Ez a szezon arról szól, hogy a csapatunk felidegesítsen minket. Hétről hétre megtalálják az edzőink és a játékosaink a vereséghez vezető utat és ez most sem volt másképp.
Ha ránézünk a támadóink statisztikáira, akkor aki nem látta a mérkőzést még elégedett is lehet, azonban a bosszankodásból hasonló mértékben jutott az éjszakázóknak. Régen láttam ennyire fegyelmezetlen offense-t, kb. 10 sárga zászlót sikerült begyűjteni, amely a fegyelmezetlenségre és a rossz felkészítésre vezethető vissza. Különösen fájó volt az első negyedben Malik Nabers illegal shift büntetése, amely egy touchdownt akadályozott meg. A Steelers-től is hasonló hibákat láttunk, az elején könnyedén szerezhettek volna két TD-t, egy jó csapat pedig ilyenkor megbünteti az ellenfelet. Nekünk ez nem sikerült és az első félidő a field goal csatáról szólt. Ezúttal működtek a hosszú passzok, nagyon élt Darius Slayton és továbbra is sikeresek maradtunk a második negyed végén. Ha már az elkapók, az előbb említett Nabers-nek sem ez volt a legjobb estéje, hiszen a sárga zászlón kívül két fájó dropot is bemutatott és most már eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor komoly problémát jelentenek az elejtett labdái. Egy valakit lehet kiemelni, aki hiba nélkül végezte a dolgát, ő pedig Tyrone Tracy. Az eddigi legjobb mérkőzését láttuk tőle, bár a végén agyrázkódást szenvedett, így elképzelhető, hogy elveszítettük egy vagy két hétre. A támadófalból egy hét után kikerült Josh Ezeudu és a helyét a Niners gyakorlócsapatából kukázott Chris Hubbard vette át. Sajnos csak a marketingje jobb, a teljesítménye nem. Nem nagy meglepetésre T.J. Wattnak és Alex Highsmith-nek is megvoltak a maga pillanatai. Nagyjából azt hozta a fal amit vártunk, hiszen a passzjátékoknál folyamatosan jött a nyomás, a futásokat viszont kiválóan segítették. Ez a szint igaz Daniel Jones-ra is, aki tökéletesen definiálta önmagát Pittsburgh-ben. Az akaratára nem lehetett panasz, voltak szép és kevésbé szép játékai, egyszer kiütötték a kezéből a labdát és a végén dobott egy hülye INT-t is. Nála egy kérdés maradt, hogy tud-e annyira rossz lenni, hogy a padra ültessék és úgy néz ki egyelőre megmenekült. Elképzelhető, hogy átéltük az idei szezon mélypontját, hiszen minden idők egyik legszánalmasabb 2 pontos kísérletével ajándékozott meg minket Brian Daboll. Inkább lapozzunk...
Áttérve a védelemre, a múlt heti teljesítménye után csak szóban kapott figyelmeztetést Deonte Banks, most azonban a második játékrészre már a padra száműzték. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen futballozni nem nagyon tud, a felé repülő labdát képtelen érzékelni, a szerelési technikája pedig borzasztó. Az utóbbival megetette őt Najee Harris, erre pedig már lépni kellett. Shane Bowen rendszere sem fekszik neki, totál hatástalan, ha 8-9 yardra a LoS-től kell felállnia. Azért tegyük hozzá, hogy Adoree' Jackson és Cor'Dale Flott személyében két olyan cornerbackünk hiányzott, akik komoly játékidőt kaptak volna, ez pedig alaposan megnyirbálta az egyébként is gyenge secondary-t. A linebacker soron is illene változtatni, én nagyobb agresszivitást adnék Bobby Okerekének és Micah McFaddennek. Jobban kellene támadniuk a falat, ez pedig javíthatna a futás elleni védelmen. Kőzel egy félidő kellett, hogy a defense elérje az üzemi hőfokot, csak a Steelers szerencsétlenkedésének volt köszönhető, hogy nem kerültünk az elején nagy hátrányba. Azért voltak szép jelenetek is, bravúros volt Okereke kierőszakolt fumble-je, Dexter Lawrence pedig ismét gyönyörű highlightot kreált magának. Újabb sackekkel gazdagodott a pass rusher párosunk, Azeez Ojulari hatnál, Brian Burns pedig ötnél jár. A visszatérése után alaposan oda kell csapnia a lovak közé Kayvon Thibodeaux-nak, bár Ojulari ellenében mellette szól, hogy sokkal jobb a futások ellen.
A special teamnek is szerepe volt a pittsburgh-i győzelemben, ezúttal egy punt return touchdownnal ajándékozták meg az ellenfelet. Persze azon sem lepődtünk volna meg, ha büntetés miatt visszafújják a zebrák, hiszen elkaszálták Matt Haack támaszkodó lábát, ez pedig 15 yard és first down, de egy ilyen hibákkal teli összecsapáson ne a bírókra mutogassunk. Mondom ezt úgy, hogy egy potenciális DPI büntit is benéztek, viszont amíg nem tudnak a játékosaink négy negyeden át jól teljesíteni, addig fújhatnak akárhogy.
A szezon előtt tudtuk, hogy a 2024-es esztendő nem rólunk fog szólni, viszont javulást vártunk a tavaly őszi játékhoz képest. El tudnám nézni azokat a vereségeket amikor nincs esélyünk és azokat is, amikor nem úgy jön ki a lépés a végén, ahogy várnánk. Az azonban kifejezetten irritál, hogy hétről hétre olyan megoldások köszönnek vissza, amelyek az ellenfél győzelmeit jelentik. Brian Daboll érkezésekor pont az volt a csapat erénye, hogy a játék alapjait szinte makulátlanul hozta a keret nagy része, két év alatt azonban 180 fokos fordulat következett be. Ha ez az irány folytatódik, akkor a szurkolók és a média is nagyobb sebességbe kapcsol és lépéskényszerbe kerülhet Joe Schoen és John Mara. Ne jussunk el újra ide.
