Érdekes helyzetben vagyunk az elkapóinkkal, hiszen borzasztó állományt tudott kiállítani a csapatunk tavaly. Nem jött be Kenny Golladay és Kadarius Toney megszerzése, idén pedig megkezdődött az átalakulás. A mennyiséggel nincs gond, egy klasszis azonban hiányzik. Vajon képes lesz valaki robbantani egyet és 1000 yard felett zárni?
Elsőként azokkal a játékosokkal kezdek, akik az oldalvonal mellett a legnagyobb eséllyel lehetnek kezdők, ők pedig egyértelműen Darius Slayton és Isaiah Hodgins. A tavalyi edzőtábor után a keretben is alig tudott megragadni Slayton, 2 hónap múlva pedig Daniel Jones első számú célpontjává vált. Egy class-ból érkezett az irányítónk és az elkapónk, akik között már az első hetekben kialakult az összhang. Túlzott elvárásaink azonban ne legyenek a WR iránt: korábban már bebizonyosodott, hogy nem tud „go to guy”-ként funkcionálni és több alkalommal hibázott már kulcsszituációban, amelyek vereséget jelentettek. Hodgins-t a Buffalo Bills ejtette túszul, a gyakorlócsapatukból szezon közben sikerült kimenekíteni és optimizmusra adott okot, hogy a Bills szurkolói kritikával illették az elengedését. Szinte azonnal a kezdőcsapatba került és ő volt a legveszélyesebb red zone célpont. A harmadik profi éve következik, tehát papíron tud még fejlődni.
A slot pozíció is kiemelt fontossággal rendelkezik és WR/TE hibridként jelen lehet Darren Waller, de rá majd a következő írásban térek ki. Ha felépült az ACL szakadása után Wan’Dale Robinson, akkor szinte biztosan ő lesz az első számú opció. Lassan indult be a bemutatkozó éve, a Lions ellen azonban robbantott egyet, de pont akkor jött a sérülése. Emiatt sajnos nem lettünk sokkal okosabbak vele kapcsolatban, de 2. körösként jó játék kell tőle. Biztosítékként Parris Campbell érkezett a Colts-tól és hát sajnos ő sem az egészség mintaképe. 2022-ben volt az első szezonja, amikor egy teljes esztendőn át rendelkezésre állt és élt is a lehetőséggel. 1 évre érkezett, ha megismétli ezt a teljesítményt, akkor valakitől komolyabb pénzt is kaphat a jövőben. Jamison Crowdert sem szabad leírni, hiszen korábban sikeres éveket töltött el a Commanders és a Jets tagjaként, a buffalo-i kaland azonban rövidre sikerült, de könnyen lehet, hogy végül ő veszi át Richie James tavalyi szerepét.
Nagyon örültünk Jalin Hyatt 3. körben történő draftolásának, akit korábbra vártak (bár azért szerintem az 1. körös grade-ek túlzóak voltak), de egyelőre legyünk türelmesek vele. Jelenleg nem tudjuk milyen útvonalak abszolválására képes, kis rutinnal rendelkezik a press coverage ellen és ő is elsősorban a slotban kapott lehetőséget. A sebessége viszont már az első héttől kezdve komoly segítséget adhat Jones-nak, akinek idén már több kockázatvállalásra lesz szüksége. Hasonló szerepkörben tündökölhet Hyatt, mint Slayton az első évében, ha pedig megbízhatóbb lesz a korábbi Auburn WR-nél, akkor akár az őrségváltás is eljöhet 2024-ben.
Nem tudom mennyire sikerül játékra alkalmas állapotba hozni Sterling Shepardot és azt sem, hogy meddig marad egészséges, de örülök a visszahozatalának. Száz százalékban elkötelezett a csapat mellett és azt is el tudom képzelni, hogy a visszavonulása után is a franchise tagja maradjon. Nem vagyok benne biztos, hogy nagy dolgokra lehet még képes a pályán, de ettől függetlenül szurkolok neki, hogy sikeres legyen az újabb comeback.
Ennek a 7 WR-nek van a legnagyobb esélye az aktív keretbe kerülésre, persze ismerve a múltjukat alapos meglepetést keltene, ha mindannyian rendelkezésre állnának az első héten és azt sem tartom kizártnak, hogy Shepard és Robinson PUP listán kezdi a training campet, ami elhúzódhat az alapszakaszra. Collin Johnson is súlyos sérülésből tér vissza, pedig az achilles-ín szakadása előtt brillírozott az előszezonban. Ha nem lassul le, akkor rá is érdemes odafigyelni, ebben az esetben reális esélye van az aktív rosterre. A draftolatlan újonc Bryce Ford-Wheatont tenném még ebbe a tierbe, aki egy UDFA-hoz mérten nagy garantált összeget kapott, így komolyan számol vele az edzői stábunk. Ez nem is csoda, hiszen a magassága mellett villámgyors, kiváló projektnek ígérkezik.
Öten vannak az abszolút underdogok, akiktől Victor Cruz szerű teljesítmény kellene ahhoz, hogy az 53-as roser tagjai legyenek. A Jets-től érkezett Jeff Smith, aki limitált lehetőséget kapott az első négy évében, de a sebessége miatt őt sem szabad leírni. Sokat poénkodtam tavaly David Sills játékán, ami kicsit talán igazságtalannak tűnt, hiszen óriási munkát fektetett abba, hogy valamilyen úton módon NFL játékos legyen, de tényleg komikusnak tűnt az első hetekben a kezdőként történő szerepeltetése. Visszahordóként lehet esélye Jaydon Mickens-nek és Kalil Pimpletonnak, de nem gondolom, hogy elkapóként túl magas lenne a hozzáadott értékük, így a practice squadra tartom elsősorban esélyesnek őket. Oda érkezett meg tavaly Makai Polk is, akiről nem sokat hallottunk azóta.
Nagyon felemás érzéseim vannak az elkapókkal szemben. Egy rakat játékos felhalmozott Joe Schoen és a stábja, azonban hiányzik egy game changer. Ennek ellenére nem hibáztatom a front office-t, hiszen számos más megoldandó feladat is várt rájuk és a kínálat sem volt olyan, hogy megérte volna a lelkünket eladni valakiért. Kezdetben egészen biztosan komoly játékidőt kap Darius Slayton és Isaiah Hodgins, de Parris Campbellt sem véletlenül szereztük meg. A sérülések Jamison Crowdernek kedvezhetnek, nem tudjuk milyen állapotban tér vissza Sterling Shepard és Wan'Dale Robinson. Véleményem szerint türelemre lesz szükség Jalin Hyattel kapcsolatban és kezdetben szituációs játékos lehet csak. Nem biztos, hogy ebből a listából kerül ki az irányítónk top célpontja, hiszen a következő bejegyzésben a tight endek következnek.
