A franchise történetének legrosszabb éveit éljük, hiszen 2017 óta a liga aljához tartozik a csapatunk. Alaposan félresikerült Dave Gettleman kinevezése, akinek a nevéhez számos rossz döntés fűződik, de a személyénél is nagyobb probléma a belterjes tulajdonosi kör, akik képtelenek a változtatásra. Szomorú írás következik, hiszen összefoglalom az elmúlt időszakot.

2018

Visszatérőnek számított a general managerünk, hiszen Dave Gettleman korábban már volt a csapatunk alkalmazottja. A tulajdonosok nem vitték túlzásba az interjúztatást, a másik komoly jelöltnek Louis Riddick számított, aki a mai napig az ESPN szakértője. Maradjunk annyiban, hogy ő sem lett volna lényegesen jobb választás... Az első sajtótájékoztatón elmondta a GM-ünk, hogy kiüríti a házat és kiemelt prioritásként kezeli a támadófal újjáépítését, ahol túl későn kezdte meg Jerry Reese az újjáépítést és a befektetett erőforrások sem jöttek be túlzottan (Justin Pugh, Weston Richburg, Ereck Flowers draftolása, Will Beatty szerződéshosszabbítása). Ezen kívül arról is nyilatkozott Gettleman, hogy továbbra is bízik Eli Manning képességeiben, a sikeresség legfontosabb elemeinek pedig a jó futójátékot, valamint a passz- és a futás elleni védekezés hatékonyságát tartja. A vezetőedzőnk Pat Shurmur, az offensive coordinator Mike Shula, a defensive coordinator pedig James Bettcher lett.

Ahogy az várható volt mozgalmasra sikeredett a szabadügynökpiacunk. A leggazdagabb falemberré tettük Nate Soldert, aki 4 évre írt alá 62 millió dollárért cserébe. Évi 5 milliót kapott Kareem Martin és Patrick Omameh, bár utóbbi már a szezon vége előtt távozott. Jonathan Stewart megszerzése sem vált be, a running back totálisan elfogyott 2018-ra. Természetesen távozó is akadt, az O line-ból elengedtük Justin Pugh-t, Weston Richburgöt és D.J. Flukert is. Újdonságként hatottak a trade-ek, korábban Jerry Reese nem szívesen cserélt draft pickeket és játékosokat. Elsőként Alec Ogletree érkezett egy 2019-es 7. körös választási joggal a Rams-től, a csomag egy 4. és egy 6. körbe került. Lényegesen megdöbbentőbb volt a következő csere, hiszen a Buccaneers-hez került Jason Pierre-Paul. A 4. körös pickjeit cserélte fel a két csapat, ezen kívül pedig egy 3. körrel gazdagodtunk. Utólag rosszul néz ki ez a húzás, hiszen egészen az idei évig remekelt JPP, tavaly pedig a pályafutása második Super Bowl győzelmét ünnepelhette. A szezon előtt megszereztük a punter Riley Dixont, az edzőtábor végén pedig Minnesotába küldtük Brett Jones-t. Augusztus. 27-én aláírta a nagy szerződését Odell Beckham Jr. is, aki 5 éves kontraktust írt alá 95 millió dollárért cserébe.

A draft legfontosabb témája az volt, hogy irányítót húzunk-e az első körben. Utólag kiderült, hogy ez a kérdés csak a szurkolók és az újságírók szemében létezett, hiszen ahogy korábban írtam Gettleman utalást tett a Manning iránti bizalmáról és állítólag az állást is legfőképp azért kapta meg, mivel megígérte a tulajdonosoknak, hogy nem változtat a QB személyén. JPP elcserélése miatt Bradley Chubb neve is felmerült, de totális volt a szerelem Saquon Barkley irányába, így a front office szembement a trendekkel és egy futót draftolt az 1/2-es választással. Szóba sem jött a letrade, az egyre elértéktelenedő running back pozíció pedig nem hatotta meg a szakembereinket. A második nap elején a támadófal is megkapta a várt segítséget, hiszen elérhető volt még Will Hernandez, akit sokan az első kör elejébe vártak. A 3. körös választásokkal a védőfal került megerősítésére, hiszen Lorenzo Carter és B.J. Hill érkezett. A záró napon nem volt túl nagy szerencsénk, hiszen alig került pályára a Kyle Lauletta-R.J. McIntosh páros. Nem segített az idő a játékosokon, jelenleg szinte a teljes class bukásnak számít.

