Óriási reményekkel és elvárásokkal mentünk neki két éve az offseasonnek, hiszen Dave Gettleman nyugdíjba vonulása után Joe Schoen lett a general managerünk, akitől egy teljesen új, 21. századi szemléletmódot vártunk. Az első szezonban, 2022-ben rögtön összejött a rájátszás, a legutóbbi esztendő azonban kudarccal zárult. Itt az idő áttekinteni a GM bemutatkozó éveit.

A liga egyik legnagyobb kihívásával állt szembe Schoen, hiszen egyrészt minimális pénzmennyiség állt a rendelkezésére Gettleman ámokfutása után, másrészt a New yorki média és a közönség is elég hamar toxikus viselkedést tud megütni a szakemberekkel szemben. Elsőként a csontokat kellett kidobálni a szekrényből, így elbocsátásra került Kyle Rudolph, Devontae Booker, Logan Ryan és Riley Dixon. Egyikük távozása sem jelentett nagy érvágást, hiszen Rudolph kiöregedett, Ryannek az új csapataiban csak epizódszerep jutott, Booker pályafutása pedig gyakorlatilag véget is ért. A statisztikák alapján jól puntol Dixon, azonban a teljesítménye nálunk annyira visszaesett, hogy fura lett volna a megtartása. A távozók közül Evan Engram fájhat igazán, de a múltban annyit hibázott Giants mezben, hogy semmi sem indokolta volna a megtartását. Könnyen lehet, hogy kellett neki a környezetváltás és nem tudná nálunk azt a teljesítményt hozni, mint a Jaguars-ban. Lorenzo Carter megragadt a 3-4 sackes pass rusherek népes táborában és Austin Johnson sem tudta azóta megismételni a 2021-es szezonját.

Nem várhattunk túl nagy aktivitást a szabadügynökpiacon, Mark Glowinski és Tyrod Taylor kapott relatíve nagy szerződést. Glowinski megszerzése ballépésnek bizonyult és szinte biztosan elköszönünk tőle néhány héten belül, Taylor viszont továbbra is a liga egyik legjobb csereirányítója, kár, hogy már attól megsérül, ha ránéz az ellenfél. A tesco gazdaságos megoldások viszont korrektül sikerültek, hiszen Richie James, Jon Feliciano és Matt Breida is hasznos munkát végzett, ráadásul a szezon közben olyan játékosokat sikerült beépíteni, mint Jaylon Smith és Fabian Moreau. Nyilván nem az NFL legjobb játékosairól beszélünk és közülük csak Breida maradt nálunk 2023-ra, de a várakozásokat mindannyian abszolút felülmúlták.

Óriási jelentőségűnek bizonyult a draft, hiszen öt választási joggal, köztük két top 10-es pickkel rendelkeztünk az első két napon, ez pedig döntően befolyásolni tudja egy csapat 3-4 éves jövőjét. Ugyan korai még végső véleményt mondani a class-ról, de óriási meglepetés kellene ahhoz, hogy elégedettek legyünk ezzel az évfolyammal. Ugyan 10 sack felett zárt idén Kayvon Thibodeaux, de ha nem tud konzisztensebbé válni, akkor szinte képtelenség lesz megismételni ezt a statisztikát. Ereck Flowers-t kopírozta le Evan Neal és legfeljebb egy posztváltás mentheti még valamelyest a pályafutását, de nem valószínű, hogy bármikor is tartósan első körös szinten tud teljesíteni. Wan’Dale Robinson játékában lehet még fantázia, de a tartóssága óriási gondot jelent és ne feledjük, hogy George Pickens is elérhető volt a kiválasztásakor… Neal mellett sajnos Josh Ezeudu sem a megbízhatóságáról híres, ráadásul ő is egy súlyos sérülés után lábadozik, de Bobby Johnson elküldése talán esélyt jelenthet neki. Volt 1-2 jó meccse CorDale Flottnak, de nem merném nyugodt szívvel odaállítani a legjobb slot elkapók elé. A harmadik nap már lutri és az nagyjából már most kijelenthető, hogy a D.J. Davidson-Marcus McKethan-Darrian Beavers hármasnak csak epizódszerep juthat. Egy erős rookie év után visszaesett Daniel Bellinger és ugyan a limitált elkapásaival továbbra is segíteni tudta a csapatot, de blokkolóként zászlómágnesként funkcionált. Kevés játékidőt tudott magának kiharcolni Dane Belton, de így is összegyűjtött már 4 INT-t. Az ő esetében sok múlhat Xavier McKinney esetleges távozásán. Ha valakire, akkor Micah Mcfaddenre viszont nem lehet panasz, hiszen tudtunk a hiányosságairól, azonban a képességének a száz százalékát hasznosítja és kiváló párost alkot Bobby Okerekével.

