Nagyjából azt kaptam Joe Schoen tegnap előtti sajtótájékoztatójától, amit vártam. Eléggé a sarokba szorították az újságírók a GM-et, aki láthatóan idegesen ült le megválaszolni a kérdéseket és a mondandójával elsősorban John Marának üzent. Elhangzott az a mondat, hogy egy irányítóra vagyunk attól, hogy versenyképesek legyünk, ez pedig egyértelmű vizsgálatot érdemel.
Több csapatot is láttunk az elmúlt években, akiknek a játékát abszolút megváltoztatta egy QB érkezése. Idén a csoportrivális Washington Commanders az aktuális példa, ahol nagyon hamar megtalálta a ritmust Jayden Daniels. Tavaly C.J. Stroudtól volt elájulva mindenki – teljesen jogosan. A Commanders elmúlt éveit minden Giants szurkoló ismeri, de a Texans is sorozatos negatív mérleget produkált ’20 és ’22 között, amikor pedig átpasszolták a Panthers-nek az 1/1-et, akkor még a semleges szurkolók sem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek, az élet azonban végre kegyes volt a Houston szurkolókhoz. Ha visszanézzük az elmúlt öt draftot, akkor ezeken a játékosokon kívül is érkeztek klasszis irányítók a ligába. Trey Lance helyett Brock Purdy lett a 49ers megváltója, egy évvel korábbról pedig Trevor Lawrence-ről mondható el, hogyha jó az edzői munka, akkor rá sem lehet eszeveszett panasz. 2020 volt a nyerő évfolyam, hiszen Purdy-hoz hasonlóan Joe Burrow is megjárta már a Super Bowlt és nagyobb szerepe volt neki ebben a hetedik körös társánál. Nagyot kockáztatott Justin Herberttel a Chargers, de bejött a számításuk és ha csak a képességet nézzük, akkor Tua Tagovailoa is jó döntés volt a Dolphins részéről (remélhetőleg nem kell több agyrázkódást kihevernie).
Nagyjából olyan felismerés kijelenteni azt, hogy egy jó QB sokat erősít a csapaton mint elmondani, hogy a sajtburgerben sajt van, de azt is definiálni kell, hogy mit értünk versenyképesség alatt. Legyen a franchise Super Bowl contender? Stabil playoff résztvevő? Pozitív mérlegű? 2019 óta a 10 csapatból 5 olyan játszott Super Bowlt, akik a konferenciájuk első helyezettjeként jutottak el a döntőbe, ez tehát „fél sikert” jelent. A 4. kiemeltek kettő, míg a 2., a 3. és az 5. csapatok 1-1 alkalommal játszhattak SB-t. Érdekesség, hogy ezen mérkőzéseken az 1. kiemeltek csak egy alkalommal vihették haza a Lombardi Trophy-t, tehát azoknak sem kell elkeseredni, akik nem az élen zárták az alapszakaszt. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a rájátszásba csak éppen besurranó csapatok mostanában nem fértek a húsos fazék közelébe. A számok alapján tehát azt gondolom, hogy az egyértelműen PO-ba jutó franchise-ok tekinthetők versenyképes alakulatnak.
Feltehetjük a kérdést, hogy mennyire vagyunk távol ettől? A következő évi drafton nagyjából biztosra vehetjük az első körös QB érkezését, most már nem teheti meg Schoen és Daboll, hogy eltartott kisujjal értékelik a szóba jöhető jelölteket. Ez a bejegyzés azonban nem róluk, hanem a többi pozícióról szól, így ugorjunk is. A szezon közepére eljutott oda a közvélemény, hogy megemésztették Saquon Barkley távozását, ez pedig nagyrészt Tyrone Tracy remeklésének köszönhető. Ugyan mindenkinek fájt a müncheni labdavesztése, de a liga egyik leghatékonyabb running backje és korrekt párost alkot Devin Singletary-vel. Nehéz helyzetben vagyunk az elkapókkal, hiszen az ő játékuk összefügg az irányítóéval, de azért látszik, hogy nagyon szép jövő áll Malik Nabers előtt. Nem bánnám, ha maradna Darius Slayton a túloldalon és szerződést hosszabbítunk vele, bár láttunk már olyat, hogy egy drágább, de még ígéretesebb opcióval ajándékozza meg a GM az új quarterbacket. Mellettük eljátszogat Wan’Dale Robinson a slotban, de 2025-ben már ő is a rookie kontraktusának a negyedik évében lesz. Jó hír, hogy az első hetek gyengélkedése után Theo Johnson is előkerült és talán nem fogunk új tight end után nézni a következő offseasonban (bár továbbra is érthetetlen Daniel Bellinger mellőzése). Azt azért még megemlíteném, hogy az elkapóknál (holtversenyben) Nabers, a futóknál pedig Tracy áll az újoncok között az élen, így bizakodóak lehetünk a jövőt illetően.