Azt az üzenetet kaptuk, hogy a 2017-es esztendő csak egy kisiklás volt és a játékoskeret erős, kis ráncfelvarrással és egy új edzői stábbal ismét a győzelmek következnek. A szurkolói bázis ennyire nem volt magabiztos, hiszen erős(nek tűnő) sorsolással indult az évünk, amely egy 1-7-es kezdést eredményezett. A bye weekig egyedül a Houston Texans-t sikerült legyűrni és a mérkőzések nagy része elég egyértelmű volt, bár a Carolina Panthers csak egy utolsó másodperces 63 yardos mezőnygóllal tudott nyerni (a mostani kickerünk Graham Gano volt az elkövető), de ez sem javított volna sokat a mérlegen. A pihi után 4-5-tel sikerült finiselni az évet, viszont a győzelmek nagy része gyenge mérlegű vagy csereirányítóval játszó csapatok ellen jött össze, így szkeptikusan álltunk a kommunikált előrelépéshez. A vezetőségnek is egyértelművé vált, hogy véget ért Eli Manning pályafutásának az érdemi része, az újoncaink viszont korrektül mutatkoztak be. Saquon Barkley lett a legjobb újonc a támadóknál, Will Hernandez azonnal a kezdőcsapat tagja lett, Lorenzo Carter és B.J. Hill pedig 9,5 sacket szerzett együttesen. Újabb két cserét követett el Gettleman, Eli Apple-t a New Orleans Saints-nek, Snacks Harrison pedig a Detroit Lions-nak adta el.

2019

Óvatos várakozásokkal érkeztünk meg 2019-be, hiszen a szabadügynökök szinte kivétel nélkül csalódást okoztak, de legalább (ekkor még) a draft class jónak tűnt. Nem javult a támadófal teljesítménye és James Bettcher elképzelései sem jöttek be, gyengén szerepelt a védelem. Március 14-én robbant a bomba, amikor jött a hír, hogy a Cleveland Browns-ban folytatja Odell Beckham Jr. Számos alkalommal hangot adott az elkapónk az elégedetlenségének, azonban alig több mint fél évvel korábban hosszabbított, ennek a manővernek pedig természetesen pénzügyi kötelességei voltak és óriási dead money-t kellett elszenvedni, amely a roster megerősítését is akadályozta. Olaj volt a tűzre Gettleman Combine-on adott interjúja, miszerint nem azért hosszabbított OBJ-vel, hogy rögtön elcserélje. Olyan hír is napvilágot látott, hogy ezekben a napokban intenzíven próbálkozott a 49ers és állítólag erősebb ajánlatot is tettek volna, mint a Browns, de a GM-ünk kiváló kapcsolatot ápolt John Dorsey-val, a Kaliforniába vágyódó elkapónkkal pedig így akart kiszúrni. Egy első és egy harmadik körös választási joggal, valamint Jabrill Peppers-szel gazdagodtunk, a tranzakcióba pedig bevonásra került az Olivier Vernon-Kevin Zeitler trade is. A draft pickekkel Dexter Lawrence és Oshane Ximines érkezett és utólag kijelenthető, hogy egyik fél sem lehetett elégedett a cserével. Zeitler nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Peppers vélhetően nem tér vissza, Lawrence-től első körösként többet várna az ember, Ximines pedig óriási csalódás. OBJ-t idén rakta ki a Cleveland, a Rams-ben viszont egymás után szerzi a touchdownokat.

