Ugyan minimális fejlődést sikerült bemutatni az előző évekhez képest, de így is messze vagyunk attól, hogy a rájátszásba jussunk és ott felmutassunk valamit. Ezúttal az egyéni teljesítményekre fogok koncentrálni, lássuk kik voltak a legutóbbi szezon legjobbjai.

Offensive MVP: Sterling Shepard

Nehéz helyzetben vagyok, mert a liga egyik leggyengébb támadósora volt a miénk. Szinte képtelenség bárkit is kiemelni, egy olyan emberünk sem volt, aki a hátára vegye az offense-t. A legmegbízhatóbban viszont Sterling Shepard szerepelt, akire mindig lehetett számítani. Ő a legrégebbi csapattag és fontos, hogy legyen a keretben néhány ilyen játékos. Nem neki vannak a legjobb statisztikái, viszont a felé repülő labdákat általában elkapja. Azt hozza, amit egy slot elkapótól vár az ember.

Defensive MVP: James Bradberry

Erősebbek voltunk a védelemben, hiszen például Leonard Williams és Blake Martinez is kiváló teljesítményt nyújtott. Ami miatt Bradberry mellett döntöttem az a poszt fontossága, a mai NFL-ben szinte már többet ér egy jó cornerback, mint egy pass rusher. Örültem, hogy nem Byron Jones-t igazoltuk le és egyelőre be is jött a döntés. A 3 interceptionjével ő volt a legjobb a csapatban és bátran oda lehetett állítani az ellenfél legjobb elkapója elé. A papírforma alapján nem lesz minden szezonja ennyire jó, de az biztos, hogy megbízható CB-vel gazdagodtunk a személyében.

Legjobb rookie: Andrew Thomas

Természetesen itt nem túl nagy a kínálat és általában az első vagy a második körös választottjaink szerepelnek a legjobban. A szezon végére visszatért Xavier McKinney, aki jól is játszott, de keveset volt ahhoz a pályán, hogy ítéletet mondjuk róla. Nagyon gyengén kezdte a szezont Thomas, ő szenvedte meg a leginkább a rendes felkészülés hiányát. A szezon közepe felé azonban magára talált és egy-egy kivételtől eltekintve jól teljesített. Nem lehet kijelenti, hogy a következő 10 évben is ő lesz a vakoldali tackle, de kellően jól szerepelt ahhoz, hogy jövőre is a kezdőben tartsuk.

Legkellemesebb meglepetés: Wayne Gallman

Mivel elég szürkén játszottuk végig az évet, így itt sem túl nagyok a merítési lehetőségek. Ígéretesen kezdte Gallman a pályafutását, két gyenge év után azonban az is kérdéses volt, hogy a keretben maradhat-e. Remekül használta ki Saquon Barkley sérülését, magasan ő volt a csapat legjobb futója, hatékonyabb játszott Devonta Freemannél és Alfred Morris-nál is. Az agilis stílusa mellett sokszor meglepően erőteljesen gázolt át az ellenfeleken, 6 TD-t is szerzett. A teljesítménye miatt elképzelhető, hogy valaki lecsap rá, mert mi egyértelműen Barkley-t fogjuk preferálni.

Legnagyobb csalódás: Evan Engram

Aminél többet játszik nálunk, annál jobban esik a megítélése, ez pedig több szempontból is szomorú. Egyrészt jó gyerek Engram, aki mellett egyértelműen ki lehetne tartani. Másrészt nem sok tight end van a ligában, aki hasonlóan atletikus, mint ő és szépen lassan egy karriert látunk elúszni. Sorra nyeltük be róla az interceptionöket és a blokkolójátékot sem tudja kellőképp segíteni. Fájó sztori...