A támadók után következnek a védők. Tavaly kellemes meglepetést keltett az egységünk, 2021-re azonban nem sikerült ezt a jó formát átmenteni és majdnem mindegyik offense átment rajtunk. A tendencia változni látszik, a Panthers elleni győzelem óta kifejezetten elégedettek lehetünk. Vajon melyik arcát mutatja a szezon második felében a defense?

Különleges vonzalmat érez Dave Gettleman a belső védőfalemberek iránt és akkor is ezt a pozíciót erősítette, amikor máshová is elfért volna a javulás. Idővel aztán belátta a GM-ünk, hogy nem fog ez hosszútávon menni, így a Leonard Williams-Dalvin Tomlinson párosból csak az előbbit tartotta meg, közvetlenül a szezonkezdet előtt pedig elcserélte B.J. Hillt. Jól döntöttünk, hogy Williams mellett tettük le a voksunkat, hiszen minden segítségre szüksége van a pass rush-nak, a szintet pedig továbbra is tartja, hiszen 9 forduló után 5,5 sacknél és 46 szerelésnél jár. Sokat keres, talán kicsivel többet is, mint amennyit ér, de ő az egyik legjobb védőnk, így abszolút nincs problémám a fizetésével. Dexter Lawrence a másik kezdő, aki szintén korrekt teljesítményt nyújt. Az elvárások az ő irányába is óriásiak, hiszen az első körben választottuk ki, ráadásul igen hatékonyan mutatkozott be a ligában. Becsülettel teszi a dolgát, egyedül az extrák hiányoznak a játékából, emiatt pedig kicsit talán alulértékeljük. Persze ez a top pickek sorsa, ha mondjuk egy harmadik körösként nyújtaná ezt a teljesítményt, akkor lényegesen kedvezőbb lenne a megítélése. Talán Patrick Graham sem a megfelelően alkalmazza, én inkább Tomlinson korábbi szerepkörét adnám oda neki, ahol Austin Johnsont alkalmazzuk. Johnson a tipikus rotációs ember, akit fel lehet küldeni arra a 15-20 snapre, amikor a kezdők pihennek. Nagyon rossz igazolás lett Danny Shelton, a játék egyik elemében sem nyújt megfelelőt.

Tettem már utalást a pass rush-ra, amely a csapat talán leggyengébb csapatrésze és kevés játékosunk méltó arra, hogy a korábbi defensive endjeink utódjának mondhassa magát. Azeez Ojulari a top játékosunk, aki Williams-hez hasonlóan szintén 5,5 sacknél tart, ezzel pedig a legjobb a rookie-k között. Közel sem tökéletes játékos és a konzisztenciájával még probléma akad, de nagyon nehéz dolga van, hiszen edge rusherként nagyon nehéz rögtön berobbanni és ideális esetben rotációs játékosként kell kezdenie a rookie-nak. A hiányosságoktól eltekintve azonban igen jó dolog, hogy azért oda tud érni Ojulari az irányítóhoz és bízzunk benne, hogy megfelelő minőségű csapattársakat kap a jövőben. Lorenzo Carterről és Oshane Ximines-ről lemondhatunk, a múlt heti győzelmünkkor Ximines már a csapatba sem fért be. Nem akarom bántani őket, de abszolút nem érződött a hiányuk. Eddig mindegyik támadófal kivette őket a játékból és ugyan Carternak volt egy szép INT-je a Cowboys ellen, de ez nagyon kevés. Ekkor pedig ahogy a mesékben is lenni szokott, jött a kistesó, aki Quincy Roche személyében érkezett meg és a lehető legjobb pillanatban sackelte Derek Carrt, amivel bebiztosítottuk a győzelmet. Egyáltalán nem biztos, hogy a személyében megtaláltuk a jövő pass rusherét, azonban ne feledjük, hogy Ojularihoz hasonlóan ő is rookie, a Steelers draftolta a 6. körben, amikor pedig a gyakorlócsapatba akarták tenni, akkor lecsaptunk rá. Sok hátsó körös újonc csak álmodik az ilyen kezdésről, szóval reménykedjünk, hátha!