Emelkedett hangulatban vártuk 2023-at, azonban akármilyen furcsán hangzik, de a playoff szereplés egy évvel visszavette a csapatépítést. A jó játéknak köszönhetően egymás után jöttek a hírek a szerződéshosszabbításokról, azonban érezte a vezetőség a kockázatot, így csak Andrew Thomas és Dexter Lawrence kapott olyan kontraktust, amelyekből még évekig nem lehet kilépni. Daniel Jones-tól 2024 végén elköszönhetünk, Saquon Barkley gyakorlatilag a franchise taggel játszotta végig az évet és Darius Slayton is csak két évre írt alá. Jones a prototípusa annak, hogy miért is tud hosszútávon problémát jelenteni egy kiugró szezon. Nem volt nála elérhető jobb opció, amit ügyesen használt ki a játékosunk ügynöke, Schoennek pedig nehéz lett volna eladnia a szurkolóknak és a médiának, hogy a legfontosabb pozíció gyengítésével akar csapatot építeni. Félresikerült ez a hosszabbítás, de nem ennek köszönhetően lett a 6-11-es mérleg. Annyit azért még hozzátennék, hogy az edzői stáb szempontjából viszont abszolút pozitív a tavalyi PO szereplés, a jelenlegi problémák mellett is azt gondolom egyelőre, hogy jó kezekben van Brian Dabollnál a csapat.

Nem túl hosszú a távozók listája, de annál fájóbb, hogy nem a mi játékosunk már Julian Love. A szezon közben megkapta a szerződéshosszabbítási ajánlatot, azonban azt elutasította, a piac viszont nem úgy alakult ahogy várta és olcsóbban aláírt a Seahawks-hoz. Ha Xavier McKinney is távozik, akkor bizony szűkös lehet a secondary. Javult Jon Feliciano teljesítménye a 49ers-ben, de itt inkább az edzői munkában látom a különbséget. Nick Gates annyira nem brillírozott Washingtonban, Richie James pedig kiegészítő játékos a Chiefs-nél. Mindössze egy játékos szerződését kellett felbontani, ő pedig Kenny Golladay. Azt mondom ugorjunk…

Nem írtam korábban Kadarius Toney eladásáról, pedig a 2022-es trade deadline-nál sikerült lehúzni vele az előbb említett Kansas City-t. Az elkapónak továbbra is csak epizódszerep jut, bár a legutóbbi Super Bowlon azért villant egyet, de azért meglepődnék, ha elégedettek lennének vele. Az érte kapott 3. kör végül Las Vegas-ban landolt, Darren Waller pedig Giants játékos lett. Óriási hype volt körülötte az edzőtáborban, azonban a meccseken nagyon puhán játszik, a bravúros játékok nem jöttek össze, ráadásul folyamatosan sérülésekkel bajlódott és több összecsapást kihagyott. Nem csodálkoznék, ha rögtön távozna, hiszen pénzügyileg semmi sem indokolná a megtartását. Közel egy éve azt írtam a Toney trade-ről, hogy ez egy win-win szituáció, most viszont inkább a lose-lose jut eszembe róla. A legutóbbi deadline sem zajlott eseménytelenül, hiszen egy 2. körös pickért cserébe Seattle-be került Leonard Williams. Kiváló érték ez egy lejáró szerződésű játékosért, hiszen valószínűleg nem lett volna esély a szerződéshosszabbításra, egy 30 körüli játékosnál pedig bármikor jöhet a formahanyatlás.

Azért nem kell a kardunkba dőlni, hiszen a legfontosabb igazolás bejött. 4 évre, 40 millió dollárért sikerült megszerezni Bobby Okerekét és 2-3 hét akklimatizálódás után a csapat egyik vezéralakja lett. Közel Pro Bowl szinten teljesített a linebackerünk, Xavier McKinney mellett minden snapnél a pályán volt és a defense meghatározó alakja lehet a következő években. A többiekről sajnos nem tudok pozitívan nyilatkozni, hiszen Parris Campbell elmerült, mint a Titanic, Rakeem Nunez-Roches pedig súlytalanul játszott. Szerencsére ezek low risk, high reward szerződések, azonban az eddigi tendencia alapján szinte kivétel nélkül félresikerülnek ezek a dealek.

