Totálissá vált a megsemmisülés a Seahawks ellen, hiszen egy sérülésekkel tarkított meccsen elsősorban a támadófalnak és Daniel Jones eddigi legrosszabb szereplésének köszönhetően ismét nagyarányú vereséget szenvedett a csapatunk.
Jones és a fal gyengélkedése egyértelműen összefügg és már a jól induló első drive megmutatta, hogy itt bizony komoly gondok lehetnek, mert már akkor folyamatosan ki kellett mozognia az irányítónknak. Egy ideig sikerült ezt maszkírozni a jól teljesítő védelemmel, de a fumble utáni elveszített labda könnyű lehetőséget adott a Seattle-nek, az pedig totál elfogadhatatlan, hogy 3-14-es állásnál végigviszed a csapatod a pályán és az end zone közvetlen közelében adod el a labdát, amiből ráadásul TD-t szerez az ellenfél. A második INT igazából már nem is számított relevánsnak, akkor már teljesen eldőlt minden. Nem nagyon volt ennél rosszabb estéje a quarterbackünknek és hiába a gyenge O line, az állandó menekülés totál szétzilálta a játékát, amiről viszont ő tehet. A falunk egészségesen is gyenge, ebben az összeállításban pedig totál nevetségessé vált. 4 guardunk volt a kezdőcsapatban és egyedül Evan Neal szerepelt az eredeti pozíciójában, aki az Ereck Flowers által bejáratott utat járja. Már az elején kidőlt John Michael Schmitz, így Ben Bredeson lett a center, Shane Lemieux pedig a left guard. A szezon során nem nagyon lesz itt már megoldás, de néha az az érzésem, hogyha tetszőlegesen ráböknénk öt szabadügynökre, akkor ők sem lennének ennél rosszabbak. A skill pozíciókat nem is lehet nagyon értékelni, hiszen szinte esély sincs Darren Waller célba vételére és a két másodpercnél hosszabb játékok után már rendre beavatkozik a védelem. Paris Campbell borzasztó, Wan'Dale Robinson viszont korrektül mozgott és Matt Breida teljesítménye is abszolút rendben volt.
Több jót lehet írni a védelemről, de kellett is tőlük a javulás, hiszen a Seahawks támadófala is a miénkhez hasonló állapotban volt. Ennek megfelelően két sacket szerzett Kayvon Thibodeaux (igaz a másodikat már a negyedik negyedben) és Azeez Ojulari is többször betört a backfieldre, amellyel büntetést erőszakolt ki. Sajnos itt is láttunk egy óriási hibát, amikor az első félidő végén egy elrontott coverage után majdnem TD-t szerzett Noah Fant, viszont a fordulást követően meghiúsított egy negyedik downos kísérletet a defense. Tudjuk, hogy itt sem kerek a történet, viszont az elvárható szintet teljesítették és egy kompetens offense mellett elég lett volna a teljesítményük a győzelemhez. Sajnos még mindig láttunk néhány elhibázott szerelési kísérletet és nekem egyelőre Bobby Okereke játéka is csalódásnak számít, hiába ért be kétszer a backfieldre (azért nem sokon múlt az elején, hogy Kenneth Walker leért a földre). A két safety totál elveszettnek tűnik, viszont a cornerbackjeink szerintem ismét helytálltak.
A sorsolás kihirdetése után tudtuk, hogy véget fog érni a tavalyi tündérmese, azonban ekkora visszaesésre nem számítottunk, hiszen az egy évvel ezelőtti játékkal behúztuk volna a győzelmet. Borzasztó edzői munka zajlik a támadófalnál, a játékidőhöz jutó fiatalok pedig képtelenek élni a lehetőséggel. Ennek az lett az eredménye, hogy Daniel Jones nemcsak a mezszámában hasonlít David Carr-ra. Senki sem várt ekkora leolvadást és gyakorlatilag már most a negyedik héten bebizonyosodott, hogy hiba volt a tavalyi keret gerincére bízni az idei évet, amely egy újabb hosszú bejegyzést érdemel.