A linebacker sorban Blake Martinezen múlt minden, de ő hamar kiesett, így borult minden. Tae Cworder a fő emberünk, akiben én nem látok semmi különlegeset, bár Mr. Irrelevantként minden egyes pályán eltöltött snap merevedést jelent az átlagszurkolónak. Reggie Ragland érkezett cserének, aki egész kellemes benyomást kelt, bár látszik a limitáltsága. A gyakorlócsapat tagja Benardrick McKinney, aki korábban hosszú éveket töltött el a Texans-ban, de a Dolphins-nál nem találta a helyét, így nálunk kötött ki. Nem lepődnék meg, ha a bye week alatt még jobban elmerülne a playbookban és az aktív keret tagja lenne hamarosan. Örülnék, ha visszatérne az IR-ről Carter Coughlin, hiszen az erős előszezonja után kíváncsi lennék arra, hogy mennyire tud hatékony lenni a kezdőcsapatok ellen. Van fantázia a játékában, hiszen kiválóan alkalmazható a blitz-eknél, a blokkolni igyekvő futókat bármikor megeszi, de azért látszik rajta, hogy miért nem maradt edge rusher.

Óriási elvárásaink voltak a cornerbackjeink irányába, akik csak az elmúlt néhány héten kezdtek el jó játékot nyújtani. A szezon elején James Bradberry-nek és Adoree' Jacksonnak is megvolt a mélypontja, így jogos volt az aggodalmunk. Patrick Graham sem ártatlan a gyenge szereplést illetően, kezdetben túl konzervatív stratégiát talált ki és nem mindig állította olyan pozícióba a játékosait, ahol sikeres tudott lenni (Jabrill Peppers erre a tökéletes példa). Szerencsére közben Bradberry is úgy játszik, mint tavaly, Jackson pedig a sebessége miatt szinte mindenkivel felveszi a versenyt, kár, hogy képtelen elkapni a labdát. A slotban nem ilyen egyszerű a helyzet, korábban több emberünkkel is próbálkoztunk. Az azért furcsa volt, amikor Rodarius Williams-t ide állítottuk be, ő lényegesen hatásosabb lenne az oldalvonal mellett, de az ACL szakadása miatt ez legkorábban jövőre derülhet ki. Egyelőre nem tudott előrelépni Darnay Holmes, aki matchuptól függően aktív vagy passzív résztvevője a mérkőzéseknek, Aaron Robinson visszatérésével pedig tovább nőtt a merítési lehetőség.

Az előbb már szóba került Jabrill Peppers, aki Williams-hez hasonlóan nem léphet már pályára idén és könnyen lehet, hogy nem látjuk már Giants mezben, hiszen lejáróban van a szerződése, a fizetési helyzetünk siralmas, Logan Ryan és Xavier McKinney pedig megelőzte őt a rangsorban. Rájuk is illenek azok a sorok, amelyek a cornerbackekre, hiszen egyre jobban kezdenek formába lendülni. Pláne McKinney, aki az NFC legjobb védőjátékosa volt a Raiders elleni két interceptionje miatt. Nem csoda, hiszen mindkét labdaszerzés bravúrosra sikeredett és megmutatta a kiváló ösztöneit a korábbi második körös játékosunk. Remélhetőleg nem leszünk balszerencsések a sérülésekkel, hiszen olyan kiválóságok ülnek a padon, mint Keion Crossen vagy Nate Ebner.

Nincs könnyű dolga a mai NFL-ben a védelmeknek, hiszen a szabályok elsősorban a támadóknak kedveznek. Meglepően jól szerepelt a tavalyi defense, így jogosan voltak magas elvárásaink. Persze látszott a limit, hiszen tavaly is sok yardot engedtek a játékosaink, de bízhattunk benne, hogy a teljesítményt sikerül tartani. Egyelőre az egy évvel ezelőtti forgatókönyvet látjuk, amikor szintén gyenge kezdést tapasztalhattunk meg, az idő előrehaladtával azonban hétről hétre szép pillanatokat kaptunk. Akkor még az új edzői stábnak és a csonka felkészülésnek tulajdonítottuk ezt, idén azonban már nem lehetett kifogás. Jó elképzelései vannak Grahamnek és a lehetőségeihez képest erős védelmet tud összeállítani, így remélhetőleg többet nem ragadunk be a rajtnál. A keret is igényel némi erősítést, egy olyan passzsiettetőre mindenképp szükségünk lesz, aki sackelni is tudja az ellenfél irányítóját. Emiatt behatároltak a defense lehetőségei és nem várhatunk elit játékot, azonban a gyenge kezdés után az utolsó hetekben erős teljesítmény láthattunk, így reménykedve várhatjuk a szezon második felét.