Tovább folytatódik a borzalmas szezon, a játékosaink az esélytelenség nyugalmával léptek pályára a Chargers ellen és egy nagyon sima vereséget kellett átélnünk.
Persze számítottunk a erre, de azért mindig ott van a szurkolóban a remény, hogy kicsit is megnehezíti a csapata az ellenfél dolgát. Ehhez lényegesen jobb gameplan kellene, hiszen a Chargers védelme a 31. volt a futások ellen, de a passzokra építette fel Freddie Kitchens az offense-t. Értjük, hogy a támadófalnak is partnernek kell lenni ebben, viszont a run blockingot könnyebb összehozni, mint az irányító megvédését és egy jó alkalom lehetett volna arra, hogy visszanyerje Saquon Barkley az önbizalmát. Semmi sem jött össze, a korábbi 1/2-es választottunk úgy játszik mint egy csere és Kenny Golladay sem tudott sokat hozzátenni az offense-hez. Egy újabb játékost írhatunk fel arra a listára, aki előbb TD-t szerzett mint ő, ezúttal Eli Penny-hez sikerült ejuttatni a labdát az end zone-ban. Mike Glennon is megmutatta, hogy miért csere, de azt már a múlt hét után tudtuk, hogy arra sem képes, amit tavaly összehozott Colt McCoy. 2 perccel a félidő vége előtt végre úgy mehettünk neki a szünetnek, hogy az ellenfelünk térfelén megkaptuk a labdát. Mi lett az eredmény? Chargers TD. Mit írjak még? Sajnos pozitív meglepetésről nem tudok beszámolni, lefelé pedig nem nagyon lehet már hova süllyedni.
A védelmet is beárazták, ez történik akkor, ha egy ligaelit irányító ellen nulla pass rush-t tudunk felállítani. Könnyen lehet, hogy bemutatta az év passzát Justin Herbert, de amikor a nagy szerződést kapó Logan Ryan és az önkényesen sztárjátékosnak kikiáltott Xavier McKinney van az elkapón, akkor elvárnád, hogy ne engedjenek senkit sem a hátuk mögé. Nem akarom hibáztatni a védelmet, hiszen túl sokat kellett a pályán lenniük, de felmenteni sem akarom őket.
Ahogyan már jeleztem nem tudok semmi újat írni. A csapat ismét összeesett, Ben McAdoo és Pat Shurmur után Joe Judge sem tudott javulást elérni és nagyon meglepődnék, ha meg tudná tartani az állását. Sorozatban ötödször fogunk negatív mérleggel állni és a középmezőny is messze van. Ahogy megyünk előre az időben egyre rosszabbul néznek ki Dave Gettleman elképzelései és most már pl. ott tartunk, hogy inkább draftoltuk volna Micah Parsons-t a jövő évi extra első körös pick helyett (hiába villant egyet Toney, állandóan sérült). Joe Judge sem tudott semmilyen javulást előidézni, ráadásul szinte minden meccsen van egy olyan döntése, amely után a fejünket fogjuk. 4 forduló van még hátra, ezek a mérkőzések pedig mind ilyenek lesznek. Egy megoldás van: lerombolni mindent és új alapokra helyezni a franchise működését.
