Megtekinthető a 3. Hard Knocks epizód én pedig nem vártam sokat, most is ezzel indítottam a napomat. Jöjjenek a gondolataim. Spoiler alert!
Ahogy haladtunk előre az időben, a szabadügynökpiac került a fókuszba. Nagyon úgy néz ki, hogy végre valahára a Barkley sztori végére értünk, természetesen részleteket kaptunk a távozásáról is. Miután szabadügynökké vált, nagy lett az érdeklődés a szolgálatai iránt, az Eagles ajánlatát pedig már nem akarta match-elni Joe Schoen. Azért továbbra is próbálkozott John Mara, aki kicsit más szemüveggel vizsgálta a helyzetet, hiszen azt is bedobta érvként, hogy a futó volt a legnépszerűbb játékosunk. Nyilván jól jön a mezeladásokból beeső pénz, de talán majd Malik Nabers pótolja ezt a bevételforrást. Nem lehet elvitatni Barkley képességeit, azonban továbbra is tartom, hogy a jelenlegi helyzetünkben jó döntés volt, hogy nem neki adtuk a nagy pénzt és másfelé indultunk el a keretépítésben. Kicsit meglepett, hogy alig hallottunk Xavier McKinney-ről, csak egy néhány másodperces bejátszást kaptunk, ahol meglepődött a general managerünk a safety szerződésén.
A prioritás egyértelműen a támadófal volt, főleg a belső pozíciók. Jermaine Eluemunor, Robert Hunt és Jon Runyan nevét emelték ki, közülük pedig ketten is nálunk kötöttek ki. Évi 20 milliót kapott Hunt a Panthers-től és nekem tetszik a stratégiánk, hogy nem a rekordszerződésekre megyünk rá, hanem az olcsóbb opciók jelentik a prioritást, akikben szintén benne van a potenciál, hogy jól jöjjenek ki a csapatváltásból. Tavaly Bobby Okereke esetén ez bejött.
Meglepődtek a szakembereink Eluemunor igényein, hiszen a korábbi Raiders játékos két éves szerződést akart úgy, hogy a második szezonjában minimális a garantált összeg. A reakciók alapján a csapatunk három éves kontraktusban gondolkodott és valóban érthetetlen a játékos és az ügynök szempontjából ez a lépés, hiszen egy gyengébb szezon után akár a profi pályafutása is bajba kerülhet, de remélhetőleg szó sem lesz erről. Runyanért a Jets volt a vetélytársunk és az évi 9 millió szerződésre 10-re emelésével sikerült elhappolni a guardot. Ahogy elhangzott nem ezek a legszexibb igazolások, viszont nekem tetszik ez az irány és a támadófalban sok múlik majd azon, hogy mennyire tudja Carmen Bricillo összerázni a kezdőötöst. Optimizmusra ad okot, hogy valószínűleg elmúlt a szeretet Evan Neal irányába, hiszen a Thomas-JMS-Runyan hármast emelte ki Daboll, akikre a következő években építeni szeretné az O line-t.
Stresszesen alakult Brian Burns megszerzése, hiszen hosszú ideje tervben volt a megszerzése, már a Senior Bowlon beindult a puhatolózás. Sokat kellett várni a Panthers válaszára és szinte biztosan az is szerepet játszott a trade-ben, hogy Schoen és Morgan országos cimborák, amúgy valószínűleg többet kellett volna adni a pass rusherért. Eltaktikázta magát a Carolina, hiszen tavaly állítólag két első kört is kaphatott volna érte, de akkor még ragaszkodtak a játékosukhoz. Örülök, hogy így alakult és nem a draftra bíztuk ezt a needet, hiszen Kayvon Thibodeaux még három évig a rookie szerződésével játszhat, így belefért a szerződés is. Azt se feledjük, hogy Leonard Williams eladásával két második körünk volt, Kadarius Toney esetén pedig már láttuk, hogy a general managerünk szívesen használja fel ezeket a választási jogokat.
Az irányítókérdés is szóba került és igény lett volna Tyrod Taylor megtartására, de túl sokat adott neki a Jets. Ezt is átbeszéltük már, elmúlt 30, nagyon sérülékeny, így hiába képes jó játékra, túl nagy kockázat lett volna az évi 6 millió dollár. Helyette kicsivel kevesebbért egy évre Drew Lock lett a kiválasztott és reális esélyünk van, hogy Daniel Jones mellett őt is a pályán látjuk az ősz folyamán. Azt azért bánom, hogy a videó bemutatásakor a Fuck the Eagles helyett a Go Big Blue-t választotta, de érthető a választása :D
A végére az izgalom ismét a tetőfokára hágott, komoly cliffhangert kaptunk a jövő hétből. A draft lesz a 4. rész fő témája, az pedig már most kiderült, hogy Brian Daboll fellépett volna Jayden Daniels-ért. Úgy rá fog ugrani erre a pár másodpercre a fanbase, mint a rossz helyre úszó keszeg a horogra feltűzött csontkukacra. Hiába hallhattuk többször is Schoentől a sajtótájékoztatókon, hogy Jones az emberünk, a front office már lemondott róla, azonban annyira elég lehet az irányítónk, hogy idén még a kezdőnk legyen. Ha jobban megvédi a támadófal és visszaszerzi az önbizalmát, akkor lehet egy-egy szép pillanata, de ennyi. Eddig abszolút rendben van a sorozat, bár túl sok szó esett Barkley-ról és túl kevés McKinney-ről, dehát a PR szempontokra is ügyelni kell. A csúcspont még csak ezután jön, azonnal építsen valaki egy időgépet, hogy ismét szerda reggel legyen!
