A magunk részét elvégeztük, igaz a szezont idézően meglehetősen alacsony színvonalon sikerült legyűrni a Dallas Cowboys csapatát. Most sem könnyítettük meg a saját dolgunkat. Az ellenfelünknél Tony Romo által láttak már párszor ilyet.
Nos hát az offense. Meglepően jól kezdték a játékosaink az első félidőt és a harmadik negyedben egy jobb csapat már lezárta volna ezt a mérkőzést. Nem így tettünk, hiszen valószínűleg ultizással töltötték a szakembereink a szünetet, de a fordulás után megfordult a játék képe. Előjöttek a támadófal kihagyásai, a yardok pedig nem jöttek. A legzavaróbb a labdabiztonságunk volt és sokat tett azért Wayne Gallman, hogy máshol folytassa a pályafutását. Két fumble-ben is szerepe volt, igaz az elsőt Daniel Jones-nak írták be, a mérkőzés végén a második pedig végül nálunk maradt. Bődületes hiba volt, csak el kellett volna terülnie a földön és megvan a győzelem, ehelyett jöhetett a videózás. Evan Engram is összehozott egy interceptiont, ez volt a hatodik labdaeladás, amelyből szerepet vállalt. A trade deadline végén állítólag vitték volna, de mi első kört akartunk a szolgálataiért. Legalább Jones jól játszott ma. Nem lehet sok okosságot leírni, sajnos gyengén szerepeltek idén a támadóink. Egy dologban azonban biztos vagyok: Sterling Shepard volt a legjobb elkapónk 2020-ban, aki 100 yard felett zárt és szinte sosem lehetett rá panasz.
Egész korrektül szerepelt a védelem, bár voltak jelenetek, amikor elég könnyen haladt a Cowboys. Egyértelműen Leonard Williams volt a legjobb, akinek a 3 sackje még úgy is dicséretes, hogy az ellenfél támadófalában négy sérült volt távol. Emiatt különösen szép volt Dalvin Tomlinson játéka, aki az egyetlen kezdőt, Connor Williams-t ültette seggre, majd meg sem állt Daltonig. Külön örültem Xavier McKinney interceptionének, aki az edzőtáborban összeszedett lábtörése ellenére is erősen kezdett és bizakodóak lehetünk vele kapcsolatban. Voltak szép pillanatai a védelemnek, de sajnos a második félidőben kijöttek a hiányosságok és némi kreativitás is elfért volna.
Így a 17. játékhéten már bőven tudtuk, hogy mire vagyunk képesek és azt kaptuk amire számítottunk. Innentől a Philadelphia Eagles kezében vagyunk, rajtuk, illetve a Washington pillanatnyi formáján múlik, hogy rájátszásba jutunk-e. Akár összejön, akár nem egy biztos: nem érdemeljük meg. Söpörhettük volna az NFC Eastet és tét nélküli lehetett volna ez a mérkőzés, de sajnos ott tartunk, hogy a rebuild kezdetén járó Washington és a csereirányítóval küzdő Dallas-szal vagyunk egy szinten. 15-33-as mérleggel zárta az első három szezonját Dave Gettleman, amire szerintem nincs mentség. Mindig jó dolog rájátszásba jutni, de a csapat közeljövője szempontjából nem ez a vélhetően egy mérkőzés a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy a franchise vezetői ne hagyják magukat félrevezetni és realizálódjon bennük, hogy csak nagyon minimálisat javultunk 2017-hez képest.
