézve a szezon elejét ismét számos alkalommal blokkolatlanul hagytunk egy-egy játékost. Hiba volt a pályára küldeni Daniel Jones-t, hiszen látszott rajta a sérülése. Olyan sérülése van, amelynek teljes gyógyulás kell és ennek nyoma is volt a játékán, a negyedik negyedben már csak bicegett a pályán és a végére Colt McCoy is beállt. Sajnos nagyon benézte ezt az orvosi stábunk.

Ugyan nem remekelt úgy a védelem, mint egy hete, de már sokkal hamarabb eldőlt volna a győzelem sorsa, hogyha nem ők vannak a pályán. Többnyire működött Patrick Graham elképzelése, számos alkalommal jól védekeztünk Kyler Murray ellen, de a mérkőzés előrehaladtával itt is egyre kevesebb lett a lendület. Sajnos most nagyon hiányoztak a jó edge rusherek.

A special teamnek is jár a fekete pont, hiszen elajándékoztunk egy visszahordást, illetve több szép returnt is engedélyeztünk a mai ellenfelünknek.

Próbálták elhitetni velünk a játékosaink, hogy ez már nem az elmúlt évek csapata, de úgy látszik most visszazuhantunk a valóságba. Az egy héttel ezelőtti győzelmünk inkább csak annak volt köszönhető, hogy a Seahawks nem vett minket komolyan, amikor egy szintén a rájátszásért harcoló és száz százalékosan odafigyelő ellenfél ellen kell helytállni, akkor még mindig kevesek vagyunk.