Gondolkodtam rajta, hogy esetleg podcast formájában közöljem a mérkőzésről alkotott első véleményem, hiszen nagyon nehéz egy ilyen vereség után leírni ezeket a sorokat. Lássuk miért.
Elsőként Nick Gates-re kell gondolnunk, aki olyan lábtörést szenvedett, amelyet inkább nem ismételt az NFL Network. Innen is jobbulást kívánunk a centerünknek és ezerrel drukkolunk azért, hogy nemcsak az egészségét nem fogja befolyásolni ez a sérülés, de a pályára is visszatérhet a jövőben!
Kicsit más lesz az írás menete, mint a többi ilyen bejegyzésnek, hiszen elsősorban az edzői stábot és néhány játékost kell elővennünk. Állandóan a felkészülésről, a részletekről való odafigyelésről beszél Joe Judge, de jelenleg egy olyan csapatunk van, amely az edzőtábor elején sem lehetett ennél rosszabb az összeszokottságban. Amikor azért kerülünk ki mezőnygól távolságból, mert csinálunk egy false startot (időkérés után!!!), majd engedünk egy sacket, arra nem lehet mit mondani. Amikor a negyedik negyedben szintén jön két false start, ráadásul egymás után, akkor elkezdi fogni az ember a fejét. Totál félresikerült az edzőtábor és az alapszakasz első heteit használja arra Judge, amire az előszezon való. A jelenlegi munkássága alapján egy középiskola tesitanári állása lenne a megfelelő a head coach számára (és ezzel természetesen nem a pedagógusokról írok negatívan), hiszen a játékosaival jól tud bánni, de az eddigi munkássága alapján nem NFL szintű HC. Patrick Graham a másik fő ludas, akinek a védelme ellen egy európai klubcsapat is sikeres lenne. A pass rush nem létező fogalommá vált, ráadásul a belső falembereink is alaposan alulteljesítették magukat. Ennél is bosszantóbb volt, hogy gyakorlatilag 10 négyzetméteres üres helyeket hagytunk a washingtoni elkapóknak, annyira belezúgott a védőedzőnk ebbe a soft zónába. Totálisan érthetetlen miért lehet ennyire gyáván játszani, hiába volt az interception ellen is gyenge estéje James Bradberry-nek, azt gondolom, hogy a rossz játékért Graham is felelős, hiszen tőle kapta ezeket az instrukciókat. Tavaly a 9. fordulóban egy 11 yardos elkapást engedélyezett Terry McLaurinnak, most azt csinált a WR, amit akart. Jason Garrett viszont minden dicséretet megérdemel, hiszen amit lehetett, azt teljesített is. Visszatért a run pass option és a zone read, jól alkalmazta a play action játékokat és legalább a futójáték is megvillant kétszer. Ha hétről hétre ilyen hívásokat látnánk, akkor senki sem gúnyolódna az offensive coordinatorunkon és akkor inkább attól félnénk, hogy tényleg elviszi valaki vezetőedzőnek.
Ezúttal Daniel Jones előtt is meg kell emelnünk a nem létező kalapunkat, ha hétről hétre így játszana, akkor senki sem kérdőjelezné meg, hogy egy franchise QB-ról beszélünk. Egy necces átadása volt, amiből majdnem interception lett, azon kívül nem lehetett rá egy rossz szavunk sem. Éppen kellő időt adott neki a támadófal és az érkező nyomástól sem esett össze, megtalálta a célpontjait. Lényegtelen, hogy szeretjük-e őt vagy sem, de arra rászolgált, hogy ő legyen idén a kezdő irányítónk és kapjon még egy esélyt, így szurkolunk neki, hogy sikeres legyen és a személyében megtaláljuk Eli Manning utódját. Ez egy nagy lépés volt ebbe az irányba, de majd a következő hetek döntik el mennyire tudta levetkőzni a buta hibáit (vélhetően azért látunk egy-egy fura turnovert). Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de szerintem az O line is becsülettel küzdött. Nem a centerként alkalmazott Billy Price, hanem a kiválásig Nick Gates, majd a szintén új Ben Bredeson adta az instrukciókat és látható volt, hogy mennyire szenvedtünk a kommunikációval. Szép pillanatai voltak ennek a washingtoni védőfalnak, de a végére egyre hatástalanabbá váltak és a körülményeket ismerve ennél többet nem várhattunk a játékosainktól. Képtelenség úgy megfogni a Chase Young-Montez Sweat kettőst, hogy momentumuk se legyen. Sterling Shepardról se feledkezzünk el, aki talán még ennél is több célpontot érdemelne. Remek az összhang közte és Jones között és óriási hatékonysággal oldja meg a rövid és középtávoli elkapásokat. Megérdemelné, hogy végre egy sérülésektől mentes szezonja legyen, hiszen ha így folytatja, akkor végre összejön neki az 1000 yardos határ. Volt egy nagy játéka Saquon Barkley-nak is és ha nem vicceli meg a washingtoni pálya, akkor talán láthattunk volna még egyet. A futójátékot továbbra sem sikerült stabilizálni, de ha nem jön közbe semmi extrém, akkor két héten belül visszakapjuk a régi Barkley-t. Darius Slaytonról azonban a touchdownja ellenére sem tudok pozitívat írni, hiszen a játékosok közül őt tartom az egyik felelősnek. Ezen a szinten nem dropolhatsz úgy az end zone-ban, hogy senki sincs a közeledben, pláne nem akkor, ha ezzel a győzelmet is bebiztosíthatod. Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy oké, itt akármi történhet úgyis kikapunk. Ahogyan a szezonbeharangozó live-ban is elmondtuk, egyre inkább építi le magát Slayton és a meglepően jó újonc szezonja után lassan a kezdőcsapatból is kikerül.