Nem tűnt túl szexinek a szabadügynökpiaci tevékenység, hiszen Golden Tate volt a legnagyobb név, a pass rusher megerősítéséért pedig Markus Golden érkezett. A secondary-be elhoztuk a túlkoros Antoine Betheát. A távozóknál Landon Collins volt a legnagyobb név, őt 84 millió dollárral kínálta meg a Washington.

Komoly várakozás előzte meg a draftot, hiszen két első körös pickkel mentünk neki a Tennessee-ben megrendezésre kerülő eseménynek. Irányítót kellett húznunk, a játékosbörze napjához közeledve pedig egyre hangosabbak lettek a Daniel Jones-szal kapcsolatos pletykák. Még így is meglepetést keltett az 1/6-nál a kiválasztása, hiszen nagy valószínűség szerint elérhető lett volna az első kör közepén is, bár abban mindenképp igaza volt Gettlemannek, hogyha elérhető az általad preferált QB, akkor nem fogsz számolgatni, hanem cselekedsz. Nagyon kínálta magát a pass rusher Josh Allen is, miután a Raiders nagy meglepetésre Clelin Ferrellt választotta ki. Sebaj, 1/17-nél elérhető volt még Montez Sweat, de inkább Dexter Lawrence lett Giants játékos. A nap végén felriadtam a félálomból, hiszen ismét felvillant a csapatunk neve, a második körből feljöttünk az 1/30-ra, hogy kiválasszuk DeAndre Bakert. A 2. kör mellett egy 4. és egy 5. körös választási jogot is odaadtunk a Seahawks-nak. A következő nap elég eseménytelenül telt, ekkor érkezett a korábban már említett Oshane Ximines. Az utolsó napot Julian Love megszerzésével indítottuk, aki abszolút jó értéket képviselt a draft ezen szakaszában. Rajta kívül Darius Slayton tudott megragadni, Ryan Connelly, Corey Ballentine, George Asafo-Adjei és Chris Slayton elég hamar távozott.

Szeptemberre a maradék lelkesedésünk is elszállt, hiszen a játékoskeret nem lett erősebb az egy évvel korábbihoz képest, a sikerre pedig már nagyon ki voltunk éhezve (ejj ha akkor tudtuk volna mi vár ránk). Két sima vereséggel kezdődött a szezon, majd jött az irányítócsere, a harmadik fordulóban bevetettük Daniel Jones-t. Kiváló játékkal mutatkozott be, két futott és két passzolt touchdownnal járult hozzá a Tampa Bay Buccaneers kicsit szerencsés legyűréséhez. Azt hihettük, hogy az utolsó másodpercben kihagyott Tampa mezőnygól szimbolikus jelentőségű lesz, hiszen korábban többször is ilyen helyzetben szenvedtünk vereséget és hátha most 180 fokos fordulatot vesz a csapat helyzete, de sajnos nem így lett. A Washingtont még simán legyűrtük a következő héten, ezután azonban óriási lejtmenet vette kezdetét. Szeptember 29. után csak december 15-én sikerült nyerni, sorozatban 9 mérkőzésen szenvedtünk vereséget. A legtöbb összecsapáson esélyünk sem volt a győzelemre, de a szoros meccseken is rendre alulmaradtunk. Halálra volt ítélve a csapat és az edzői stáb, hiszen gyenge kerettel kellett volna csodát tenni Pat Shurmurnak és maga Dave Gettleman is elismerte, hogy nem adott kellő segítséget az edzőinek. Sajnos az ő munkájukra sem volt kifogás, hiszen a vezetőedzőnk nem tudta felrázni a játékosokat, roppant unalmas személyiségnek tűnt és a mérkőzések menedzselése is komoly kritikát hagyott maga után. Szóba került a GM csere is, hiszen a logika ezt diktálná, de erre végül nem került sor. A szezon krónikájához tartozik Leonard Williams megszerzése, ami nagyon nagy meglepetést keltett, hiszen a belső falemberek mennyiségben és minőségben is abszolút megállták a helyüket, ráadásul a játékos szerződése is lejárt.

