A szabadügynökpiac nyitása előtt két pozícióba várhattunk nagy igazolást, az elkapók vagy az edge rusherek közé. Az összes nagy nevű passzsiettetőt elvitték, azonban már napok óta emlegették Kenny Golladay-t és egy két napos látogatás végén sikerült megállapodni vele.
4 évre írt alá 72 millió dollárért cserébe, ami 76 millióra nőhet, ebből pedig 40 millió a garantált tartalom. Óriási pénz, hiszen a Spotrac számai alapján a hetedik legnagyobb WR kontraktus az övé (ha az évenkénti díjazást nézzük). A cél egyértelmű, a legjobb elkapónknak kell lennie. A pálya túloldalán Darius Slayton használhatja ki a bőven átlag feletti sebességét, a slotban pedig Sterling Shepard oldhatja meg továbbra is nagy hatékonysággal a rövid elkapásokat. Egyértelműen illeszkedik tehát ebbe a névsorba Golladay, szükségünk volt egy magas elkapóra.
Minden nagy szerződés kockázattal jár, így természetesen ebben az igazolásban is benne van a rizikó. A legnagyobb kérdőjel Golladay tartóssága. A legutóbbi 4 évben a lehetséges 64 mérkőzésből 47 alkalommal lépett pályára, tehát az összecsapások 73%-án. Csak remélni tudjuk, hogy megszakad ez a negatív tendencia, mert az oldalvonal mellett senki sem tud hasznos lenni. A másik aggodalmam Jason Garrett személye. Szinte a teljes szezonban beszari stratégiával küldte pályára a támadókat, a rövid játékokra épített és ez a túl konzervatív felfogás az eredményjelzőn is megmutatkozott. Gyakorlatilag minden játékosunk statisztikája romlott 2019-hez képest, főleg Daniel Jones-nál volt szembetűnő a passzolt touchdownok száma, hiszen újoncként 24 TD-t osztott ki, így szinte érthetetlen miért csak 11 alkalommal találta meg az end zone-ban a célpontjait.
Ezek alapján tehát egyértelmű, hogy sem az offensive coordinatorunktól, sem az irányítónktól nem fogadható el semmilyen magyarázat. Golladay mellett leigazoltuk Devontae Bookert és Kyle Rudolph-ot is, akik a papírforma alapján ugyan nem jutnak kulcsszerephez, de érezni fogjuk a jelenlétüket, mondjuk John Ross-tól minden egyes snap bravúrnak fog számítani. Hiába volt óriási csalódás Jason Garrett játékhívása, ez is elég volt a vezetőedzői interjúhoz a Chargers-nél, ők azonban más irányba mozdultak el. Egy biztos, itt az ideje lapozni egyet a playbookban. Daniel Jones-nál is elérkezhet az igazság pillanata, akinek eddig valóságos hullámvasút a profi pályafutása. A drafton mindenki a száját húzta, rookie-ként viszont meggyőzően szerepelt, tavaly azonban nagyon visszaesett. Úgy gondolom, hogy egyértelműen megérdemel egy újabb esélyt, most azonban választ kell adnia arra, hogy valóban franchise QB kaliber és jobbá tudja tenni a társait, vagy csak egy game manager szerepkörre képes.
Egyértelműen kiváló képességű elkapóval gazdagodtunk, aki szinte mindig jól teljesített akkor, amikor a pályán volt. A sérülékenysége miatt sokallom a neki kifizetett pénzt, hiszen ez az összeg a benne rejlő potenciálnak és nem az eddigi játékának szól. Amennyiben beváltja a hozzá fűzött reményeket, úgy nem fogunk gondolni a fizetésére, ellenkező esetben azonban könnyen lehet, hogy az új hibát már Dave Gettleman sem tudná megmagyarázni. Nem vagyok benne biztos, hogy megtaláltuk a következő Plaxico Burress-t, de van esélye Golladay-nek arra, hogy a korábbi elkapónk játékát idézze.