Schoen kapta a draftja után az egyik legjobb értékelést, hiszen nagyon jól nézett ki a Deonte Banks-John Michael Schmitz-Jalin Hyatt trió megszerzése. Az álomból azóta felébredtünk és sajnos nem ennyire rózsaszín a világ. Valószínűleg hosszú ideig kezdő CB marad Banks, de a szezon közepén volt egy gyenge periódusa, ami némi aggodalomra ad okot. Semmit sem javult JMS a bemutatkozó éve során, de egyelőre a konszenzus Bobby Johnson nyakába varrja ezt. Sajnos bebizonyosodott Hyattről, hogy nem tud route-ot futni, egyedül a sebességében bízhat. A nagy játék viszont mindig benne lehet a játékában és kiválónak számít a 16,2 yardos elkapásonkénti átlaga, jelenleg azonban nem tudom róla kijelenteni, hogy többet érne egy harmadik körnél. Keveset játszott Eric Gray, de Saquon Barkley esetleges távozásával komoly szerephez juthat. Remélhetőleg igaz lesz ez Jordon Riley-ra is, hiszen a jövőben betörhet a rotációba. Tre Hawkins lehetett volna a szezon meglepetése, az edzőtáborban kiemelkedett a cornerbackek közül, az alapszakaszra azonban elfogyott a lendület és hamar a padra került. A QB-k tökéletes passer ratinget produkáltak ellene, ez pedig még egy 6. körös rookie-tól is ciki. Gervarrius Owens-ről egyelőre nem tudok érdemben nyilatkozni.

Három részben próbálom meg értékelni Joe Schoen eddigi munkásságát:

• A lejárt szerződésű játékosok kezelése
• A FA igazolások
• A draft

tekintetében.

Két olyan távozónk volt az elmúlt két esztendőben, akiknek egyértelmű helye lehetett volna az idei keretben és nem nehéz kitalálni, hogy Evan Engramről és Julian Love-ról van szó. Ahogy már leírtam őrültség lett volna megtartani Engramet, szerintem nincs olyan GM, aki meghúzna egy ilyen lépést és magának a játékosnak is kellett a csapatváltás. Love esetén megvolt a szándék, sajnos azonban az ügynöki munka közbeszólt. Pénzügyileg nem járt jól a játékos és abban sem vagyok biztos, hogy lényegesen jobb helyre került Seattle-be… Sokkal inkább Daniel Jones és Saquon Barkley volt a prioritás, ami olyan szempontból nem meglepetés, hogy ők is kiváló szezont futottak 2022-ben, ráadásul a safety-k között volt merítési lehetőség Xavier McKinney, Jason Pinnock és Dane Belton személyében. Esetleg még Jon Feliciano-t lehet ebbe a kategóriába pakolni, de nem hiszem, hogy az ő maradása lényegesen változtatott volna a támadófal helyzetén.

A szerződéshosszabbításokat megalapozta a sikeres ’22-es szezon és utólag már látszik, hogy túlzott volt az optimizmus. Jones önbizalmát totálisan szétzúzta a támadófal, ráadásul azt se feledjük, hogy az ACL szakadása mellett egy újabb nyaksérüléssel is meggyűlt a baja, Barkley pedig hiába nem kapott semmi segítséget a csapattársaitól, szerintem elkezdődtek látszani rajta a visszaesés jelei. Egyértelmű, hogy a hosszabbítási hullám kicsit megakasztotta a rebuildet, azonban Andrew Thomas-on és Dexter Lawrence-en kívül mindenkitől el lehet köszönni 2024 végén, addig pedig nincs megtiltva a jó játékosok megszerzése. A kontinuitásban hisz Schoen, egy próbát pedig megért a PO csapat egyben tartása. A lépés nem hozta meg a kellő eredményt, így most már tényleg más irányba kell elmozdulni.

Az első offseasonban csak minimális összegből lehetett gazdálkodni, így Mark Glowinski és Tyrod Taylor lett a két legdrágább szerzemény. Glowinski abszolút nem vált be, persze korábban nem volt ennyire gyenge játékos, az okokba pedig ne menjünk bele… Taylorról mindent tudtunk már, azt hozta amit vártunk. Bobby Okereke volt az előző tavasz nagy igazolása és teljes mértékben beváltotta a reményeket. Annyira nem jött be a Waller csere, hiszen hiába játszott hasznosan, ennél tőle több kell. Sajnos elég nagy csalódás lett Rakeem Nunez-Roches és Parris Campbel. Nem történtek blockbuster trade-ek és rekordpénzeket sem kapott senki, amit nem bánok. Nagyon ritkán vezet eredményre a piac lerablása, de egy-egy jó érzékkel megkötött deal sokat dobhat a csapat játékán. Összességében felemásan alakult eddig a szabadügynökpiaci tevékenységünk, hiszen Okereke bevált, de a Glowinskiért, Nacho-ért és Campbellért elköltött dollároknak jobb helye is lett volna.

