A harmadik előszezon mérkőzésen sem sikerült nyerni, ezúttal a New England Patriots ellen szenvedtünk vereséget hazai pályán. Természetesen nem az eredmény volt az elsődleges szempont, hanem a mutatott játék, ráadásul az első félidőben a kezdőink léptek pályára, akik igencsak felemásan teljesítették a kitűzött feladatot. Rájuk fogok koncentrálni a bejegyzésben.

Az irányítóval kell kezdeni és sajnos most is akadt rendkívüli esemény, hiszen Daniel Jones egy drive-on belül egyszerre tud Peyton Manning és Ryan Leaf lenni. A napokban valahol azt hallottam, hogy egy Andy Dalton szerű pályafutásban reménykedhetünk vele kapcsolatban, hát inkább Jameis Winstont idézi Danny Dimes. Összességében rossz teljesítményt nyújtott a QB-nk. Megelőzhette volna az egyik sacket ha az üresen szaladó Devontae Booker felé passzol. Ennél is nagyobb hiba volt az 1 yardos vonalról az interception, egyszerűen nem tudom mire gondolt amikor Evan Engramet próbálta megtalálni (aki egyébként vádlisérülés miatt idő előtt kiszálltÖ. A touchdown élményszámba ment, azonban ez így kevés volt. Semmi változás nincs tehát Jones játékában és ha ezt a formát mutatja az alapszakaszban is (meglepődnék, ha más lenne a helyzet), akkor döntéshelyzetben leszünk. Egy biztos: drasztikus változást ne várjunk tőle. A skill pozícióban a játékosaink többnyire tették a dolgukat, bár átélhettünk egy csúnya Darius Slayton dropot. Volt néhány play, amiből lényegesen többet hozott volna ki Barkley, mint Booker, viszont azt nem tudom hogyan fog beilleszkedni Kenny Golladay, ellenben Kadarius Toney-nek feküdhet a yard after catch-re építő offense.

A legnagyobb figyelmet a támadófal kapta, akik továbbra is szenvednek. Ami különösen fájó, az Andrew Thomas játéka, aki két sackért és egy holdingért felelt (bár lehet rosszul számoltam). A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón látszott rajta, hogy nagyon alacsonyan van az önbizalma és az újságírók sem kímélték a kérdéseikkel. Egyértelmű, hogy nem bízik magában a tavalyi első körös választottunk és rossz technikát alkalmaz. Fél, hogy megverik belül, ezért helyet hagy a pass rushereknek, hogy elforduljanak a szélen, onnantól pedig szinte halott a játék. Szomorú, hogy ő volt a leggyengébb láncszem, hiszen nagyon felemásan játszott tavaly, ráadásul a Wirfs-Wills-Becton hármas lényegesen jobb nála és Gettleman választhatott először… Úgy néz ki továbbra is erőltetni fogjuk a rotációt, amit abszolút nem értek. Így vélhetően lehetőséget kap Nate Solder és Matt Peart is, akik közül inkább előbbi tűnt meggyőzőbbnek. Remélem a szezonkezdetre bevethető lesz Shane Lemieux, hiszen sem Kenny Wiggins, sem Ted Larsen nem megoldás. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy nem tudtak javulni tavaly óta a falembereink.

A kezdő védelem szebb perceket okozott, itt azért lényegesen jobban bejöttek az erősítések. A mérkőzés legszebb jelenete Blake Martinez nevéhez fűződik, aki bemutatott egy gyönyörű interceptiont, valósággal kitépte az elkapó kezéből a labdát. Ugyan senkitől sem várható hétről hétre ekkora bravúr, de óriási előrelépés lenne, ha a linebackereink végre coverage-ban is jól teljesítenének. A trendek alapján az első hetekben a védelemnek kell a hátán vinnie a csapatot, ehhez azonban jobb passzsiettetésre volna szükség. Önmagához képest kellemes meglepetést kelthet Lorenzo Carter és már újoncként nagy szerepet kaphat Azeez Ojulari, de nem érzem azt, hogy a játékosaink kellemetlenné tudnák tenni az irányítók érzését a zsebben. Többnyire szabadon passzolhattak az ellenfél QB-kés hiába jó a secondary, egyik cornerback sem tudja minden egyes játéknál 5-6 másodpercre levenni az elkapót a pályáról. Külön figyelem kíséri Ojulari játékát, akiről egyelőre még nem lehet túl sokat elmondani, az első benyomásom talán annyi, hogy nem biztos, hogy jelenleg olyan hatékony pass rusher mint amilyennek gondoltuk, de a futás ellen meglepően hatékony.

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk a hazai és a tengerentúli szurkoló véleményét, mindenki roppant kritikus lesz. Abszolút érthető, hiszen a mostani mérkőzés alapján semmit sem sikerült előrelépni a tavalyi évhez képest. Egy éve ilyenkor még éppen hogy elfogadható volt kifogásnak az új edzői stáb, valamint a rövid felkészülés, most azonban már nem érdekel a mellébeszélés. Minden jel arra mutat, hogy a támadófalnál nem vált be a fiatalokba fektetett bizalom, nem tud felülkerekedni a bosszantó hibáin Jones és a passzsiettetőknél sem jöttünk ki jól a tesco gazdaságos megoldásokból. Hosszú sorokig, több bejegyzésen keresztül írhatnám én is a siralmaimat szeptember. 12-ig, de most már ezzel a rosterrel kell nekivágni a szezonnak. Egy dolog azonban biztos: az idő elérkezett, most már eredmények kellenek, elegendő muníciót kapott ahhoz a mostani vezetés, hogy ütőképes csapatot építsenek (pl. az első Gettleman draft játékosainak a szerződése a szezon végén lejár). Egy újabb 5-6 győzelemmel záródó idény végén talán John Mara is felébredne a hipnózisból és belátná, hogy egy totálisan új irányra van szükség. Ahogyan mindenki más, úgy mi is 0-0-ás mérleggel vágunk neki a szezonnak, így természetesen megcáfolhatnak minket a játékosaink, de a papírforma alapján sajnos egy újabb hosszú szezon elé nézünk.