Pozitív irányba indult el végre a támadófal, de lesz itt még munka. Egyelőre azt hozza Jermaine Eluemunor és Jon Runyan, amit vártunk tőlük és Greg Van Roten is korrekt szerzeménynek számít ha azt nézzük, hogy az edzőtábor közepén érkezett. Ligaszinten kihívást jelent, hogy öt jó falembert találjanak a csapatok, de a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani Andrew Thomas pótlására, hiszen szépen lassan ráilleszthető a sérülékeny jelző. Úgy néz ki nem váltotta be John Michael Schmitz a reményeket, hiszen a passzblokkolásban a liga egyik leggyengébb centere, a PFF szerint 19 nyomást engedett eddig, amellyel Ethan Pocic-kal holtversenyben a második legrosszabb. Két év lesz még JMS szerződéséből, addig elbírja őt az O line, viszont ha folytatódik ez a tendencia, akkor 2026 után más irányba kell elmozdulnunk. Egy kezdő guardra és egy projekt tackle-re mindenképp szükségünk lesz a közeljövőben, de egy évtized után valóban most látszik számottevő javulás a támadófalban. Talán nem vádoltok meg túlzott elfogultsággal, ha azt írom, hogy összességében nem áll rossz nevekből ez az offense és elsősorban Jones a kevés pontszerzés oka.
Áttérve a védelemre, a D line közepén Dexter Lawrence tornyosul, aki idén a liga legjobb defensive tackle-je, más kezdő szintű DT-t azonban nem találunk a keretben és ez alaposan megmutatkozik a futás elleni védelem gyengeségében. Rakeem Nunez-Roches inkább rotációs játékosnak számít, D.J. Davidson és Jordon Riley pedig talán még arra sem elég. A passzsiettetőknél top 10 körüli teljesítményt nyújt Brian Burns, de hiányzik mellőle Kayvon Thibodeaux. Mindent vagy semmit stílusban tolja Azeez Ojulari, hiszen az idei 6 sackjét 4 összecsapáson szorgoskodta össze. Elég nagy esély van a távozására, így mindenképp mélyíteni kell majd ezt a posztot is. A linebackereink visszaesésében inkább a sémát tartom hibásnak, nem hiszem, hogy elfelejtett volna játszani Bobby Okereke és Micah McFadden. Rendben van ez a páros, de 2025 után változás jöhet.
Fájdalmas nézni a secondary-t, ahol nem jöttek be a húzások. Az idejét sem tudjuk, hogy mikor draftoltunk utoljára jó képességű szélső cornerbacket, pedig volt jó néhány próbálkozó. Borzasztóan visszaesett Deonte Banks, Adoree’ Jackson már csak rotációs játékos és CorDale Flottal sem kerek minden. Persze az szinte biztosra vehető, hogy Banks és Flott velünk tart, de ki kell nyitnia Schoennek a pénztárcát. Szerencsére a slotban erősen kezdett Andru Phillips, de ő elsősorban a LoS-hez közel érzi jól magát. Szinte ennél is rosszabb stratégiát látunk a safety-k között, hiszen az elmúlt két esztendőben sikerült elherdálni Julian Love-ot és Xavier McKinney-t is, Jason Pinnock pedig nem tudott felnőni a vezérszerepre. A draft 2. körében Tyler Nubin érkezett, de ő egyelőre csak a szerelések számában jeleskedik és sajnos nem az a trend mostanában, hogy ezek a játékosok előlépnek a második szezonjukra.
Összegezve a leírtakat egyértelműnek tartom, hogy sokat dobna a csapatunkon egy klasszis irányító, de ez még borzasztó kevés lesz. Aki azt gondolja, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy ez a keret legyen a következő Detroit Lions, ő valószínűleg téved. Tovább kell építeni a támadófalat és az elkapók között is lesznek még kérdések, de az azért kijelenthető, hogy nem kell top fizetésű játékosokat igazolni. Ugyan továbbra is a csapatunk áll a legtöbb sackkel, de az elmúlt két mérkőzésen csak elvétve találkoztak a védőink az ellenfél irányítóival, így nem szabad veszni hagyni a front sevent. Az igazán nagy probléma azonban a secondary-vel van, ahová egy kezdő cornerbackre és safety-re mindenképp szükségünk lesz. Ugyan Dexter Lawrence, Andrew Thomas (már amikor játszik) és Brian Burns személyében vannak klasszisaink, valamint Malik Nabers és Tyrone Tracy jövőjét illetően is rendkívül bizakodóak lehetünk, de egy olyan pozíciót nem tudok mondani, ahol a liga élvonalában lennénk.
Amennyiben tehát sikerül kiválasztanunk a megfelelő irányítót, úgy hosszú idő után reális eséllyel visszatérhetünk a 8-10 győzelmes csapatok táborába, de az ennél vérmesebb reményekhez az kellene, hogy üljenek a szabadügynökpiaci igazolásaink és az első naptól kezdve jól játsszanak az első és a második napos rookie-k. Ezt még úgy is irreális elvárni, hogy nyomás alatt van Joe Schoen. Azt se felejtsük el, hogy előbb-utóbb szinte mindegyik fiatal QB szenvedni fog, így nem ennek a bekövetkezése a kérdés, hanem az, hogy hogyan áll fel belőle. Az új megváltó érkezésén kívül arra is szükség lesz, hogy mindkét falban betömjön a GM-ünk egy-egy lyukat, újjáépítse a secondary-t és az offense-ben szinten tartsa a skill pozíciókat. Ameddig ez nem történik meg, addig ez jó irányítóval is csak az lesz a kérdés, hogy éppen az 50%-os mérleg alatt vagy felett végzünk.