A végére maradt a legfontosabb csapatépítési tevékenység, ez pedig a draft. Itt is a középszer a domináns, hiszen a Thomas-Lawrence-Barkley hármast megörökölte Schoen és egyelőre nem tudott ilyen kaliberű fiatalokat leakasztani a játékosbörzéken. Ez a szint azért elérhető Kayvon Thibodeaux számára, ha konzisztensebbé válik, akkor magasan van a plafon, viszont a padlója is elég alacsony, hiszen ha rossz napja van, akkor képes eltűnni a pályán. Rajta kívül a ’22-es class-ból elégedettek lehetünk Micah McFaddennel, de szépen lassan Wan’Dale Robinson is kezd teljes értékű slot elkapóvá válni. Sorsdöntő év előtt áll Cor’Dale Flott és Daniel Bellinger, hiszen láttunk tőlük szép dolgokat, de óriási hibákat is. Evan Nealtől és Josh Ezeudutól viszont óriási javulásra van szükség, Neal pályafutását pedig véleményem szerint csak egy posztváltás menthetné meg. Az idei újoncainkról nehéz érdemben írni, hiszen egyelőre nem sokat láttunk belőlük. Továbbra is sok lehetőséget kap majd az első három pickünk, de Eric Gray is bízhat a növekvő snapszámban. Logikusan és a szélsőségeket mellőzve próbál új játékosokat kiválasztani a general managerünk, eddig mindkét draftot úgy hagyhattuk el, hogy összességében elégedettek lehettünk, az élet azonban sajnos mást hozott. Ugyan előszeretettel halljuk azt, hogy az elérhető legjobb játékosokat szeretnénk megszerezni, de a szurkolókhoz eljutott infók nem mindig ezt mutatják. Emlékezhetünk hogy örült Wink Martindale Banks megszerzésének, de az is nagyon beszédes volt, hogy a második körben mennyire megijedtek a szakembereink a Bears trade-től, adott esetben könnyen lehet, hogy Hyatt érkezett volna Schmitz helyett. Több hasznos és jó játékossal gazdagodtunk, azonban az már most kijelenthető, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni, nagyon hiányzik egy olyan klasszis pick, aki a posztjának az élvonalához tartozik (mint pl. a 2 évvel ezelőtti évfolyamból Aidan Hutchinson vagy Sauce Gardner, persze ők már nem voltak elérhetők).

Nem könnyű feladat az érzelmeket félretenni a teljes csapat, vagy jelen esetben Joe Schoen megítélését illetően, hiszen valóságos hullámvasutat élünk át 2022 óta. Egy meglepően erős szezon után közel kerültünk a totális összeeséshez, ez azonban szerencsére nem következett be (bár néhány szurkolónál lett volna rá igény…). Összességében megfontolt general managerünk van, aki az esetek nagy részében a logikus döntéseket választja és kerüli az extrém szélsőségeket. Nem hezitál, ha meg akar szerezni egy játékost vagy hosszabbítani akar valakivel, akkor minden követ megmozgat, gondoljunk csak Thomas, Lawrence és Jones esetére. Emiatt azt gondolom, hogyha beleszeret valamelyik rookie irányítóba, akkor kísérletet tesz egy nagy trade-re a drafton. A nyilatkozatok alapján nagy a bizalom Jones irányába, de az eddigi tapasztalatok alapján nem sok mindent lehet leolvasni Schoen nyilatkozataiból és előszeretettel próbálja megvezetni a rivális csapatokat.

Összegezve a leírtakat valószínűleg szinte mindenkiben van hiányérzet a GM-ünk munkájával kapcsolatban, azonban a részemről továbbra is él az irányába a bizalom. Játékerőben forma és a sérülések alapján a középmezőnyhöz vagy annak az aljához tartozik a roster, a szezon elején/közepén megélt mélység szerintem nem tükrözi a valóságot. Innen kell elmozdulni és az idei vagy a 2025-ös offseason lehet döntő Schoen számára. Amennyiben telitalálatnak bizonyul valamelyik class és/vagy megszerzi a következő franchise QB-t, akkor nagyon rövid idő alatt a „valódi” playoff csapatok között lehetünk, ellenkező esetben viszont a 7-10-es, 8-9-es csapatok között ragadhatunk.