2020

Maradt tehát a harmadik szezonjára is Gettleman, akinek találnia kellett egy új vezetőedzőt. Matt Rhule volt az egyik jelölt, akiről egyszer csak megjelent a hír, hogy a Carolina Panthers alkalmazottja lesz. Nem akarta megszüntetni a nyaralását a korábbi Baylor HC, a csapatunk képviselői pedig mindenképp New Yorkban szerettek volna tárgyalni, így meghiúsult ez a lehetőség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy nappal a Panthers bejelentése előtt volt Joe Judge interjúja, aki nagyon meggyőzte a tulajokat, így nem feltétlenül kellett Rhule kegyeiért teperni. Abszolút noname jelöltként lett a befutó Judge, hiszen korábban nem merült fel a neve head coach jelöltként. A hírek szerint John Maráék a Patriots vonalat akarták erőltetni és meggyőzte őket a keményvonalas old school gondolkodás (micsoda meglepetés...). Az offensive coordinator Jason Garrett, a defensive coordinator pedig Patrick Graham lett. Elbúcsúzott a kezdő helyét elveszítő Eli Manning, akinek azóta a mezszámát is visszavonultattuk.

Egyértelművé vált, hogy költeni kell, hiszen a közvélemény nem feltétlenül állt Dave Gettleman mellett, ráadásul lényegesen nagyobb pénzmennyiség állt rendelkezésre. Az új remény mellé jött a covid is, amely megnehezítette a scoutingot és a játékosigazolásokat. Franchise taget kapott Leonard Williams, akivel nem sikerült megegyezni és a taggel játszotta végig az évet. Mellé érkezett a védelembe James Bradberry és Blake Martinez, ezzel pedig le is zárult a nagybevásárlás, hiszen Kyler Fackrell megszerzését nem sorolnám ide. A draftról később lesz szó, de az edzőtáborban megsérülő Xavier McKinney helyére a nyár végén leigazoltuk Logan Ryant, akinek a megszerzése igen jól sült el. A Bradberry-Martinez párosról is ugyanezt lehet elmondani, kivételesen jól sikerültek ezek az igazolások.

Virtuálisan került megrendezésre a 2020-as játékosbörze, Roger Goodell az otthonában jelentette be a pickeket, a csapatok képviselői pedig online tartották egymással a kapcsolatot. Nagyon vártuk a támadófalba a játékosokat és a kínálat is a helyén volt, bár talán némi meglepetést keltett Andrew Thomas draftolása, hiszen nagyobb hype volt Tristan Wirfs-en és Jedrick Wills-en is. A második körben a korábban említett Xavier McKinney érkezett, akit előzetesen az első körbe vártak. Ezután a harmadik kör végén jöttünk, ahol Matt Peart lett az emberünk, majd a záró napot Darnay Holmes kiválasztásával nyitottuk. Őt követte Shane Lemieux és Cam Brown, majd a záró körben a pickcunami után Carter Coughlin, T.J. Brunson, Chris Williamson és Tae Crowder kötött ki nálunk.

A játékosok a nyár folyamán találkoztak először személyesen, hiszen tavasszal virtuálisan tartott a felkészülés. Azért így sem maradtunk események nélkül, DeAndre Baker fegyveres rablása zavarta meg a nyugalmunkat. A CB nagyon gyengén mutatkozott be a ligában és az edzéseken sem mutatott nagy hajlandóságot a fejlődésre, így hamar elköszöntünk tőle. Később hamis tanúzás miatt törölték az ügyét, azóta pedig a Kansas City Chiefs játékosa lett. Alaposan megmutatkozott az összeszokottság hiánya, amely 0-5-ös kezdést eredményezett. A szezon második felére sikerült javulni, láttunk egy 4-0-ás sorozatot is, de az ellenfelek is komoly szerepet játszottak ebben, hiszen döntő többségben gyengén vagy csereirányítóval játszó csapatok ellen sikerült nyerni (véletlen lenne, hogy másodszor írtam le ezt a mondatot?). Ide sorolható a Seattle Seahawks elleni diadal is, akiket Daniel Jones nélkül tudtunk legyőzni, de látszott az ellenfelünkön, hogy nem vettek minket komolyan. Egy héttel korábban a Cinncinnati Bengals majdnem Brandon Allennel a fedélzeten okozott kellemetlen meglepetést. Jó felmérő volt a szezon végén a rájátszásba igyekvő Arizona Cardinals, Cleveland Browns, Baltimore Ravens hármas, akik ellen semmi esélyünk nem volt. Természetesen az egyéni hibákból sem volt hiány, Evan Engram vonzotta a dropokat és az interceptionöket, a Philadelphia Eagles elleni első mérkőzésen ráadásul kulcsszituációban ejtette el a játékszert, Daniel Jones pedig a Buccaneers ellen hibázott nagyokat. Szerencsére a védelem tartotta magát, néhány hét után felvették a ritmust a játékosaink és Patrick Graham elképzelései is bejöttek, a pass rush azonban nagyon hiányzott.

