A mostani években alaposan kijöhet belőlünk a magyarság, hiszen leginkább csak a panaszkodásra van okunk a csapatunk teljesítményével kapcsolatban. Most egy unorthodox írás következik, hiszen nem a rossz dolgokra fogok koncentrálni, hanem a kevés pozitívumra.

Olyan mélyre süllyedt Joe Judge, mint Ben McAdoo 2017-ben, de Patrick Graham kiemelkedik az edzői stábból. Idén is gyengén kezdett a védelem, de néhány hét után felvették a játékosaink a ritmust és ami elvárható azt hozza is a defense. A pass rush gyengélkedik, de a sceondary rendre hozza a bravúrokat, így mindenképp megnézném mire lenne képes ez az egység akkor, ha odaérnének az embereink az irányítóhoz. Elég kevés esélyt látok Judge leváltására, de remélhetőleg a menesztése esetén is megtartja a következő head coach Grahamet.

Gondolkodtam, hogy megemlítsem-e Daniel Jones-t ebben az írásban és azért döntöttem mellette, mivel csodaszámba megy az általa nyújtott teljesítmény Mike Glennon és Jake Fromm játékához képest. A hírek szerint nem befolyásolja a pályafutását a nyaksérülése és a jelenlegi helyzetben kijelenthető, hogy nem ő a kerékkötő. A 2022-es szezonban azt kell bebizonyítania Jones-nak, hogy ő a megoldás. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy hosszú távon is számolhatunk vele, de az irányítókérdést passzolnám a mostani offseasonban (legalábbis ami a kezdőket illeti).

Nem sikerült újjáépíteni a támadófalat, ráadásul a sérülések is tovább rombolták a kezdőötöst. A legfontosabb pozíció, a vakoldali tackle azonban megoldódni látszik, hiszen kiváló teljesítményt nyújt Andrew Thomas. Ugyan most szerzett ellene egy sacket Robert Quinn, de ez volt a második, amelyet idén engedett a játékosunk. Minden hype-ot megérdemel Tristan Wirfs, de ha így folytatja az 1/4-es választottunk, akkor mi sem járunk rosszul.

Többen is azt kifogásolták Leonard Williams-szel kapcsolatban, hogy nem mindig teszi oda magát. Ehhez képest egy mérkőzést sem hagyott ki mindig a pályafutása során, pedig a papírforma alapján a Chargers elleni könyöksérülése után már a sérültlistán lenne a helye. Ő ezt másképp gondolta, legutóbb a Bears ellen pedig 8 szerelést szerzett. Nem vagyok annyira elájulva Azeez Ojularitól, mint sokan, én nem érzem rajta a steal szagot, viszont a jövőben szerintem azt fogja hozni, amit egy második körös játékostól várunk. A régi bivaly védőfalban Osi Umenyiora szerepkörét tölthette volna be, szóval nem bánnám, ha megtalálnánk a következő JPP-t és Justin Tuckot is.

Az ACL szakadása miatt hamar kidőlt Blake Martinez, de ő továbbra is mindenképp a védelem vezére lehet. A mai NFL-ben nem kell három extraklasszis LB, de már egy középső linebacker jelenléte is óriási javulást eredményezhet. Mellette teljesen rendben van Tae Crowder és a néhány hete megérkezett Jaylon Smith is megmutatta már, hogy még mindig használható játékos. Hosszabbítsunk vele!

Majdnem a teljes secondary-t ide lehet venni, hiszen idén is bizonyítják a klasszisukat a defensive backjeink. Valamivel gyengébb James Bradberry, mint 2020-ban, de így sincs rá panasz. Ha nem állítják oda man coverage-ben a leggyorsabb elkapóval szembe, akkor nem nagyon égetik meg. Erre ott van Adoree’ Jackson, aki leginkább a sebességével tűnik ki, kár, hogy képtelen a turnoverekre. A slotban érzünk némi hiányt, de megérdemli az esélyt Aaron Robinson és Darnay Holmes. Xavier McKinney az idei berobbanó emberünk, akinél a Pro Bowl jelölés sem lett volna ördögtől való gondolat. Kettesével szerzi az interceptionöket, ráadásul ezek nagy része inkább az ő érdeme, nem ajándékba kapta az irányítóktól a labdát. Logan Ryant se felejtsük el, aki ügyesen ismerte fel a tényt, hogy a cornerback pozícióhoz már nem elegendő a sebessége, a játékintelligenciája miatt viszont továbbra is korrekt safety tud maradni.