Voltak aggodalmaim, hogy nem lesz olyan jó a védelem, mint a tavalyi szezon nagy részében, de ez a borzalom engem is meglepett. Szuperhőst csináltunk Taylor Heinicke-ből, de ellenünk a liga összes irányítója franchise QB-nak nézne ki. Az elején volt egy szép sack Azeez Ojularitól, de azon kívül nem nagyon volt pass rush, pedig inkább velünk volt az újonc Samuel Cosmi... Nemcsak a láthatatlan Lorenzo Cartert és Oshane Ximines-t kell elővennünk, de Leonard Williams és Dexter Lawrence is gyengén szerepelt. Előbbi a liga egyik leggazdagabb DT-je lett, utóbbi pedig első körös választott, így magasan vannak az elvárásaink és jelen pillanatban ennek nem feletek meg. Még szomorúbb, hogy a már említett Patrick Graham totál kiheréli a secondary-t. Nem tudom, hogy a nagy játékoktól féltünk-e ennyire, vagy mi az oka annak, hogy ilyen nagy területet adtunk az elkapóknak. A gyenge teljesítmény ellenére azért megmutatta James Bradberry és Adoree' Jackson is, hogy szorosan az emberükön tudnak maradni és nem is fogom felmenteni a defensive backeket, de az edzői stáb is ludas ebben a borzalomban. Az is röhejes volt, amikor az alacsony Jacksonnak Ricky Seals-Jones-t kellett őriznie. Hiába volt a nyakán, borítékolhattuk a TD-t. Az is érthetetlen, hogy nem találjuk Jabrill Peppers helyét, ráadásul több szerepet is adhatnánk neki. Annyi potenciál lenne ebben a csapatrészben, ráadásul tele vagyunk sokoldalú játékosokkal, egyszerűen bűn ilyen taktikával a pályára küldeni őket.
És a special team. A vereség ellenére könnyen lehet, hogy Graham Gano lesz a hét special team játékosa az NFC-ben. Ha jól emlékszem sorozatban a 34. mezőnygólját értékesítette, amelyből az utolsó 5 ezen a mérkőzésen esett meg. Ezek közül három kísérlet 45 yard feletti volt és az egyik ugyan kicsit oldalra ment, de mindegyiket halál magabiztosan vágta be. A statisztika alapján előbb-utóbb jönni fog tőle egy nem várt hiba, de a csapatunk egyik legjobb játékosa. Az utolsó másodperces offside viszont szánalmas volt Dexter Lawrence-től. Értem én, hogy egy ilyen szituációnál mindenki kettőzött erővel akarja blokkolni a rúgást és nemcsak ő volt a vereség oka, de ez elfogadhatatlan pláne úgy, hogy a Washington is lezárhatta volt korábban a mérkőzést, de utána jött az interception.
Ugyan az eredmény miatt azt gondolhatják páran, hogy fejlődtünk a nyitómeccshez képest, de ez nem így van és még nagyobb mélységbe zuhantunk. Jelenleg nem képvisel NFL szintet az edzői stábunk, akik képtelenek voltak kellő mértékben felkészíteni a játékosokat a szezonra, a számos hibának köszönhetően pedig 11 pontot hagytunk benn, amellyel nyugodt győzelmet arathattunk volna. A hajrában az INT és a kihagyott FG sem mentette meg a csapatot, így a kreténségben is sikerült alulmúlni a Washingtont. Rajtunk röhög az egész liga és jogosan teszik.