2021

Elérkeztünk az idei szezonhoz, ahhoz az évhez, amelynek úgy mentünk neki, hogy itt már nincs helye a kifogásoknak. A GM a negyedik, a HC a második, a kezdő irányító pedig a harmadik szezonját kezdte meg. Nem volt csendes az offseason, a 2020-as esztendő után többen is megváltak volna Dave Gettlemantől, John Mara azonban nevetségesnek tartotta ezt a felvetést és egyértelműen kiállt a cimborája mellett. Olyan szempontból rendben volt ez a lépés, hogy Judge állása nem volt veszélyben és nem lett volna szerencsés egy újabb félmegoldás.

A covid alaposan megtépázta a fizetési plafont, de így is maradt valamennyi mozgástér, bár kissé elnézte Kevin Abrams a szerződéseket és hétről hétre át kellett strukturálni a kontraktusokat. A lejáró szerződésű játékosok közül nagy kérdés volt, hogy Leonard Williams-t vagy Dalvin Tomlinsont tartsuk meg és az előbbi mellett döntöttünk. Nagyon gyengén muzsikáltak a passzsiettetőink, ebben pedig egyértelműen Williams a jobb, igaz a drágább megoldás is ő volt, hiszen 3 évre kaphat 63 millió dollárt. A sztárigazolást Kenny Golladay jelentette, aki komoly red zone célpontként funkcionált Detroitban, igaz a sérülésekkel alaposan meggyűlt a baja. Kezdetben Devontae Booker és Kyle Rudolph volt a másik két fontos igazolás, akiknek a tapasztalatukra támaszkodhattunk. Itt még nem ért véget a bevásárlás, hiszen rámentünk Adoree' Jacksonra is, akit meglepő módon kirakott a Tennessee Titans, ezzel a lépéssel pedig különösen elégedettek lehettünk a secondary-vel.

Nagy várakozás előzte meg a draftot, ahol elég jó class-t adtak az egyetemi ligák a profiknak. A 11. pick volt a miénk és Jaylen Waddle, DeVonta Smith, Micah Parsons és Rashawn Slater nevét dobták be. Elsősorban az elkapók irányába volt nagy az érdeklődés és szokás szerint tudta ezt a többi csapat is, az Eagles feljött a 10. helyre elhappolva előlünk Smith-t. Ezután azonban jött a chicago-i hívás, akik a helyünkre léptek előre, mi pedig többek között egy jövő évi 1. körös választási joggal gazdagodtunk. Nagyon örültünk a picknek, de sajnos ez a manőver is egyre rosszabbul néz ki, hiszen a jelen állás szerint Micah Parsons két első kört is megérne, az 1/20-nál kiválasztott Kadarius Toney pedig állandóan sérült. Szerencsére a következő választásunk most is rendben van, úgy sikerült hátrébb lépni, hogy nálunk kötött ki Azeez Ojulari, akit az egyik legjobb pass rushernek tartottak. Ezt követően nem volt annyira kívánatos a draft következő része, bár Aaron Robinson a 3. körben rendben volt, de utána már egyik húzástól sem voltam elájulva (Elerson Smith, Gary Brightwell, Rodarius Williams).

