Nagyjából 3-4 esztendő kell ahhoz, hogy megítéljünk egy draft évfolyamot, így szépen lassan elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy véleményt mondjak a 2021-es class-ról. Nem lesz vidám.

1/20: Kadarius Toney, WR (Florida)

A játékosbörze első napja talán Dave Gettleman leggyengébb munkaóráit hozta, hiszen hibát hibára halmozott. Előszeretettel vette elő a média azzal kapcsolatban, hogy miért nem trade-el sohasem lefelé, erre pedig azt a választ adta, hogy egyrészt nem hagy benn egy olyan játékost, akiben óriási potenciált lát, másrészt megfelelő ajánlat is kell egy másik csapattól.

Egy dolog lebegett a GM-ünk szeme előtt: elkapót akart draftolni az első körben. Nagyon jól tudta ezt az Eagles is, akik feljöttek az 1/10-re DeVonta Smith-ért. Ezután kapóra jött a Bears ajánlata és szó se róla, csábítóan hangzott az ajánlatuk, hiszen a csomag az 1/20 mellett egy ’22-es 1. kört is tartalmazott. A húzás sajnos nem jött be és gyakorlatilag egy jó meccse volt Toney-nak a Cowboys ellen, de akkor is kiállították. Ezen az összecsapáson egyébként az eddigi yardmennyiségének kb. az egynegyedét gyűjtötte be. Folyamatosan sérüléssel bajlódott és a magatartása sem volt a legmegnyerőbb, így a 2022-es trade deadline előtt a Chiefs-hez került. Azóta két Super Bowlt is nyert, de az idei évre totál kegyvesztetté vált és az idei döntőt is csak a pálya mellől nézhette végig. Totális bust.

Tovább ront a helyzeten, hogy az extra pickekkel Evan Nealt és Daniel Bellingert sikerült megszerezni, az 1/12-n a Cowboys által kiválasztott Micah Parsons pedig azonnal a liga egyik legjobb védője lett és Lawrence Taylorral egy lapon emlegetik… Ugyan Nealt már Joe Schoen választotta ki, de elég kellemetlen búcsúajándékot kaptunk Gettlemantől és megkockáztatom, hogy a csapat 21. századi történetének egyik legrosszabb napját élhettük át.

2/50: Azeez Ojulari, EDGE (Georgia)

Óriási stealnek tűnt Azeez Ojulari, hiszen a potenciális első körös választottak között emlegették és azon sem lepődtünk volna meg, ha ő érkezik az 1/20-szal. Ennek megfelelően kezdte a pályafutását, hiszen 8 sackkel mutatkozott be az NFL-ben. Nagy várakozásokkal érkezett meg 2022-be, azonban állandóan sérüléssel bajlódott és csak 7 összecsapás jutott neki, amelyeken viszont 5,5 sackig jutott. A kihagyása ellenére jól nézett ki a statisztikája, a tavalyi szezonra azonban ez is leromlott, ráadásul a sérültlistát is megjárta. A legtöbb esetben észrevehetetlenül mozgott a pályán és csak 2,5 alkalommal ért oda az ellenfél irányítójához, amelyből kettőt az utolsó fordulóban szerzett…

Egy ígéretes és két sérülésekkel teli év után nem tekinthetünk rá kezdő játékosként és az én szememben potenciális trade jelölt lehet. Borzasztó munkát végzett a pass rushereinkkel Drew Wilkins és a sérülések ellenére letett már annyit az asztalra Ojulari, hogy valamelyik csapat adjon érte egy 4-5. körös draft picket. Sajnos nem jött be ez a választás sem, a sérülések totálisan kicsinálták az ígéretes pass rusherünk játékát.

