Óriási figyelem övezi Kayvon Thibodeaux teljesítményét, hiszen 1/5-ös választottként a védelem vezérének kell lennie. Felemásan alakult a bemutatkozása, hiszen újoncként kellett neki 5-6 hét, amíg felvette az NFL ritmusát, azonban erősen zárta 2022-t. Idén kezdetben láthatatlannak bizonyult, hét mérkőzés után azonban mégis 5,5 sackkel áll. Most kiderítem mi az igazság vele kapcsolatban.

Elsőként menjünk vissza a játékosunk bemutatkozó évéhez. Az előszezonban összeszedett térdsérülése miatt csak a harmadik játékhéten tudott először pályára lépni, az első sackjére pedig a negyedik összecsapásáig kellett várni, ez viszont a lehető legjobbkor jött. Ezután maradt a hullámzó játék, azonban a Cowboys, valamint a Commanders ellen kimagaslóan teljesített, egy rookie-tól pedig abszolút elfogadható volt ez a teljesítmény. 2023 sem kezdődött másképp, az első három héten szinte észrevehetetlenül mozgott a passzsiettetőnk a pályán, a Seahawks ellen azonban magára talált és azóta csak a Bills ellen nem tudta lezúzni az ellenfél irányítóját.

Persze nemcsak a sackek határozzák meg az edge rusherek teljesítményét, az is nagyon fontos, hogy folyamatos nyomást tudjon kifejteni a QB-ra. A két playoff meccset is beleszámolva 45 pressure-t láthattunk Thibodeaux-tól, ez 2,8 meccsenként. Ezzel a 39. helyen zárt. Összehasonlításképp az első Micah Parsons 106 nyomást generált 2022-ben. Idén eddig 21 nyomást láttunk a védőnktől, ez meccsenként kereken 3, ami jelenleg a 26. helyre elegendő.

A teljesség igényével a PFF pontszámokat is bemutatom:

Annyira nem kell nagy feneket keríteni ezeknek az "osztályzatoknak", hiszen néha érdekesen alakulnak (de azért pl. Myles Garrett vagy Nick Bosa szinte mindig ott van az elején). Tavaly összesítésben a 45., idén pedig eddig a 141. helyen áll a játékosunk. Persze ne csak az elittel történjen az összehasonlítás, érdemes egy pillantást vetni a 2022-es class legjobbjaira is. Először nézzük a bemutatkozó évet:

Aidan Hutchinson és George Karlaftis kezdett a legjobban és különösen jónak számít Sam Williams és Drake Jackson (+ talán Jermaine Johnson játéka is), akik relatíve kevés snapszámból tudtak produktívak lenni. Ami viszont fontos, hogy a nyomások számában Hutchinsonhoz képest sem maradt el Thibodeaux. Az idei szezon eddig így alakult:

Egyelőre továbbra is Hutchinson és Karlaftis tűnik a tutinak, a mi játékosunk és Travon Walker pedig a B tierbe kerül. Több reményteljes passzsiettetőt is találunk itt, a draft első két napján döntő többségében jól választottak a csapatok.

A védőfal közepén a Dexter Lawrence-Leonard Williams páros klasszisnak számít, a szélekre azonban kellene még az erősítés, hiszen ebben a pozícióban egyik védőnk sem ért még oda idén az ellenfél irányítójához... Gyakran duplázzák Sexy Dexy-t, de azért óriási segítség lenne Thibodeaux-nak, ha a D line túloldalán is egy kezdő szintű edge rushert tudnánk kiállítani. Talán egyszer majd egészséges lesz Azeez Ojulari.

Szerintem azzal senki sem vitatkozik, hogy jó játékosnak számít a korábbi top pickünk, de a szituáció sajnos nem ennyire egyszerű. Nem feltétlenül kedvez a passzsiettetőknek Wink Martindale rendszere, viszont az eddigi 21 mérkőzése alatt 9,5 sacket láttunk már Thibodeaux-tól, az irányító lezúzása pedig a legnagyobb eséllyel öli meg az adott drive-ot, így komoly fegyvertényről beszélünk. A nagy tét is extra motivációval bír a játékosunk számára, hiszen említettem már a tavalyi Ravens ellen meccslezáró play-t, illetve nem szabad elfelejtenünk a Commanders elleni sacket sem, amelyet ráadásul maga Thibodeaux hordott vissza touchdownra. Michael Strahan kivételével a  gyakran emlegetett klasszis pass rushereink is hasonló számokat hoztak, Osi Umenyiora 161 mérkőzésen 85, Justin Tuck 147 mérkőzésen 66,5, JPP 179 mérkőzésen 94 sacket hozott össze. A stílusban és a produkcióban azonban talán Olivier Vernon (127/64) a legjobb alany, akivel össze lehet hasonlítani.

A fő probléma, hogy a nagy játékok mellett nem jön a konstans jó játék, több offensive tackle is megette már a passzsiettetőnket. Az 1/5-ös választás óriási felelősséggel jár és azt várják a szurkolók ezektől a pickektől, hogy a liga élvonalába tartozzanak. Ez eddig nem jött össze és félő, hogy egyre távolabb kerül ez a hajó. Ugyan voltak előzetes aggodalmaim az idei játékot illetően, de logikusnak tűnt az a jóslat is, hogy a villanásokkal teli rookie esztendő egy nagy berobbanásnak fog megágyazni. Egy olyan pozícióról beszélünk, ahol ugyan a liga legjobbjai általában azonnal kiváló teljesítményt nyújtanak, de az esetek döntő többségében kell három vagy négy szezon, amíg elérik a játékosok a csúcsot. Strahan pl. az ötödik évében zárt először 10 sack felett, Tuck pedig az első két esztendőben láthatatlan volt.

Összegezve a leírtakat a jó hír, hogy egy olyan passzsiettetővel gazdagodtunk, aki oda tud érni az irányítóhoz, a futójáték ellen sem elveszett, a primetime-ban pedig kifejezetten jól érzi magát. A probléma, hogy ez nem konzisztensen történik, 2-3 jó meccs után általában következik 1-1 rossz is. Ez még mindig javulhat a jövőben, hiszen ahogy írtam ezen a poszton a harmadik vagy a negyedik szezonban várható még egy ugrás, de egy top picktől ennél több kell. Ha valaki nem veszi ezt figyelembe, akkor elégedett lehet, bennem azonban egyelőre van hiányérzet Kayvon Thibodeaux játékával kapcsolatban.