A várakozásoknak sajnos nem sikerült megfelelni, hiszen a nyitányon csúnya verést mért ránk a Denver Broncos, a csoportrivális Washington Football Team és az Atlanta Falcons ellen pedig Darius Slayton és Adoree' Jackson egyéni hibái hiúsították meg a győzelmet. ACL szakadás miatt hamar elveszítettük Blake Martinezt és ahogy mentünk előre az időben sorra dőltek ki a fontos játékosaink. A támadóink nagyon eredménytelenül szerepeltek, egyszer sem sikerült átlépni a 30 pontos határt és nagy meglepetés lenne, ha a következő két fordulóban összejönne ez. A szezon közben meg is köszöntük Jason Garrett munkáját, de ez sem vezetett eredményre. Közben egy nyaksérülés miatt Daniel Jones is idő előtt befejezte a 2021-es szezonját, de amilyen gyengén teljesített eddig Mike Glennon és Jake Fromm szerintem senki sem fog zúgolódni amiatt, hogy jövőre is a korábbi 1/6-os választás lesz az emberünk. A védelem életre kelt, a lehetőségekhez képest jól szerepelt Patrick Graham egysége, de más pozitívum sajnos nincs. Egyre jobban megmutatkozik az inkompetencia Joe Judge munkásságán, hiszen a szezon elején nem állt készen a csapata, a mérkőzéseket nagyon rosszul menedzseli, a sajtótájékoztatói pedig komikusak. Ennek ellenére a múlt héten biztosították arról, hogy nincs veszélyben az állása. Ugyanez történt Dave Gettlemannel is kevesebb mint egy éve, nem kellene tanulni a hibából?

Nagyjából így nézett ki az elmúlt négy esztendőnk, amelynek a végére gyakorlatilag eljutottunk oda, ahonnan indultunk. Egy olyan csapatot tudunk csak kiállítani, amely szinte képtelen az end zone-ba jutni és nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg talán a liga legrosszabb franchise-a vagyunk. Szinte családi vállalkozásként működik a klub, a vezetőség John Mara és Steve Tisch rokonaiból és a közeli barátaikból tevődik össze. Az eseményeket figyelve valószínűleg túlzottan beleszólnak a csapat működésébe is és egyértelmű, hogy a nézeteik sem kompatibilisek a modern futballal.

Nagyon sok mellényúlást láttunk, amelyek parkolópályára tették a csapatot. Be kellett volna látni 2018 elején, hogy nem tud már kezdő szinten teljesíteni Manning és szinte képtelenség olyan futót találni, akit megéri az 1/2-n kiválasztani. Igaz Barkley pályafutása is balszerencsésen alakult, a sorozatos sérülések miatt már Devontae Booker is jobb nála. Nem sikerült újjáépíteni a támadófalat, egyedül csak Andrew Thomas képvisel megfelelő szintet. A védelem jobban összeállt, de pont a pass rushereket nem sikerült megerősíteni, pedig rájuk lenne a legnagyobb szükség. Rossz döntés volt Jason Pierre-Paul elengedése, de Markus Goldent sem tudtuk megbecsülni és hiába maradtunk le Chase Youngról, Dexter Lawrence helyett kiválaszthattuk volna Montez Sweatet is. Daniel Jones mellett sem tudunk egyértelműen kiállni és a 2022-es szezon make or break lesz a számára. Nem tartom jó döntésnek Joe Judge megtartását, aki úgy kezeli a játékosait, mintha 12 éves gyerekek lennének. A korábbi hiányosságairól már írtam és szerintem azt is be kellene látni, hogy a keretet sem tudja már motiválni, érdemes megnézni például Kenny Golladay játékát.

Jó lenne valami pozitívat írni a végére, de nem tudok. Mondanám, hogy bízzunk a szebb jövőben, de amíg ilyen belterjes marad az egész brigád és a múlt sikerében élnek a vezetőink, addig nem tudok abban bízni, hogy újra a rájátszásért a és a Super Bowlért fogunk küzdeni.