Eseménydúsan ért véget a 2023-as naptári évünk, volt minden, mint a búcsúban. Az elfogyasztott whiskey mennyiség és a másnap ellenére megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Elképzelhető, hogy a meccs után Tyrod Taylor is megitta a magáét, hiszen hiába játszott jól óriásit hibázott a 2 pontos kísérletnél, amikor Saquon Barkley mögé érkezett az átadása. Egyébként összességében nem lehetett panaszunk az irányítónkra, egy backuptól ennél többet nem várhatunk. Még az interception és az elejtett snap is belefért volna. Az elkapók közül ismét Darius Slayton vitte a prímet, aki az újabb hosszú touchdownjával valószínűleg megváltotta a jegyét a jövő évi keretbe. Kár, hogy csak december végére jelentek meg ezek a játékok. Letelt Wan'Dale Robinson 3-4 hetes hanyatlása, hiszen több szép elkapással és egy 24 yardos touchdownt érő futással vétette magát észre. Az elkapások tekintetében a tight endjeinkkel is elégedettek lehettünk, viszont a blokkolásoknál valóságos zászlómágnesként funkcionál Daniel Bellinger, pedig ennek kellene az erősségének lennie. A földi támadások néhány nagy játékon kívül nem működtek, ráadásul óriási baklövésnek bizonyult kevesebb mint egy perccel a vége előtt egy futást hívni, ami szépen megakasztotta az utolsó drive-ot. Offense oldalon egyébként jó és rossz értelemben hihetetlen dolgokra képes az edzői stáb. Számos remek dolgot láthattunk ezen a mérkőzésen, viszont az érthetetlen bosszantó elemek is jelen voltak. Az például felfoghatatlan miért alkalmazzák Mark Glowinskit FB/TE hibridként, hiszen semmi jó nem sült ki még ebből. Egy labda is repült felé az end zone-ba és eszébe sem jutott, hogy ő is elkaphatná...
A szokásos szintet hozta a védelem, egy átlagnál jobb támadósor hozni tudja ellenük a yardokat, viszont bármikor benne van egy turnover. Jason Pinnock sajnálatos sérülése után Dane Belton került a pályára és ha már arra járt begyűjtött két interceptiont és összeszedett egy fumble-t is. Az INT-k inkább Matt Stafford hibái miatt történtek, de jó helyen kellett tartózkodni és megszelídíteni a játékszert. A fumble-t egyébként Adoree' Jackson erőszakolta ki, de sajnos őt most negatív színben kell feltüntetni, hiszen engedett Puka Nacua-nak egy 80 yardos elkapást, ami szintén hozzájárult a vereséghez. Többször is sikerült megzavarni a Rams támadóit, bejött az agresszív stílus és nagyon ültek a blitz-ek. Kár, hogy a 4 emberes rush nem nagyon tud nyomást kifejteni, Kayvon Thibodeaux pedig hetek óta súlytalanul mozog a pályán. Persze az sem segít rajta, hogy számos alkalommal visszaküldték coverage-ba.
És a special team. Itt Mason Crosby hibázott egy nagyot, az extra pontot be kellett volna rúgni és akkor a két pontosra sem kellett volna rámenni később. Az utolsó másodperces elhibázott mezőnygólért nem hibáztatom, 50 yard felett nem egyszerű ebben a szeles stadionban. A szezon egyik legszebb jelenetét pedig Gunner Olszewski szolgáltatta a punt return touchdownjával, a Cardinals elleni mérkőzés óta most tudtam először önfeledten örülni egy pontszerzésnek.
Valóságos érzelmi hullámvasút volt ez a négy negyed és tökéletes képet kaptunk a csapat idei arcáról. A valódi contenderek egyelőre messze vannak, de a rájátszásért küzdő csapatokat meg tudjuk büntetni a hibázásuk esetén. Kis túlzással már tét nélküli meccseket látunk és sok esetben óriási szenvedés végignézni ezeket az összecsapásokat, a játékosaink azonban hétről hétre jó szórakozást nyújtanak. Talán majd a jövőben jönnek az eredmények is.