3/71: Aaron Robinson, CB (UCF)

Még nála is rosszabbul járt Aaron Robinson, akit lassan felvehetünk az eltűnt emberek nyilvántartásába. Tőle is egy erősnek mondható rookie szezont láthattunk, amely után nem volt ördögtől való gondolat, hogy ő legyen Adoree’ Jackson túloldalán a másik kezdő CB, azonban a ’22-es előszezonban csúnyán megégették és egyértelművé vált, hogy a sebessége csak a slotba elegendő. Október elején egy teljes MCL és részleges ACL szakadás zárta le a szezonját, amelyből még mindig nem tudott visszatérni, hiszen PUP listán kezdte és ott is fejezte be a legutóbbi esztendőt.

Ígéretesebbnek tűnt a slotban Darnay Holmes-nál, azonban nem tudta megmutatni, hogy mekkora potenciál lakozik benne. A cornerbackek közé mindig elfér a segítség és jelzésértékű lehet, hogy nem aktiválták a szezon során. Ennek az egyik oka az lehet, hogy abszolút nem bíznak benne Brian Dabollék, a másik pedig, hogy még mindig nem teljesen egészséges. Könnyen lehet, hogy nem kap már több snapet az NFL-ben, de mindenképp nagyobb esély van arra, hogy nem látjuk már őt Giants mezben, mint arra, hogy igen.

4/116: Elerson Smith, EDGE (Northern Iowa)

Kis iskolából, a másodosztályból érkezett, ráadásul a covid is lerövidítette az egyetemi pályafutását, hiszen az utolsó évében nem tudott pályára lépni. Domináns játékot hozott, így várhatóvolt, hogy valaki lát benne potenciált, viszont vészjóslónak bizonyultak azok a riportok, amelyek egy posztváltásról fantáziáltak és tight endként láttak benne jövőt. Az ő esete is beleillik a sormintába, mindössze 121 snapet töltött el a védelemben. Sacket nem szerzett és mindössze 13 szerelést láthattunk tőle, ezzel még Owa Odighizuwát sem tudta megelőzni… A legutóbbi előszezon végén meg is köszönte az edzői stáb a munkáját, jelenleg pedig a Raiders játékosa, akikkel future/reserved szerződést kötött.

6/196: Gary Brightwell, RB (Arizona)

Gary Brightwell volt az a játékos, akivel kapcsolatban semmilyen elvárásom nem volt, hiszen előzetesen a draftolatlan szabadügynökök közé vártam. Ennek megfelelően is teljesített eddig, egy-egy jó futáson kívül nem láttunk tőle mást, de legalább az egyetlen touchdownját élőben nézhettem végig. Sajnos a special teamben sem tudott hatékonnyá válni.

Ez már a 6. kör, így elfér a kísérletezés, ritkán válnak be az itt draftolt játékosok, de nem bántam volna egy olyan RB-t, aki nagyobb potenciállal bír (Khalil Herbert ugyebár).

6/201: Rodarius Williams, CB (Oklahoma State)

Az utolsó választás is hozta a WTF faktort, hiszen annak a Greedy Williams-nek a bátyjáról van szó, aki 2 évvel korábban került a ligába… Azért volt egy halvány reménysugár, hogy néhány évig rotációs játékossá válhat a cornerbackünk, de az újonc évében hamar ACL szakadást szenvedett, a következő szezonjában pedig a magatartásával akadtak gondok. Távoznia is kellett a 2023-as alapszakasz előtt, jelenleg pedig nincs csapata.

Összegzés

Azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez a class elbukott és kis túlzással akár az is elképzelhető, hogy már a 2024-es esztendőben sem fog innen senki a pályára lépni a csapat színeiben. Nagy tragédia ez, hiszen egy-egy ilyen gyenge class alaposan vissza tudja fogni a csapatot. Gondoljuk el mennyivel előrébb lennénk, ha most nem kellene azon gondolkodnunk, hogy találjunk egy klasszis elkapót, vagy egy pass rushert Kayvon Thibodeaux mellé. Még ennél is fájóbb, hogy ismét olvasható volt a csapatunk szándéka, így az Eagles jó érzékkel lépett fel elénk, majd úgy döntött Gettleman, hogy neki Parsons sem kell. Mindössze Ojulari, Robinson és Brightwell van még a rosteren és egyikükkel kapcsolatban sem lehet túl nagy reményünk.